Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
Á nemzetgyűlés 482. ülése 1925. évi december hó 11-én, pénteken. 437 semmiféléi hivatal sem. foglalkozik a munkanélküliség felértékelésével. A statisztikai hivatalunknál tehát azt kifogásolom, hogy ha ott már foglalkoznak mindenféle statisztikai adatok gyűjtésével, szerintem ott olyan fontos adat gyűjtésével is foglalkozni kellene, aminő a munkanélküliség, hogy végre legyen megbízható adatunk, amely pontosan és számszerűen feltüntesse a munkanélküli állományt, és hogy senkinek se lehessen kifogása azért, mert akár az egyik, akár a másik részről feltüntetett számadatok a valódi tényállásoknak nem felelnek meg. Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést és a t. kereskedelemügyi minister urat is, méltóztassék ezt az elgondolást magáévá tenni és pedig azért, mert a munkanélküliség most nálunk »Magyarországon, de nemcsak nálunk, hanem egész Európában mondhatom, hogy hosszú időn keresztül állandósuló állapot lesz. Habár lesznek idők, amikor a munkanélküliség majd vissza fog fejlődni, de végeredményében az a feltevésem, hogy belátható időn belül a munkanélküliség egészen vissza nem fog fejlődni. Jóllehet a legbékésebb esztendőkben is voltak mindig munkanélküliek, azonban a mostani és a legközelebbi időkben várható munkanélküli állomány messze felül fogja múlni a békebeli munkanélküli állományt. Épen azért szükségesnek tartom, hogy a statisztikai hivatal foglalkozzék a munkanélküliek adatgyűjtésével, mert erre sokféle szempontból van szükség. Nemcsak abból a szempontból van szükség a munkanélküliek kimutatására, htogy tudjuk, hányan vannak, akik nem jutottak munkához; ipari szempontokból, munkáltatási szempontokból is igen szükséges, hogy ez az adatgyűjtés megtörténjék, mert ha ez az adatgyűjtés meglesz, akkor az hű tükre lesz végre ipari és általában vett munkanélküli állományunknak s ebből mindenkor világosan látható lesz az is, hogy tulajdonképen mely iparágaknál szükséges bizonyos intézkedéseket oly irányban végrehajtani, hogy a hiányzó munkanélküli munkaerők pótoltassanak, avagy mely iparágban kell oly intézkedéseket tenni, amelyek a mutatkozó túltengést valamilyen módon eltüntetik. Azt hiszem, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur belátja, hogy a munkanélküliek statisztikaszerü nyilvántartására szükség van, mert ezidőszerint még a főbiztos ur jelentésében is a szakszervezetek nyilvántartása szerepel, mint számadat és sem az Állami Munkaközvetítő Hivatalnak, sem egyéb fórumnak számadatait senki sem tekinti olyanoknak, amelyek hűen tükröztetnék vissza . munkanélküli állományunkat, amelyek megfelelően tárnák fel azt a képet, amely a munkanélküliségben megnyilatkozik. Ismételten hangsúlyozom, hogy ez rendkivül fontos kérdés, mondhatnám^ bizonyos mértékig közgazdasági kérdés is. Épen ezért kell találni módot arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal munkálatai közé ez be legyen iktatva, és az állandóan foglalkozzék ezzel, hogy bármikor bármilyen fórum — akár maga a ministerium is — a munkanélküliség mértékéről meggyőződést akar szerezni, akkor egyszerűen a Központi Statisztikai f Hivatalhoz fordulhasson és az megfelelő számadatokkal tudjon szolgálni. Ezen indokaim alapján tisztelettel r arra kérem a minister urat, hogy méltóztassék a Központi Statisztikai Hivatal munkakörébe a munkanélküliek nyilvántartását is beosztani. Elnök : Szólásra következik ! Petrovits György Jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! A sta| tisztikai hivatal működését Magyarországon S minden társadalmi réteg szimpátiával kisérte és igy nem lehet panasz az ellen, hogy a staI tisztikai hivatal a kellő szimpátia hiányában J lett volna képtelen dolgozni. Sajnos azonban a 1 statisztikai hivatal a társadalmi osztályok részéről iránta megnyilvánult szimpátiát nem honorálta azzal a fürgeséggel, amellyel hono! rálni kellett volna. Éveken át — a háboru, előtti évekről beszélek — a népszámlálás ada1 tainak száraz kóróján rágódott, azokat is sok; kai későbbben hozta nyilvánosságra, mint kel\ lett volna ; újításoktól irtózott, s bár a szo; ciális statisztika már szükséges lett volna, a szociális küzdelmek, a szociális harcok már a háború előtt is jelentkeztek Magyarországon ; mindennek ellenére a statisztikai hivatal ezekkel a szociális harcokkal és ezekkel a szociális küzdelmekkel szemben teljesen érzéktelen maradt. A világháború alatt és az utána következő időkben érthetetlen okoknál fogva a statisztikai hivatalban is változások történtek és egyéb bajok akadtak, amelyeknek következtében ezt az intézményt nem lehetett kiépíteni, — de most már időszerű volna, hogy végre-valahára a statisztikai hivatal a szociális statisztikával is behatóbban foglalkozzék. Legyen szabad ez alkalommal csak a következőkre rámutatnom. A háború után az infláció kezdetével minden országban rendkívül gondosan figyelték a megélhetés költségeit, figyelték az egyes árucikkek áralakulásait. Nálunk a statisztikai hivatal ez elől elzárkózott. Máiközkézen forgott a Vágó-féle statisztika, a Gál-féle statisztika, később a Dalnoki-Kovács statisztika, sőt egyes újságokban is megjelentek már erre vonatkozó statisztikák, amíg végrevalahára nagynehezen, amikor már ennek semmi különösebb gyakorlati értelme nem volt, amikor már a pénz stabilizálódott, kezdett a statisztikai hivatal ezzel a kérdéssel is foglalkozni. így természetesen elkésve, hivatalos adatok alapján, tisztán csak a magánszorgalomból készült adatokra volt az ipar és a kereskedelem utalva. Ugyanezt mondhatjuk a munkásmozgalmakra vonatkozóan is, amelyekkel szemben is teljes érzéketlenséget mutat a statisztikai hivatal, amire különben itt Kabók Lajos igen t. képviselőtársam is rámutatott. Én azt szeretném a minister úrtól kérni, méltóztassék figyelembe venni, hogy elvégre az a költség, amibe a statisztikai hivatal kerül, nem túlsók és legalább a kezdetet meg lehetne némiképen valósitani, ugy, amint az Angliában megvan. Nevezetesen az angol Board cxf Trade kiadásában megjelenik a The statistic of the unemployed, amelyben évtizedek óta a munkanélküliség állását, valamint a kenyérárak állását is az egyes városokban grafikonokkal közlik, úgyszintén közlik az egyes városok indexszámait, azután az u. n. rate waget, a kerületenként megállapított minimális munkabért. úgyhogy ha egy angol állampolgár kezébe veszi az angol munkaügyi hivatal hivatalos munkaujságjaiti, mindazt, ami az iparra, kereskedelemre, mezőgazdasági' munkásmozgalmakra, az emberek ide-oda vándorlására vonatkozik, igen szép statisztikai adatokban, világosan és áttekinthető módon megtalálja. Ugyanezt a rendszert és módszert követik az osztrák statisztikusok és ugyanezt követik a 61*
