Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

A nemzetgyűlés 481. ülése 1925, évi december hó 10-én, csütörtökön. 425 ott piheni ki fáradalmait. Ezeknek az úgynevezett ágyjáró tanoncoknak nincs internátusuk. Volt Magyarországnak 40 ilyen otthona a békében, volt több internátus Budapesten, ma ezek mind megszűntek- Igaz hogy a kereskedelemügyi minister ur támogatja az egyik-másik munkásinternátust, ele alig van egypár fmt befogadó tanoncinternátusunk- Abból származnak a legsúlyosabb bajok, hogy 36.000 tanoncból 100-at tudok csak elhelyezni és azt sem azonnal- Méltóztassanak elgondolni, hogy ebből a 87 tanoncból — méltóztassanak nagyon jól figyelni — még olyan is akadt 17, aki másnak gyát bérli, aki másnak az ágyába fekszik bele, olyan felnőttébe, aki éjjeli üzembe van alkalmazva, aki tehát egész nap alszik, akinek yába aztán éjjel az a szegény tanon efra fekszik bele. Méltóztassanak elgondolni, hogy az az éjjeli munkás otthagyja a maga melegségét, minden baját, nemi bajával, tüdőbajával, nőtől szerzett betegségével együtt, és az a tanonc igy fekszik bele este abba az ágyba, amelybe reggel megint a másik munkás fekszik bele. Ez a hihetetlen nyomornak és a pauperizmusnak a képe, amelyet nem szabad tűrnünk itt Budapest kellős közepén- De hány olyan tanonc van, aki nem megy a tanoncotthonba, mert ide rendszerint csak a jobbmódu fiuk járnak s épen azok a szerencsétlenek, akiknek inkább szükségük lenne rá, távol maradnak s ott nevelkednek fel a Városligetben, a vurstliban s nem jönnek a tanoncotthonba. Méltóztassanak elgondolni, hogy milyen kép tárul az ember szeme elé ezeknek a tanoncoknak a vizsgálatánál, akik nem is járnak az otthonba. Én ezzel csak be akartam mutatni egy kis részét annak a vizsgálatnak, amelyet tanulmányaim folyamán feldolgoztam. Ezzel meg akartam mutatni a nemzetgyűlésnek, hogy micsoda irtóztató mélységek vannak itt, amelyeket a kereskedelemügyi minister urnák nem szabad tétlenül néznie, amelyekre sürgős segítséget kell adnunk s nem szabad engednünk, hogy Budapest kellős közepén akkor, mikor az ipar fellendülésről beszélünk, mikor milliárdokat emésztenek fel, amikor a nagyvállalatok hihetetlen módon szaporodnak, ilyen állapotok uralkodjanak a tanockérdés terén, mert nem szabad tűrnünk, hogy ezek az árva fiuk, a falusi, vidéki szegény emberek gyermekei itt elpusztuljanak és saját nemzetüknek és társadalmuknak legyenek ellenségei. T. Nemzetgyűlés ! A szociáldemokraták az ő radikális agitációjukkal valósággal ráfeküsznek ezekre a fiukra és csábitgatják őket az ő szakszervezeteikbe s rá akarják tenni a kezüket az ifjúmunkás-nevelésre, ki figyelemmel kiséri a Népszavát, az láthatja és én, akinek az emberei ott vannak a gyűléseiken, látom, hogy micsoda propagandát folytatnak a szociáldemokraták épen az ifjúmunkások között. N ekünk ezt meg kell akadályoznunk, a kérdést meg keli oldanunk és a rendelkezésre álló szociálpolitikai intézkedéseket mind igénybe kell vennünk, hogy a magyar munkásifjuságot megmentsük a szociáldemokráciától, az elpusztulástól és az elsülyedéstől. A szociáldemokrácia a vallásos hit ellen, a polgári társadalom ellen, minden ellen, amit mi szentnek tartunk, itt a nemzetgyűlésen és künn. irtózatos agitáeióval megy neki. Vallási kérdésekben azt mondja a szociáldemokrácia, hogy azt magánügynek tekinti. (Gubicza András: De mi nem!) Mindenki, aki olvassa nyomtatványaikat s olvassa azt, amit az ifjúmunkásoknak adnak, láthatja, hogy a szociáldemokrácia nem magánügynek tekinti a vallást, hanem nagyon is fontos világnézeti kérdésnek tekinti és hogy minden erővel felvonulnak, hogy a vallásos hitet al assaK abban a kis munkásfiuban is. ] Azt mondja Dante egyik kiváló munkájában, I hogyha enge'djük azt, hogy a szegény ember ugy nőjjön fel mint a vadállat, lehetséges, hogy vadállat lesz belőle, de azt az uralkodó osztályok fogják megsinyleni. Ha mi idejekorán nem oldjuk meg ezeket a kérdéseket, akkor ne csodálkozzunk, ha a szociáldemokrácia tért fog hóditani az ipari munkásság körében, mert az ifjúmunkásnál kezdi és azt az ifjúmunkást, aki a szociáldemokrácia légkörében nőtt fel, azt a polgári gondolat számára megnyerni nagyon nehéz. (Sütő József: Azt nem lehet kizsákmányolni többé! Nem fog 16 órát dolgozni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás : T. Nemzetgyűlés! Ez nem a kizsákmányolás kérdése, ez világnézeti kérdés. Önök az osztáb'gyülöletet nevelik abba a kis fiúba. és önök, akik a demokrácia alapján állanak, uj osztály uralmat akarnak felállitani; önök, akik azt hirdetik, hogy az uralkodó osztályoknak el kell pusztulniuk, önök, akik egyáltalában hibáztatják az osztályok uralmát, önök a proletáruralmat készitik elő! Hiszen ez non sens, ez ellentétes álláspont, hogy az osztályuralmat mindig támadják és a régi osztályuralom helyett uj osztályuralmat akarnak felállitani. Ezt a munkát azonban már az ifjúmunkásnál kezdik meg. Én tehát felhivtam a t. minister urnák és a t. Nemzetgyűlés tagjainak figyelmét erre a fontos tényre és ha csak azt az eredményt értem is el felszólalásommal, hogy a magyar nemzetgyűlésnek és a magyar nyilvánosságnakegy pár percét lefoglaltam a magyar tanonckérdés, az ifjumunkáskérdés számára, akkor elértem célomat, mert meg vagyok arról győződve, hogy az ifjúmunkáskérdést a magyar társadalom ezután jobban fogja értékelni, több figyelemmel fog lenni ezután e szegény fiuk sorsa iránt, akikre a szociáldemokraták két kézzel vetik rá magukat. Meg kell menteni azt az ifjúságot a polgári társadalom számára, mert nem szükséges valami az, hogy én abból az ifjúmunkásból a hitnek, a nemzeti érzésnek gondolatát kiöljem csak azért, mert nagyobb darab kenyeret akar. Én tudok küzdeni a kenyérért anélkül, hogy a hazámat és a hitemet magamtól elvessem, az a küzdelem nincs összekötve a nemzetnek és a hitnek megtagadásával. A szociáldemokrácia álláspontját maga a tudomány is megcáfolja, igenis, tudok küzdeni a nagyobb darab kenyérért, de mindazoknak az eszközöknek I felhasználásával, amelyekkel egy nemzetnek fel kell vérteznie a munkásságát, hogy az előbbre j tudjon jutni. (Ugy van! jobbfelöl.) Befejezem felszólalásomat, más^ alkalommal fogok rátérni a többi szociális kérdésre. Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásom kapcsán a a következő határozati javaslatot nyújtsam be (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urat, hogy a lehetőséghez képest Budapesten tanonc-internátust állittasson fel az ipari érdekeltségekkel karöltve, hogy az iparos ifjúság pusztulásának gátat vethessünk.« Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassanak ezeknek a kérdéseknek nagyobb horderőt, nagyobb súlyt kölcsönözni és tisztelettel ké1 rem a minister urat is, akinek módjában van megfelelő intézkedésekkei közbelépni ezeknek a bajoknak megszüntetésére, hogy ezekre a kérdésekre figyelmet forditani méltóztassék. Tisztelettel kérem határozati javaslatom elfogadását ! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Peírovits György jegyző : Baticz Gyula ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik! Következik 1 Petrovits György jegyző : Esztergályos János!