Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

424 A nemzetgyűlés 481. ülése 1925..évi december hó 10-én, csütörtökön. az ügyvédnek és mindenféle gazdasági ágnak, azt nem szabad megtagadni a magyar kézművesiparosságtól sem. Még csak egy kérdést méltóztassék megengedni, hogy a nemzetgyűlés előtt felvessek és ezzel a t. nemzetgyűlés idejét még igénybe vegyem, ez pedig az iparkérdéssel szorosan egybevágó tanonekérdés. Amikor itt látom az agrárgondolat kiváló képviselőit, akik talán azt hiszik, hogy nagyon messze esik tőlük ez a gondolat, akkor azt kell mondanom, ők is be fogják látni, hogy nem is áll ez a gondolat oly messze az agrárgondolattól, A tanonekérdés, mint a munkáskérdés legfőbb kérdése a megoldás szempontjából elsősorban a kommünnek sikere volt. Akik végignézték a kommün idejét, azok tudhatják, hogy nem az idősebb, tapasztaltabb munkások voltak a kommunizmus hivei, mert az ifjú munkásokban a tanoncok százaiban ébredt fel a kommunista gondolat először, azok mentek végig a városokon, azok terrorizáltak, azok csinálták a legnagyobb visszaéléseket. Az ifjúmunkásoknak a kommünben való szerepéből, amely a kommunizmusra is vezetett, nem akarok most statisztikát felolvasni, nem akarom bemutatni, hogy az ifjúságnak sokkal nagyobb része volt a kommunizmusban, mint a meglett férfiaknak, sőt egész pontosan meg lehet állapitani, hogy nem a komolyabb, idősebb férfiak voltak a vezetők, hanem a fiatal emberek voltak azok, akik ehhez a gondolathoz csatlakoztak. Szeretnék röviden rámutatni, hogy az ifjúmunkások érdekében az elmúlt két esztendő óta mit végeztünk. Nagy nehezen gyűjtöttem egész Budapesten a tanoncok érdekében azért, hogy vasárnap délutánonkint összehozzam, neveltessem, taníttassam őket. Ma már az országban 27 ilyen tanoncotthon van, amelyek tisztán társadalmi uíon összekoldult fillérekből állnak fenn. Ezt a pénzgyüjtést kell minden hónapban végigcsinálnom, hogy a házbért, a fűtést és a világítást biztosithassuk. Most is abban az óriási gondban vagyok, hogy elő tudom-e teremteni a decemberi házbért, meg tudom-e védelmezni annak a 2000 fiúnak otthonát, akiknek ma tanoncotthon áll rendelkezésükre Budapesten ? Két évtized óta foglalkoztam ezzel a gondolattal és azt látom, hogy a magyar társadalom teljesen érzéktelen ezzel a kérdéssel szemben. Sok időt vesz igénybe, hogy ennek a 2000 fiúnak össze tudjam hozni, össze tudjam koldulni azokat a filléreket, amelyek szükségesek szénre, könyvre, iskolára, tanításra és ahhoz, hogy otthont nyújthassunk részükre. Ha a fiatalsággal mi nem törődünk és a kormányzat nem fog kellő fiigyeimet fordítani ezeknek a fiatal munkásoknak nevelésére, akkor később sokkal nehezebb és sokkal nagyobb bajok lesznek. Megemlítek még egy dolgot és pedig azt, hogy ezek közül a fiuk közül sokan nőttek fel — hiszen békében 200.000 tanoncfiu volt — minden vallásoktatás nélkül. Ugy hiszem, a t. Nemzetgyűlés ismerve a békebeli állapotokat, nem fog csodálkozni ezen. Nem volt vallástanítás, s csak két esztendeje, hogy ipartörvényt hoztunk, amellyel iparkodtunk a pogány módon felnőtt, minden felügyelet nélkül lévő fiukat vallásra is tanítani, mert . . . (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) legnagyobb részük nem lakott mesterénél, kívül lakott a házon, és igy nem volt meg többé az a patriarkális viszony és az a fegyelmi összeköttetés, aminek pedig meg keli lenni, nem tanulták a vallást, s amikor bementek reggel a műhelybe, ott találkoztak azokkal a segédekkel, akik a szocialista párthoz tartoztak s akik erkölcsről, vallásról, Istenről, társadalmi felfogásról, osztályról, úrról, fölművesről egész máskép gondolkoznak, mint mi. Ök egy olyan légkörben nőnek fel, amelyből természetes logikával következik, hogyha felnőnek, halálos ellenségei lesznek a magyar társadalomnak, mert a szociáldemokrácia magával viszi a tanonc lelkébe az osztály gyűlöletet. Az a tanonc az urban, a munkaadóban a szükséges rosszat látja, amelyet el kell taposni, tönkre kell tenni, mert csak ezután következhetik a szociáldemokrata állam, hiszen csak a tőke lerombolásával és a polgári társadalom tönkretételével következhetik a szocialista állam. Ez az ideológia az, amelyet belenevelnek a tanoncba a szakszervezetben. Méltóztassanak tehát elgondolni, _ micsoda ifjúság nő fel ott, ahol abba a 14 éves ifjúba beleviszik ezt. így lehet csak megérteni, hogy Magyarországon volt kommunizmus, hogy voltak tömegek, amelyek ilyen szellemben nőttek fel, Istentől és embertől elrugaszíott tömegek, amelyek fölött a szociáldemokrácia ma dirigál. Nem lehet tehát csodálkozni, ha a munkásság képes volt márólholnapra odaadni magát a kommunizmus jöttment embereinek, (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Én ismerem az urak munkáját, tudom, hogy mit csináltak a kommunista vezetőkkel szemben. Ez nem szól önöknek, de szól a munkásságnak, amely az első intrádára eldobott mindent és karjaiba vetette magát Kun Bélának. Ha ez a munkásság állampolgári nevelést kapott volna, sohasem lett volna képes erre, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az egész polgárság mind csatlakozott ! Nem volt ott különbség. — Gaal Gaston : Talán mégis volt !) Kérem, ha nem volt különbség, akkor nem tudom, vájjon önök hasonlitanak-e azokhoz vagy pedig azok önökhöz 1 T. Nemzetgyűlés! Az az ifjú munkás, az a tanonc ma nagyon fontos tényezője az iparnak s megmondom miért tartom fontosnak. Kezembe jutott Andor Endre őméltóságának a munkaközvetítő intézetről szóló jelentése s én aki figyelemmel kisérem ezeket a problémákat, látom, hogy az intézet tanonckeresletet csak 50%-ban tudja kielégíteni, vagyis a magyar ipar sokkal több tanoncot keres, mint amit tud szerezni. Ennek vannak különféle okai, nem akarok ezekre most kitérni túlságosan, csak arra akarok rámutatni, hogy az egyik tényező ezek közül az,Jiogy a legszegényebb osztály gyermekei mentek eddig tanoncnak, amint nagyon helyesen mondotta egyik t. képviselőtársam. Azok mennek tanoncnak, akik rá vannak kényszerítve erre. Ezek vagy olyan helyet kapnak, ahol a fiu el van látva ruhával, élelemmel, vagy pedig megy ipari munkásnak és napszámosként keresi meg a kenyerét. Ez a két ok játszik közre a tanonc elhelyezkedésénél. A tanonckérdésnél tehát két nagy dolog játszik szerepet: az egyik az, amikor a tanonc a mesternél, tehát családi körben helyezkedik el, ott nő fel a mester gyermekeivel, nála lakik, étkezik, s ezeknél nines semmi baj, sokkal nagyobb azonban a veszedelem ott, ahol az a tanonc se nem étkezik, se nem alszik a mesternél, hanem egészen különálló életet él, és abból a kevés kis tanonckeresetből tartja fenn magát. Mielőtt erre a beszédemre elkészültem, statisztikai felvételt végeztem s borzasztó képet láttam. Tudtam, hogy vannak bajok, de nem tudtam, hogy ilyen nagyok, 1580 kérdőív futott be hozzám s ebből 87 tanonc azt irta, hogy ágyra jár. Méltóztassanak elgondolni, hogy milyen súlyos hátránnyal jár az ágyrajárás erre a tanoncra, akinek nincs otthona, aki falusi vagy árva gyerek és nincs senkije. Feljött ide Budapestre, nincs ahol aludjék, egyék, nincs hol keressen, tehát bérbevesz magának valamelyik külvárosi helyen egy ágyat, ott alszik,