Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

A nemzetgyűlés 481. ülése 1925. évi decemher hó 10-én, csütörtökön. 421 ipart nem szakképzettség utján nyerték, mégis — azt halljuk mindenfelé az országban, s nincs olyan vasárnap, amikor az ország különböző részein iparosgyüléseken ne beszélnének erről, — soha sem volt annyi kontár, mint amennyi ma van. (Fábián Béla : Sajnos az, hogy a kontárok kapják a községi megrendeléseket. Már többször felszólaltam ebben a tárgyban !) Észre kell vennünk a kontárok elszaporodását és a minister urnák, aki hivatva van arra, hogy a törvényt végrehajtsa, ügyelnie kell arra, hogy minden hatósági személy betartsa a törvényt, és hogy a törvény végrehajtassék minden részletében. Neki kötelessége arra törekedni, hogy minden felmerülő panaszt megvizsgáljon, és ha az jogos, ha valóban törvényellenes dologról volna szó, szigorúan végre kell hajtania a törvény intézkedéseit. Megtörtént az, hogy nagy vállalatokra egyszerű ipari kihágásért 100.000 koronás büntetést róttak ki. Igaz, ez nem a hatóságok hibája, ennek a törvény akkori rendelkezése az oka, mert akkor olyan volt a pénzérték, hogy az jelentős összeg volt, ma azonban 100.000 korona ipari kihágásért édes-kevés és senkit vissza nem riaszt attól, hogy ilyen ipari kihágást ne kövessen el, ha azzal sokkal nagyobb anyagi hasznot nyer. Itt szükség van arra. hogy a törvény szankciója alapján kiszabott büntetések emeltessenek, hogy visszariadjanak azok, akik ipari kihágást akarnak elkövetni, vagy követtek el. Egypár panasz fekszik előttem. Nem akarok szószólója lenni a különböző felvetődött panaszoknak, amelyeket reggeltől-estig hallunk, amelyeket mindazok hallják, akik hallani akarják, de egypár gondolatot mégis le keli szögeznem azokkal a bajokkal kapcsolatosan, amelyek itt felvetődtek. Minthogy az ipartörvény szigorú végrehajaz iparhatóságokra hihetetlen nagy munkát ró, sokkal nagyobb munkát, mint amely a szabad iparról szóló törvény alapján terheli őket, természetesen sok iparhatósági ember a kényelmesebb álláspontra helyezkedik és minden feljelentésnél azon gondolkozik, hogy milyen paragrafussal, milyen okkal és móddal lehetne azt a feljelentést elütni. Nem az a lényeges számára, hogy azt a panaszt megvizsgálja, és törvény szerint elbirálja, hanem inkább azon gondolkozik és azon spekulál, hogy milyen indokkal, milyen módon adhatná tovább azt az aktát, hogy ne kelljen vele tovább foglalkoznia. Ezek mindenesetre olyan súlyos hibák, amelyek nem fogják megnyugtatni a magyar iparos közönséget. Ha a minister ur nem fog gondoskodni a kellő eréllyel _ arról, hogy ezek a felvetődött panaszok megszűnjenek és a kontárok el ne szaporodjanak, akkor megint egy nagy iparos tömeggel fogunk találkozni, amely nem csinál mást, mint jajgat és panaszkodik, már pedig az ország érdeke az, hogy ipari, kézműipari kérdésekben végre nyugalom álljon be. Hiszen a magyar kézműiparosság a középosztály egy része, amellyel érdemes foglalkozni, és amely érdemes arra, hogy a kormányzat teljes szigorral és eréllyel nekifeküdjék e törvény végrehajtásának, hogy a bajok megszűnjenek. Ha az iparostól azt kívánjuk, hogy két-három, sőt négy esztendeig tanuljon, tanoncidejének kitöltése után még két esztendeig segédi gyakorlatot végezzen, azonkívül, ha önálló ipart akar űzni, végül mestervizsgát is tegyen, amikor tehát ilyen sok feltétele van annak, hogy valaki szakképzettséghez kötött ipart gyakorolhasson, akkor kötelességünk ezt az osztályt, amint a törvény elrendeli, védelmezni. Ha megkívánjuk tőle a .törvényben megszabott feltételeket, akkor kötelességünk az ipart a kontároktól, azoktól az emberektől megvédeni, akiknek csak pénzük van, azonban szakképzettségük nincs. (Nemes Bertalan : Minden védelmet megérdemelnek !) A törvény félremagyarázása következtében előfordulnak a következő esetek itt Budapesten is. Üzletek támadnak, amelyek csak azzal foglalkoznak, hogy ipari megrendeléseket szednek össze. Ügynöki hálózattal végig mennek a városon és megrendeléseket gyűjtenek. Igaz, a törvény kívánságának megfelelően alkalmaznak egy szakképzett iparost, de az sokszor nincs is benn a műhelyben, nem is irányítja az ipart és kivül áll minden ipari és műhelyi szervezeten. Ezt megfogadják, formailag, strómant fognak és ezzel a kézműipar tekintélyét, súlyát, kenyérkereseti lehetőségét akadályozzák. Nekünk tehát mindenképen arra kell törekednünk, hogyha hoztunk ipartörvényt, akkor őrködjünk is annak betartása felett és az azzal kapcsolatos visszaéléseket kemény kézzel, kellő eréllyel visszautasítsuk és lehetetlenné tegyük Még egy dologra akarok hivatkozni. Az ipartörvény egy nagyon egészséges rendelkezést vett be intézkedései közé. Azt mondja az ipartörvény egyik paragrafusában, hogy az ipartestületeket meg kell hallgatni, mielőtt egy iparosnak iparigazolványt kiadnak. Budapesten tucatszámra vannak ipartestületek, amelyekhez évszámra nem jön semmiféle megkeresés. A törvény ellenére senki meg nem kérdezi az ő véleményüket. Vau egy csomó ipartestület, — felsorolhatnám őket — amelyet mióta törvény fennáí, soha sem. kérdeztek meg, hogy ennek vagy annak az iparosnak az iparigazolvány kiadható-e vagy nem. A törvényben azonban benne van ez, tehát nyilt törvénysértést követ el az iparhatóság, amely meg sem kérdezve az ipartestületet, hogy ennek vagy annak az iparigazolvány kiadható-e, a kérdést elbírálja önmaga anélkül, hogy a szaktestületet meghallgatná. Mikor ilyen panaszokat hallunk, nem szabad bedugott füllel elmennünk azok mellett, hanem ezeket a panaszokat nemcsak meg kell hallgatnunk, hanem, a legrigorózusabban és leggyorsabban végre is kell hajtanunk a törvény intézkedéseit, hogy ezek a panaszok megszűnjenek. Méltóztassék megengedni, hogy ebből a szempontból egy rövidke határozati javaslatot nyújtsak be, hogy az iparos közvéleményt megnyugtassuk az iránt és a magyar nemzetgyűlésnek legyen határozata, döntése, amelyet a minister ur végre fog hajtani, hiszen a törvény maga is kényszeríti arra, hogy ezt végrehajtsa. (Olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urat, hogy az uj ipartörvény végrehajtása körül felmerült panaszokat vizsgálja meg és különösen a kontárok elszaporodását akadályozza meg, mert ezek veszélyeztetik a magyar kézműipar boldogulását.« Most egy másik témára is rá akarok még térni, amely a kézműiparral van kapcsolatban. A magyar kézműipart a múltban valahogy sokszor felhasználták politikai kortescélokra, a magyar törvényhozás azonban bizony nem teljesítette vele szemben mindazt, amit a kézműipar elvárhatott volna a magyar törvény hozástól. A magyar kézműiparnak nagy jelentősége van, sokkal nagyobb, semmint gondolnók. r 1910-ben például Fellner, ez a kiváló közgazdász, a magyar ipar termelését — a gyáripar és a kézműipar termelését — 5 milliárd korona értékre tette. Ebből az 5 milliárdból csaknem 2 milliárd esik a kézműipari, a kisipari termelésre, mig a másik rész a nagyiparnak és a húsz munkásnál többel dolgozó vállalatok termelése, volt. A legutóbbi időkre vonatkozólag nem áll rendelkezésemre adat, s igy nem tudom megmérni, hogy a mai viszonyok között a kézműipar mennyit termel, de kétségtelen, hogy ha a mostani, csonka Magyarországra vonat59*