Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-481
A nemzetgyűlés 481. ülése 1925. < mogatása szempontjából kielégítőnek egyáltalában nem mondható, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A parlamenti szokás azt kivánja a képviselőtől, hogy előtte felszólalt képviselőtársának gondolatmenetébe kapcsolódjék bele. Az előttem felszólalt igen t. képviselő ur az iparosságnak azokat a különböző bajait tárta fel a nemzetgyűlés előtt, sok tekintetben azokat a témákat érintette, amelyeket én is érinteni fogok felszólalásom kapcsán. Mégis két olyan kiemelkedő momentum volt az ő beszédében, amelyekre reflektálni akarok, mielőtt rátérek témáimra. Az egyik volt egy helyi, az ő kerületét érdeklő miskolci eset, amelyet érdekességénél fogva tartok leszögezendőnek. Ö azt kifogásolta, hogy ott helyben, Miskolcan van egy iparos, egy vállalkozó, — Árva Pálnak hivják — aki minden vállalkozásban benne van s aki minden munkát megkap, amelyet a város ad ki. Miskolcon tudvalevőleg a liberális polgárság van óriási többség-ben s a városházán minden poziciót, amely közgazdasági szempontból fontos, a liberális polgárság kezel, sőt ural. Hogy Huska t. képviselőtársunk bejutott a parlamentbe, fényes győzelmével mutatja, hogy a keresztény gondolkozású, a keresztény politikával tartó polgárság kisebbségben van. íPikler Emil: Huska nem keresztény?) Mindjárt meg fogom magyarázni. Kifogásolta, hogy Miskolc városa az emiitett Árva Pálnak ad ki minden munkát. Ha Miskolcon Árva Pál, aki a keresztény iparosság vezetője ott, pályázatok utján szerez vállalkozásokat, akkor meg lehetnek győződve, hogy versenyképessége alapján, nem pedig világnézete alapján kapja meg azokat. Ezt csak meg kellett állapitanom, nehogy itt a nemzetgyűlésen bárki is tévedésben legyen. Itt a keresztény gondolat képviselőjét kifogásolják, nem pedig Árva Pált, az iparost. Most tovább megyek egy gondolattal. Azt is felvetette t. képviselőtársam, hogy egyes körök borzasztóan akadályozzák a kézművesipari hitel létrejöttét és ennek kifejlődését. Igaza van és én rendkívül örülök annak, hogy épen Huska t. képviselőtársam állapit ja meg ezt. Én hozzátehetem azt is, hogy 30 esztendőn keresztül állandóan egy társasággal és egy érdekeltséggel szemben kellett küzködnünk, hogy a kézművesipari hitelt be lehessen hozni. Ez az érdekeltség azonban nem hozzánk áll közel, hanem önökhöz; az a liberális pol glioz sokkal közelebb áll, mint hozzánk. Mondom, rendkivül örülök, hogy Huska képviselőtársamtól hallottuk ezt, amiért mi 30 éven át harcoltunk; ezt köszönettel nyugtázom. Áttérve most már azokra a kérdésekre, amelyekre vonatkozólag fel akarok szólalni, kérem a t. Nemzetgyűlés szives türelmét. Azok a kérdések, amelyek napirenden vannak, rendkívül súlyos szakmabeli problémák. Ha olvassuk a francia történelmet, azt látjuk, hogy a francia forradalom utáni idők és a mostani időszak teljesen egyformák. Párhuzamos gazdasági fejlődéssel állunk szemben. Nemrégen olvastam Goudin Károlynak, Napoleon pénzügyministerének kiváló munkáját, amelyben beszámolt, hogyan sikerült a kommün által lerontott, a forradalmak által megviselt Franciaországot gazdaságilag felemelni, pénzrendKAPLÓ XXXVII. 4 december ho 10-én, csütörtöhöfi. 41§ szerét rendbehozni, iparát helyrehózni, mezőgazdaságába uj erőt önteni. Goudin Károly megállapitásait olvasva, mintha Magyarország helyzetét látnám, sőt látom azt az utat is, amelyen ő ment, amelyet ő járt, amely célhoz vezetett. Igaz, hogy sok-sok ideig tartott, amig Goudin Károly a leromlott pénzből értékálló pénzt tudott teremteni, 12 esztendeig tartott ennek a pénzügyministernek a munkája, a működése, amig konszolidált gazdasági állapotokat tudott teremteni a francia forradalom után. A mi helyzetünk nagyon hasonló azokhoz a viszonyokhoz. Amikor látom, hogy Goudin Károly intézkedéseit mi utánoztuk, anélkül, hogy talán egyik-másik ur tanulmányozta volna azokat, amikor látom ugyanazokat az eseményeket, ugyanazokat a történéseket, ugyanazokat a ténykedéseket is, akkor látom, hogy Goudin Károly intézkedéseinek lemásolása az, amit mi végrehajtunk. És ez nagy elégtétel nekünk, akik a kormány mellett állunk és a szanálási javaslatot megszavaztuk. Mi aggodalommal figyeltük a szanálási munka minden fázisát. Óriási felelősséget vállaltunk, amikor vállaltuk a szanálási munka végrehajtását. Amikor azok mellé az urak mellé odaállottunk, akik a szanálási programmot végrehajtják, ezzel felelősséget vállaltunk, de viszont ma már elégtételt is nyerünk e megállapodások kapcsán, mert az ellenzéknek — amely folyton támadta, folyton hibáztatta a szanálási programmot — álláspontjával szemben ma már, ha nem is sok, de mégis valamelyes eredményekre tudunk rámutatni, amelyeket letagadni talán lehet, de megcáfolni nem. így meg kell állapitanunk, hogy a szanálás egy esztendeje olyan eredményekre enged rámutatni, amelyeket talán nem is mertünk volna elgondolni sem. Csak egy tényre mutatok rá, arra, hogy a tőkegyűjtés, a takarékosság megindult ebben az országban, ahol az utóbbi időkben senki nem takarékoskodott, hanem mindenki szórta a papirpénzt, mert az könnyen jött, és mert napról-napra kevesebb pénzt tudott felhasználni, napról-napra kevesebb árut tudott venni megkeresett pénzéért ; a mulatókban és a tőzsdén volt leginkább látható ez az irányzat. Mindenesetre óriási eredmény, hogy megindult ismét a takarékossági szellem. Ezt számadatok is bizonyitják. 1924 június 30-án volt az összes magyar bankokban 76 millió aranykorona betét, s egy évre rá felment ez az összeg 231 millió aranykoronára. Ez jele annak, hogyha nem is nagymértékben, de lépésenként megy előre az ország gazdasági élete a konszolidáció felé. De továbbmegyek. Külkereskedelmi mérlegünkön is meglátszik a szanálás jótékony hatása. 1924 első hónapjában külkereskedelmi mérlegünk 102 millió aranykorona volt, 1925 első kilenc hónapjában pedig ez leapadt 52 millió aranykoronára. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy az ország lassanként mégis halad a maga célja felé, s végeredményében el kell hogy érje az ország gazdasági helyzetének rendbehozását. Ha azonban nézem és hasonlitom ezt az eredményt a békebeli állapotokhoz, akkor meg kell állapitanom, hogy már közel járunk azokhoz az eredményekhez, amelyeket az ország kivitel tekintetében békében elért. Délelőtt a minister ur már rámutatott erre, s én most más adatokkal is meg akarom erősiteni. Ha külkereskedelmi forgalmunkat hasonlitom az 1913. évhez és az akkori évi eredményeket 100 egységnek veszem, akkor a mostani eredmények már 32 t> /o-os kivitelnek felelnek meg, Ez a 32%-os kivitel egymagában természetesen nem jelent sokat, de ha azt veszem, hogy az országnak csupán egyharmada s a lakos59
