Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

A nemzetgyűlés 481. ülése 1925. évi december hó 10-én, csütörtókön. 417 ket tovább is kell fejleszteni, ha azt akarjuk, hogy hivatásuknak mindenképen megfelelhessenek. Hogy mi a feladata, ezeknek a testületeknek, az részletkérdés volna és igy ezzel nem akarok foglalkozni, különben is sokkal közismertebb ezeknek a testületeknek feladatai. A lényeg az, hogy az ipartestületek, különösen azok vezetői évtizedek óta szükségét érzik annak, hogy legyen egy olyan központi szerv, amelyre támaszkodva, amelynek irányítása mellett egységesen működhessenek. Életre is hivták ebből a célból az Ipartestületek Országos Szövetsége név alatt működő központi szervet, ez működik is, ugy, ahogyan egy szabad szervezet működhetik, csak kellő eszközök híján nem tökéletes. Az tehát a kívánságunk, hogy, miként az ipartestületek törvény által biztosított szervei az iparosságnak, épen ugy legyenek központi szervek, amelyek törvény által vannak biztosítva, és amelyek, hozzájutván a kellő anyagi eszköZOKÍIÖZ, jól működjenek is, jól be tudják 1 OÍteni hivatásukat. Nem uj dolog ez, mert hiszen fejlettebb ipari államokban, mint pl. Németországban Handelswerk Kammer név és cím alatt működnek ezek az intézmények és fejlesztik a kisés kézműipart, valamint a német polgári szervezetek életének önérzetét is nevelik ezek az intézmények. Különben a kereskedelemügyi minister ur magáévé tette e törekvésünket és egy bizottságot küldött ki ennek a kézműves kamarának az ipartestületek reformjával kapcsolatos megalakítása céljából, illetőleg e törvénytervezetnek előkészítésére. A bizottság el is készült munkájával, az előadói javaslat birtokunkba került, mi hozzászólásainkat meg is tettük, és várjuk annak mielőbbi tető alá hozását. Ez alkalommal — azonkívül, hogy megsürgetem a dolgot — csak egy momentumra akarom felhívni a t. minister ur figyelmét, arra, hogy mi sajnálattal látjuk és állapítjuk meg azt a törekvést, amely ezt az ügyet is el akarja gáncsolni. Különben is az egész törvényjavaslat-tervezeten végigvonul bizonyos rendőrszellem, amely a testületnek, az iparosságnak minden mozdulatát felügyelet alá akarja helyezni és az eddigi autonómiáját is sok tekintetben el akarja kobozni, a központi szervezet pedig jóelőre olyan jelentéktelenséggé óhajtja tenni, amely semmiképen sem elégíti ki kívánságainkat; mind ez elhomályosítja azokat a szempontokat, amelyek tulajdonképen a lényeget is alkotják. Minden ellentét, amely felmerült, mondhatnám, a cím körül csúcsosodott ki és sajátságosképen a lényegnél ezeknek a bizonyos tényezőknek,, akik ebben hangadók, egyetértése már megvolna, csupán a cím tekintetében fejlődött ki bizonyos kontroverzia s én ugy tudom, hogy megint a kereskedelmi és iparkamarák azok, amelyek féltékenykednek erre a kézműves kamarára. Nem tudom, mi okból? Valószínűleg attól félnek, hogy az iparosság akkor, ha kézműveskamarája lesz, kivonul a kereskedelmi és iparkamarákból és aztán, nem tudom én, igy az ő exisztenciájuk, poziciójuk elvész. Igen tisztelt Uraim! Mi korántsem ezt célozzuk a kézműveskamarával, mert hiszen emellett még a kerületi kamarákra szükség van. Do ahogy a jelenlegi kereskedelmi és iparkamarák a kézművesiparosság érdekeit semmiképen sem képviselik,, ezt misem bizonyítja jobban,, mint amennyire bizonyítják például a legutóbbi fővárosi kamarai választások. Ennek a kamarának kerületébe 60.000 iparos tartozik. Három párt indult a választási harcba: és mindössze 3500 szavazatot adtak le! Ez mutatja, hogy az iparosságnak bármilyen kis falusi ipartestület iránt is nagyobb az érdeklődése, mint a kerületi kamarák iránt. Ez régi tapasztalaton nyugszik és pedig azon, hogy ott a kisiparosságügyei iránt érzékkel nem nagyon birnak. Amikor az iparosság egyetlenegy intézményét: a kézműveskamarát akarjuk életre hívni, a kerületi kamaráknak ezen még nem kellene ugy szörnyűködniük, hanem igenis kollegiálisán segítségére kellene jönniök. T. Nemzetgyűlés ! Törekvésünk az, hogy az ipar, mint foglalkozás, egyenlő rangsorba áilittassék egyéb foglalkozásokkal. Törekvésünk az, hogy a közvélemény, a közfelfogás az ipart ne tekintse alárendelt vagy kevósbbé tekintélyes foglalkozásnak, mint az egyéb élethivatásokat és pályákat. Mi ugy gondoljuk, hogy ha az iparosságot abból a jelentéktelenségből, amelynek a magyar közvélemény az iparosságot tartja, ki akarjuk emelni, ez a magyar nemzet gazdasági és társadalmi fejlődése erdekében való munka, még pedig hasznos munka, amely nem elgáncsolni való munka, hanem olyan munka, amelynek segítségére kell sietnie minden tényezőnek, elsősorban pedig magának az államnak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem mindegy, hogy testületnek, vagy kamarának nevezzük azt az egyetlen szervet, amely az ország kis- és kézműiparosságát reprezentálja, mert a köztudatban a kamara szó sokkal tekintélyesebb, tehát sok függ ettől is, a szellemet azonban magunknak kell oda belevinni. Az iparosodás útja, az ipari szakismeretek fejlesztése, az iparos sokoldalúsága, leleményessége és izlés dolgában való tökéletesedése a kis- és kézniűiparosságon keresztül vezet még sokáig Magyarországon, hiszen a kisipar neveli nagyrészt a gyáripar részére is a szakmunkásokat. Nem mindegy tehát, hogy milyen nivón áll a kisipar, nem mindegy az, hogy nagy szegénységben és alárendeltségben él-e a kisiparosság, mint ahogyan ma él. (Fábián Béla : Megfojtja őket a forgalmi adó rendszere !) Nem mindegy az, hogy erre a pályára a szülők nem szívesen adják gyermekeiket, hiszen csak a legszegényebb sorsú, a legelhagyatottabb osztályok gyermekei mennek ipari pályára. Ez mind onnan van, hogy nincsen meg a kellő megbecsülése ennek a foglalkozási osztálynak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Arra kérem tehát a minister urat, mint akinek ez az ügy is kezében van, ne engedje magát befolyásoltatni ennél a kérdésnél, tartson ki velünk az egyedül helyes megoldás mellett, hogy legyen ennek az intézménynek neve kézműiparos kamara. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ami pedig ezt a költségvetést illeti, ebben én is megtaláltam azt a rovatot, amely a kisés kézműiparosság támogatására vonatkozik és amely csak 43,800.000 koronát tesz ki. Ez legjobban rávilágít arra az alárendeltségre és mellőzöttségre, amelyben az ország kereskedelmi ministeriuma által részesülünk. 43 millió koronát 2—3 kisiparos egy év alatt adóban kifizet. Ezzel a 43 millióval részesitik erkölcsi támogatásban a 300.000 főnyi kisiparosságot, hogy kedve legyen neki adót fizetni. (Zaj. — Elnök csenget.) Olyan szám ez, amely megszégyenítő reánk nézve, különösen amikor látjuk, hogy egyetlenegy diplomáciai pályára készülő ifjúnak 100 millió korona ösztöndíj