Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

31 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. szocialista táborral, mert szerintem ők maguk is érzik, hogy a liberális politikai ideológia olyan váonyadt, olyan száraz, annyira nem a mai korba való, annyira múmia természetű, bogy csak má­sok slepjén tud még magáról beszéltetni, csak a szociáldemokrácia révén, amely kétségkivül egy biológiai folyamat eredménye, amelynek van hi­vatása, van jövendője, van természetes feladata, azzal a különbséggel, hogy szerintem nem azon az utón fog járni, amelyen ma jár, hanem szer­vesen be fog kapcsolódni a nemzet egészébe és abban a biológiai folyamatban fog részt venni, amely alól nem vonhatja ki magát sehol semmi­féle nemzet, ahogyan azt angol szocialisták csi­nálják Maedonalddal az élükön. Ez fog történni, ha nem akarja magát meddőségre kárhoztatni a magyar szociáldemokrácia tábora. Annak van hivatása és jövője, de semmi jövője nincs a libe­ralizmusnak, azért ne tessék bennünket egy el­avult, ócska, kihalt teóriával, egy politikai múmiá­val próbálni fejbevágni akkor, amikor a nemzet vitális érdekei érdekében akarunk valamit csinálni, T. Nemzetgyűlés ! A tanszabadságra is hivat­koznak- A tanszabadság ellen ez a törvény a világon semmit sem vét. Annak idején Hermann t. képviselőtársunk, ugy is mint képviselő, s ugy is mint egyetemi tanár, kifejezte, hogy tiltakozik a tanszabadságnak a numerus clausussal való összekapcsolása ellen. A tanszabadság azt jelenti, hogy Írásban, szóval, katedrán az egyetemi tanár és más is : taníthat mindent, amit akar. Ez a tanszabadság. Ehhez a tanszabadsághoz senki a világon hozzá nem nyúlt, azért olcsó demagógiá­nál egyébnek nem lehet nevezni azt, hogy a tan­szabadságot reklamálják egy törvénytől, amely senki emberfiának meg nem tiltja, hogy a leg­badarabb teóriákat is hirdesse, ha arra hallgatója akad. A tanszabadságnak tehát semmi néven nevezendő köze sincs ehhez a tényhez. De különben hogyan lehet azt elképzelni, hogy a numerus clausus a tanszabadság ellen irányulna, amikor a numerus clausust egyetemi tanárok, a magyar egyetemek követelték. S itt most, sajnos, kénytelen vagyok bizonyos fokig le­szállítani a magam érdemeit, amit annyiszor vág­nak a fejemhez a numerus clausus szerzőségét illetőleg. Pakots képviselő ur ma azt mondotta, hogy óriási propagandisztikus agitációt kellett ki­fejteni, hogy kialakuljon az a hangulat, amely a numerus clausust megszülte ebben az országban. T. Nemzetgyűlés ! 1919 augusztus elején az egyetemi tanácsok, egyik a másik után konferen­ciát tartottak, amelyekről memorandumok jöttek a numerus clausus érdekében a kultuszministe­riumba. Még akkor nem is én voltam ott, hanem elődöm, Huszár Károly, de amikor ő már nem is volt ott, hanem én voltam ott, akkor is folyta­tódtak a memorandumok. Ismétlem nem térek ki a társadalmi egyesületeknek és az ifjúságnak a deputációira, memorandumaira és gyűléseire, csak a tanítás ügyének hivatott képviselőire hivatkozom. Az egyetemi tanácsok egyik a másik után hoztak határozatot, amelyet felterjesztettek a ministeriumhoz és amelyben követelték a numerus clausust, mégpedig sokkal messzebb­menő numerus clausust, mint amilyent én a törvényjavaslatban hoztam. Ne méltóztassék el­felejteni, hogy volt olyan javaslat is. amely a középiskolákra, valamennyi feísőiskolára és az egyetemekre követelte a numerus clausust ; volt olyan javaslat is, amely kivétel nélkül mindenki­vel szemben követelte a numerus clausust, tehát azokkal szemben is, akik már előzőleg be voltak iratkozva ; volt olyan javaslat is, amely a francia szisztémát akarta bevezetni. Mert ott is van numerus clausus t. képviselőtársam, a francia felsőbb iskolák, amelyek diplomákat adnak, csak annyi diplomát adnak ki évente, amennyi az utánpótláshoz kell és ha 180-an jelentkeznek vizs­gára és csak 80 diploma pótlására van szükség abban a bransban, akkor 80-an mennek csak vizs­gára, a többi pedig szaporítja a várakozók státu­sát és be kell nekik várniok, míg az a szakiskola jónak látja szaporítani a diplomák számát. Ezt a rendszert is követelték tehát. A javaslat, amelyet én beterjesztettem, kom­promisszum volt, amely lenyesegette azt, amit én magam is^ túlzásnak tartottam, de biztositotta azokat a célokat, amelyek érdekében a numerus clausust meg kellett hozni. Hogy abban az időben ez volt közmeggyőződés — nem az én meggyőző­désem, hanem a kormány meggyőződése — s hogy ez volt a ministerelnöknek, a kormányférfiaknak és a nemzetgyűlésnek a meggyőződése is, amely csekély kivétellel megszavazta ezt a törvényja­vaslatot, t hiszem, olyan köztudomású tény, hogy ezt kár elfelejteni akkor, amikor ugy pró­bálnak a numerus claususon rést törni, hogy egy­szerűen nekem dedikálják az egész törvényt, azt képzelvén, hogy amennyiben engem sikerülne ebben a kérdésben lehengerelni, ugy a törvényt hengerelik le. Nem, t. Nemzetgyűlés ! Semmi sem történik előkészítés nélkül, semmi sem történik ok nélkül. Az a törvény megszületett azért, mert az egész ország belátta, hogy tenni kell valamit. Viseljük érte a felelősséget valamennyien (Ugy van ! jobbfelől.) és ha azt mondja valaki, hogy a túlsó oldalon vannak mintegy negyvenen, akik a numerus clausus ellen vannak, én azt hiszem ez semmi különös eredménnyel nem fog járni, mert viszont én meg vagyok győződve, hogy ezen az oldalon fog segítséget kapni a numerus clausus, hatalán veszedelembe kerülne, azok részéről, akik most az^ ellenzék padjain ülnek, de nemcsak meg­szavazták a numerus clausust, hanem tovább akartak menni és tovább is mentek mint én. Ha van politikai következetesség, akkor ezek az urak itt lesznek majd a numerus clausus védelmében. A népszövetség biztositotta jogegyenlőségre is történt hivatkozás. Ezt az argumentumot az­után már igazán nem tudom megérteni. A tör­vény azt mondja: meg van állapítva egy bizonyos szám, ebben a számban össze kell válogatni az embereket és hogy az összeválogatás ne történ­hessék valakinek az önkénye szerint, egy beadott módosítás, amely a törvénytervezetben nem volt benne, azt mondja, hogy biztosítani kell minden meglevő felekezet vagy nemzetiség, vagy faj szá­mára legalább azt a számot a kontigensben, ame­lyet a nemzetben képvisel az a faj, nemzetiség vagy felekezet. Ha valaki azt mondja erre, hogy ez jogfosztás, akkor én nem tudom, mi a jog­biztositás ? Mert t. képviselőtársaim, az én javas­latom eredetileg ugy szólott, hogy egyáltalában nem volt belévé ve, hogy a válogatódás hogyan történjék. Én annak idején ezt a tanári karra akartam bizni és erre vonatkozólag a következő­ket mondottam (olvassa) : »A javaslatba nincs bevéve sem faji, sem felekezeti szempont. Szerin­tem ez felesleges is, mert én nem kötném meg a válogatást végző tanári karnak a kezét semmi­féle irányban ; övé a felelőség, kell tehát, hogy teljesen szabadon mérlegelhesse azokat a szem­pontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy olyan intelligenciát neveljünk, amely a nemzet­nek támogatója és vezetője lesz.« Azután adta be és indokolta Sehandl Károly javaslatát azokkal a szavakkal, hogy itt nincs antiszemitizmusról szó, — tőle legtávolabb áll ez a gondolat — hanem jogbiztositásról és védelemről ; nem akarja kitenni az érdekelteket annak, hogy bárminő befolyás alatt az az összeválogatás igazságtalanságot dekla­ráljon és azért kívánta biztosítani a törvény r értel­mében, hogy legalább a nemzetben képviselt száza-

Next

/
Thumbnails
Contents