Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. 35 lékszámuk 9

/<o része erejéig' be kell venni azokat, akik valamely fajból jelentkeznek. Ez tehát, t. képviselőtársaim, nem tudom, miképen adhatna jogot arra, hogy a Népszövetség beleszóljon ebbe a kérdésbe. Ez kétségtelenül teljesen intern belügy, amelyhez a Népszövetségnek véleményem szerint abszolúte semmi köze nincs. Mert a Népszövetségnek lehetne köze a megszállott területeken lévő elnyomott magyarsághoz, lehetne köze ahhoz, hogyan és mi címen rabolják el tőlünk birtokainkat, lehetne köze a Népszövetségnek ahhoz, hogy mi jogon és mi címen kergetik ki őket házaikból, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) lehetne szava ahhoz, mi címen konfiskálják el a katholikus egyház vagyonát, mi címen veszik el a katholikus iskolákat, a református iskolákat — és talán zsidó iskolákat is mi címen veszik el — mert ez csakugyan a román vagy a cseh állam területén biztositott jogokkal szemben hátránnyal való sujtás. Ott lehet beszélni arról, hogy védeni kell a kisebbséget egy jogtalanság ellen, a jogegyenlőségen elkövetett sérelem miatt kell védelmezni. De mit akarnak védelmezni, kiket akarnak védelmezni nálunk a jogegyenlőség címén, hiszen magyar fiukat is utasítottak vissza az egyetemekről. Nem tudom a számot pontosan, de az egyetemi tanács a tör vény értelmében kénytelen volt más pályára terelni egy egész sereg magyar keresztény gyermeket is a zsidók mellett. Mi az tehát, ami miatt a Népszövetség felszólalhat, s ha felszólal : kik mejlett szólal fel í Tudtommal ez a két szövetség, az Alliance Israelite és az angoloknak errevonatkozó zsidó szövetsége, amikor a genfi konferencia elé vitte ezt a dolgot, akkor eszeágában sem volt a magyarságot védeni, eszeágában sem volt síkra szállni a magyarországi egyetemekre be nem vett magyar ifjak érdekében. Lehet, hogy mégis azt mondják : magyarok vagyunk, nem ismerünk el semmi néven nevezendő külömbséget magunk között. Ezt deklarálták is, de ugyanakkor azok, akik kint vannak, mégis csak zsidósérelmet látnak ebben. A törvény nem csinált zsidókérdést, a numerus claususból zsidókérdést a zsidóság csinált. {Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a jobbközépen.) Nem a jogegyenlőség nevében csinált belőle zsidókérdést, hanem azért, mert zsidóság nem tud abba belenyugodni, hogy egyenlően legyen mérve itt az országban más magyar fajtákkal. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. (Szakács Andor : Megengedjük, hogy tovább beszéljen ! A házszabályok nem adnak módot arra, hogy a képviselő ur ilyen kérelmet előterjesszen. (Szakács Andor : Milyen alapon ? — Zaj.) Haller István : A rendelkezésemre álló egykét^ perc alatt be fogon fejezni beszédemet, hisz talán lesz alkalmam arra, hogy amit nem tudtam most elmondani, másutt elmondhassam. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy ha a Népszövetség velünk, Magyarországgal, a legyőzött gyengével szemben a jognak áll védelmére, akkor felhívom a figyelmét arra, hogy a numerus claususnak rejtett gyakorlása ellen Amerikával szemben emelje fel szavát. Például a newyorki »Nation« foglalkozik a kérdéssel és azt mondja, hogy a hawardi egyetem nem az első egyetem Amerikában, amely megszabja a felvehető zsidó hallgatók számát. Ez az egyetem — mondja a »Nation« — csupán őszintébb, mint a többi. Vannak más főiskolák is, amelyek véglegesen megállapították a zsidók befogadásának arányszámát és ezáltal megteremtették a felvételre várakozók kategóriáját. Természetes — mondja a lap — szégyent hoz az ilyen burkolt módon gyakorolt kizárás minden egyetemre. Ha az egyetem ki akarja zárni a zsidókat hallgatói sorából, vagy hallgatóik számát meghatározni, akkor sokkal becsületesebben jár el, ha azt nyíltan kimondja és megindokolja. A pszichológiai vizsgákról pedig így nyilatkozik : »Mindenesetre feltűnő az a körülmény, hogy a pszichológiai vizsgák életbeléptetése óta a zsidók száma az egyetemeken feltűnően csökkent.« A Manchester Guardian 1922 június 30-iki száma ezt mondja a »A zsidók beözönlése az amerikai egyetemekre« című cikkében, amelyet New-Yorkból keltez (olvassa) : »Az antiszemitizmus az amerikai egyetemi hallgatóság körében igen régen fennáll. Nem engedik be a zsidóságot az egyetemi ifjúsági egyletekbe, az atlétikai és a sportintézményekbe. Nem engedik be a zsidóságot egyetemi tanári iskolákba, különösen a történelem és az irodalomtörténeti katedrára, A Hawardegyetem tanulóinak nagy megszaporodása felvetette a numerus clausus kérdését. Jóllehet, az egyetem azzal, hogy a fetvételt nemcsak bizonyítványok és magaviseleti kérdések mérlegelésére kívánja alapítani, tulajdonképen nem tesz egyebet, mint amit más amerikai egyetemek máirégen megtesznek, anélkül, hogy kimondották volna : t. i. limitálják a zsidók számát. A Columbiaegyetem 1921/22-ben a zsidók számát az előző évfolyamokhoz képest 407o-ról 22-re redukálta. A newyorki egyetem ennél is messzebbmenő redukciót hajtott végre és azt teszik a többi egyetemek is.« Ennek magyarázata pedig az, hogy a háború után nagyon sok zsidó ment ki Amerikába, megszedve magát s természetes, a gyermekeit iparkodott egyetemekre küldeni, amit az amerikaiak maguk is igen hamar észrevettek és sokkal gyorsabban és radikálisabban igyekeztek ellene védekezni, mint a magyar törvényhozás, azzal a különbséggel, hogy amit mi megtettünk nyiltan — és vállaljuk érte a felelősséget, — azt ők az egyetemnek autonómiáján belül teszik meg. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, hogy most már csakugyan méltóztassék befejezni beszédét, különben kénytelen leszek a szót megvonni a képviselő úrtól. A házszabályok kifejezetj ten tiltják az egyórai beszédidő meghosszabbítását. Haller István : Még csak egy dologra kívánok rámutatni a rendelkezésemre álló egy perc alatt. A numerus clausus ellen rögtön kapacitálható leszek, ha meg tudja nekem valaki mondani, hogyan tartsuk el azokat, akik ma mint diplomás emberek ezerszámra sétálnak az utcán, hogyan helyezzük el azokat, akiknek az egyetemen való nevelését lehetővé tesszük, mert ma azt látjuk, hogy azokat, akiknek diplomát adott a magyar j állam a kezükbe, nem tudjuk elhelyezni. Azonnal j kapacitálható leszek, ha ez az állítólag 6000 ma| gyár zsidó egyetemi hallgató, aki külföldön van, J ezeknek hazahozása az intelligenciának mostani helyzetén segíteni fog. Azt mondotta Fábián képviselő ur, hogy ha hazajönnek, nem találnak kenyeret, én pedig azt mondom, hogy akik itthon vannak, azok sem találnak maguknak kenyeret. Amikor azok, akiket I az egyetemekre bocsátunk, nem képesek megélni, ; s a minister ur azt mondja, ne tessék menni ái| lami szolgálatba, amikor Hermann képviselő ur | azt mondja, hogy ne tessék mérnöki pályára \ menni, amikor Verebély orvosprofesszor ur azt j mondja, hogy ne tessék orvosnak menni, amikor I Pintér főigazgató ur azt mondja., hogy ne tessék ! jogi pályára menni, mert nincsen kenyér ezeken | a pályákon, kérdem, volna-e ráció abban a magyar i nemzetben és magyar nemzetgyűlésben, amely ennek ellenére kinyitnáa sorompókat, hogy még annak | a kevés magyarnak se jusson kenyér, aki még | ma valamiképen ebben a megszükitett Magyar! országon el tud helyezkedni 1 Ha a zsidóságnak a világon oly nagy hatalma