Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

A nemzetgyűlés 481. ülése 1925. évi december hő 10-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete'alatt. Tárgyai : A kereskedelemügyi minister benyújtja az 1925/26. költségvetési év első hat hónapjában viselendő terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1925. évi XXI. te. hatályának meghosszabbításáról, — továbbá az Egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről, — végül a Nagybrittániával, a Norvég Királysággal és Törökországgal történt kereskedelem-politikai viszonyunk rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. — Az 1925/26. évi állami költségvetés, ós pedig a kereskedelemügyi tárca költségvetésének általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Walko Lajos, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém benyújtani az 1925/26. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről ós fedezendő állami kiadásokról szóló 1925. évi XXI. te. hatályának meghosszabbítása tárgyában készített törvényjavaslatot és indokolását. (Propper Sándor: Minek az? Van költségvetés! — Gaal Gaszton: Jó az előrelátás!) Kérem a javaslat kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Van szerencsém továbbá beterjeszteni az »Egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről« szóló törvényjavaslatot. Kérem a törvényjavaslat kinyomatását, szétosztását s együttes tárgyalás végett a külügyi és közgazdasági •bizottságokhoz való ut. sitását. Végül van szerencsém beterjeszteni a Nagybritanniával, a Norvég Királysággal és Törökországgal történt kereskedelempolitikai viszonyunk rendezéséről szóló jelentést, kérve annak együttes tárgyalás végett a külügyi és közgazdasági bizottságokhoz való utasítását. Elnök: Mind a három törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az indemnitásról szóló törvényjavaslat kiadatik a pénzügyi bizottságnak, a két utóbbi pedig együttes tárgyalás végett a külügyi és közgazdasági bizottságokhoz utasittatik, az indemnitási törvényjavaslat kiadatik a pénzügyi bizottságnak, a két NArLó. XXXVII. utóbbi törvényjavaslat pedig a külügyi és közgazdasági együttes bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. A napirend szerint következik az 1925—26. évi állami költségvetés (írom. 963) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása során a kereskedelemügyi tárca általános vitája. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk-' Halljuk!) Én tegnap a 33-as bizottság tárgyalásán voltam elfoglalva és igy nem voltam abban a helyzetben, hogy az előadó ur által kifejtettekkel kapcsolatosan a magam részéről is néhány felvilágosítást adjak a kereskedelemügyi tárca körébe tartozó kérdésekről. (Halljuk ! Halljuk !) A mi gazdasági politikánk az utolsó esztendőben (Propper Sándor : Rossz volt !) az ipar védelmére (Propper Sándor : És az ipar pusztítására !) irányult. Amikor mi ezt az irányt követtük, akkor alkalmazkodtunk ahhoz, ami általában a többi országokban történt. Általában az volt a helyzet a háborút követő esztendőkben, hogy Európának különböző államai egyrészt abból az okból, hogy védelmezzék azokat az iparokat, »amelyek a háború alatt keletkeztek, másrészt abból az okból is, hogy önállóságukat és függetlenségüket erősitsók, végül és főleg abból az okból, hogy a munkanélküliség ellen küzdjenek, általában az ipar védelmére igyekeztek. Ez volt a tendencia — mondom — egész Európában, ez volt nemcsak a kontinensen, hanem még Angliában is, ahol 1921-ben először és azóta immáron háromizben állapíttattak meg különböző cikkekre különböző vámtételek. Elismerem azt, hogy ez az általános tendencia nem jelent ideális állapotot, nem jelent pedig, minden egyébtől eltekintve, már csak azért sem, mert igen jelentékeny tőkepazarlással jár az összgazdaság szempontjából. Természetesen nem közömbös az, hogyha valamely ország akkor, amikor más országban kellő tőkebefektetésekkel megvannak a gyártelepek arra, hogy az ő szükségleteit is fedezzék, saját területén ujabb tőke felhasználása-