Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. nietz Saum által történt kijavítása. Az idevonatkozó cikk megjelent a Magyarság augusztus 29-iki számában s a báró ur ezért nem indított sajtópert. Sőt a múltkor, amikor én itt Lendvai István beszéde közben, közbeszólás alakjában azt mondottam, hogy a Magyarság ezt megírta, a báró ur ezt tagadásba vette és azt állította, hogy a mahagóni buto^ rokról a Magyarság sohasem irt, kénytelen vagyok konstatálni, hogy augusztus 29-én és december 5-én megismételve a Magyarság igenis megírta, hogy a báró ur Steinmetz Samuval javíttatta ki a bútorait. Egy kefegyárostól kívánta ezt, mert a báró ur szólította fel, hogy: »Samu, van-e magának egy jó műbútorasztalosa?« és erre megtörtént a kijavítás. (Zaj balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Szívességeket az ellenőrzésem alá tartozó vállalkozóktól elfogadnom nem szabad. (II. Petrichevich-Horváth Emil: Az a kérdés, hogy fizettem-e érte? — Kiss Menyhért: Nem szabad, nem illik! — Ulaln Ferenc: Szégyenletes dolog ez! — Nagy zaj.) A Magyarság augusztus 14-iki számában megírta, hogy a báró ur egyéniségét és közéleti szereplését magasztaló diszalbum Steinmetz Samu költségén jelent meg. Megírta a~ Magyarság, hogy a báró ur a Fő-utcai házát Steinmetz Samuval renováltatta. (B= Petrichevich-Horváth Emil: Inkrimináltam!) Megírta a Magyarság, hogy a báró ur a kispesti ipartestülettől 35 milliós ajándékot fogadott el. Nem inkriminálta! Megírta a Magyarság, hogy a báró ur portréját Steinmetz Samu festette meg. Nem inkriminálta! Egy csomó olyan kapcsolat ezzel a Steinmetz Samu nevű galiciánerrel, amely méltatlan egy magyar államtitkári álláshoz. (Ugy van! a balközépen. — Zsirkay János: Ez tragédia, nem dráma! Ezt kellene kiadni, báró ur! — Lendvai István: Államköltségen kiadja szívesen. — Zaj és derültség balfelöl.) Ugy látom, az államtitkár urnák általában különös pechje van a személyes barátaival és kapcsolataival. Itt van például megint a Magyarságnak egy cikke, amely augusztus 18-án jelent meg, s melyet a báró ur megint nem inkriminált. Azt irja a cikk a báró úrról, hogy a forradalom alatt nagy lelkesedéssel szolgálta Károlyi Mihályt. A báró ur volt ugyanis a • kolozsvári nemzeti tanács egyetlen önkéntes tagja, (B. Petrichevich-Horváth Emil: En!?) mert míg a többieket egyesületek, pártok és csoporok küldték be a tanácsba, addig ő hívatlanul jelent meg a nemzeti tanács első ülésen. >Mi, erdélyiek« — irja a Magyarság — »emlékezünk még arra is, amikor híre jött, hogy Kun Béla megérkezett Oroszországból Budapestre és mert akkor Magyarország és Erdély között nem jártak vonatok, Petrichevich-Horváth Emil báró igazán elismerésre méltó lovagíassággal a nemzeti tanács több tagja kíséretében a külön vonatta] gardírozta fel Kun Bélánét Kolozsvárról Budapestre, hogy ezzel lehetővé tétessék a találkozás Kun Béláné és régen látott férje között.« Ez a cikk augusztus 18-án jelent meg s ezeket az általam most felolvasott kitételeket a báró ur nem inkriminálta. (Zaj bal felől. — B. Petrichevich-Horváth Emil: Én nem tehetek róla, hogy kikkel utaztam együtt egy vonaton!) Bátor vagyok a báró urnák a Duna-Bankban való szerepére rámutatni. Ez a DunaBank egy bécsi banknak volt az alapítása, amely csak a Palesztinai Bankot és a DunaBankot létesítette. A Palesztinai Bank tisztáéi;« december hó 9-én, szerdán. 375 ra zsidó alapítás volt. Ezeket sem inkriminálta a báró ur. »Héber betűkkel volt kitüntetve a cég; a másik alapításán, a budapesti DunaBankon azonban — el keli ismerni — hogy magyar betűk ragyogtak a cégtáblán. Az a Miklós Jenő szerepelt az áruosztály igazgatójaként, aki valamikor, nem is olyan rég, valami burgonyaügyből kifolyólag igen súlyos kellemetlenségekbe keveredett.« (B. Petrichevich-Horváth Emil: Sohasem volt a banknál!) Miért nem inkriminálta a báró url (B. Petrichevich-Horváth Emil: Azért, mert ez reám nézve nem rágalom! — Zaj a balközépen.) Bátor vagyok rámutatni azok közül a barátságok közül, amelyeket az államtitkár ur olyan intenziven szokott ápolni, egyik legutóbbi barátkozására. Ez a barátkozás olyan férfiúval történt, aki a magyar újságolvasó publikum előtt nem teljesen ismeretlen. Korányi, azelőtt Krauszhaar Mártonról van szó, akit a magyar királyi Curia jogerős ítéletével politikai szélhámosnak minősített. Röviden ismertetve ennek az urnák a történetét: Korányi Krauszhaar Márton valami iparosszövetkezetfélét létesített az ellenforradalom után, azonban az alaptőke és a tagoktól tűzifa, cukor, bőr és egyéb nyersanyagok beszerzése címén felvett összeg is elsikkadt, és az ipartestületek országos szövetségének igazgatója az öszszes iparos szaklapokban a következő nyilatkozatot tette közzé (olvassa): »Korányi Krauszhaar Mártont nemcsak miniszteri biztosi önjelöltnek, de egyenesen politikai desperádónak és elsőosztályu burgonya-, fa- és cukorszélhámosnak tartottam mindig. Támogatója és lelkes híve volt egyaránt Kossuthnak, Wekorlének, Nagy Gyurkának, Károlyi Mihálynak, Garaminak, Friedrichnek, Sokorópátkainaii (Derültség.), s most legutóbb a terézvárosi demokratákat tömöríti. Saját eldicsekvése szerint Szamuelly barátjából vedlett át iparáilamtitkár-stréberré ez a kis zsombolyai senki.« Később Dobsa dr. igy folytatja nyilatkozatát (olvassa): »Hogy az iparosság osztatlan undorát élvező Krauszhaar Mártonnak módja legyen engem közvetlenül is nyílt színvallásra kényszeríteni arról, minek tartom őt — újból ismétlem: Egyszerű politikai sviháknak!« Emiatt a cikk miatt Korányi Krauszhaar az államtitkár úrtól eltérőleg tényleg^ indított sajtópert, amely azonban rosszul végződött, mert ugy a budapesti kir. törvényszék, mint a budapesti kir. Ítélőtábla, majd pedig a kir. Curia B. I. 3357/26-1923. szám alatt dr. Dobsa Lászlóval szemben felmentő ítéletet hozott azzal az indokolással, hogy minden állítását beigazolta Korányival szemben. Hol kapcsolódik bele az államtitkár ur Korányi szereplésébe? Koránja Krauszhaar nem mondott le az ítélet dacára további közszerepléséről és létesitett egy »Iparosok Országos Szövetsége« című tákolmányt, amelynek elnöke, alelnöke tömérdek van, tagja azonban mindössze csak 15—20. Az egésznek vezetője, elnöke Petrichevich-Horváth Emil báró, ügyvezető igazgatója Korányi Márton ur. Azonkívül a tömérdek igazgató között a következő említésre méltó egyéniségek szerepelnek: Hegedűs Dezső társelnök, vegyészeti gyáros, akit pár héttel ezelőtt tartóztatott le a rendőrség hitelezési csalás bűntette címén. (Rakovszky István: Szép társaság! — Zsirkay János (br. Petrichevich-Horváth Emil felé): Menjen ki és mondjon le! — Ulaie Ferenc: Szégyen a nemzetre! Gyalázat, hogy ide bejött!— Folytonos zaj a balközépen.)
