Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. nietz Saum által történt kijavítása. Az ide­vonatkozó cikk megjelent a Magyarság augusztus 29-iki számában s a báró ur ezért nem indított sajtópert. Sőt a múltkor, amikor én itt Lendvai István beszéde közben, közbe­szólás alakjában azt mondottam, hogy a Ma­gyarság ezt megírta, a báró ur ezt tagadásba vette és azt állította, hogy a mahagóni buto^ rokról a Magyarság sohasem irt, kénytelen vagyok konstatálni, hogy augusztus 29-én és december 5-én megismételve a Magyarság igenis megírta, hogy a báró ur Steinmetz Sa­muval javíttatta ki a bútorait. Egy kefegyá­rostól kívánta ezt, mert a báró ur szólította fel, hogy: »Samu, van-e magának egy jó mű­bútorasztalosa?« és erre megtörtént a kijaví­tás. (Zaj balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Szívességeket az ellen­őrzésem alá tartozó vállalkozóktól elfogadnom nem szabad. (II. Petrichevich-Horváth Emil: Az a kérdés, hogy fizettem-e érte? — Kiss Menyhért: Nem szabad, nem illik! — Ulaln Ferenc: Szégyenletes dolog ez! — Nagy zaj.) A Magyarság augusztus 14-iki számában megírta, hogy a báró ur egyéniségét és köz­életi szereplését magasztaló diszalbum Stein­metz Samu költségén jelent meg. Megírta a~ Magyarság, hogy a báró ur a Fő-utcai házát Steinmetz Samuval renováltatta. (B= Petriche­vich-Horváth Emil: Inkrimináltam!) Megírta a Magyarság, hogy a báró ur a kispesti ipar­testülettől 35 milliós ajándékot fogadott el. Nem inkriminálta! Megírta a Magyarság, hogy a báró ur portréját Steinmetz Samu festette meg. Nem inkriminálta! Egy csomó olyan kapcsolat ezzel a Steinmetz Samu nevű gali­ciánerrel, amely méltatlan egy magyar állam­titkári álláshoz. (Ugy van! a balközépen. — Zsirkay János: Ez tragédia, nem dráma! Ezt kellene kiadni, báró ur! — Lendvai István: Államköltségen kiadja szívesen. — Zaj és de­rültség balfelöl.) Ugy látom, az államtitkár urnák általában különös pechje van a személyes barátaival és kapcsolataival. Itt van például megint a Ma­gyarságnak egy cikke, amely augusztus 18-án jelent meg, s melyet a báró ur megint nem inkriminált. Azt irja a cikk a báró úrról, hogy a forradalom alatt nagy lelkesedéssel szolgálta Károlyi Mihályt. A báró ur volt ugyanis a • kolozsvári nemzeti tanács egyetlen önkéntes tagja, (B. Petrichevich-Horváth Emil: En!?) mert míg a többieket egyesületek, pártok és csoporok küldték be a tanácsba, addig ő hívat­lanul jelent meg a nemzeti tanács első ülésen. >Mi, erdélyiek« — irja a Magyarság — »em­lékezünk még arra is, amikor híre jött, hogy Kun Béla megérkezett Oroszországból Buda­pestre és mert akkor Magyarország és Erdély között nem jártak vonatok, Petrichevich-Hor­váth Emil báró igazán elismerésre méltó lova­gíassággal a nemzeti tanács több tagja kísé­retében a külön vonatta] gardírozta fel Kun Bélánét Kolozsvárról Budapestre, hogy ezzel lehetővé tétessék a találkozás Kun Béláné és régen látott férje között.« Ez a cikk augusz­tus 18-án jelent meg s ezeket az általam most felolvasott kitételeket a báró ur nem inkrimi­nálta. (Zaj bal felől. — B. Petrichevich-Horváth Emil: Én nem tehetek róla, hogy kikkel utaz­tam együtt egy vonaton!) Bátor vagyok a báró urnák a Duna-Bank­ban való szerepére rámutatni. Ez a Duna­Bank egy bécsi banknak volt az alapítása, amely csak a Palesztinai Bankot és a Duna­Bankot létesítette. A Palesztinai Bank tisztá­éi;« december hó 9-én, szerdán. 375 ra zsidó alapítás volt. Ezeket sem inkriminál­ta a báró ur. »Héber betűkkel volt kitüntetve a cég; a másik alapításán, a budapesti Duna­Bankon azonban — el keli ismerni — hogy magyar betűk ragyogtak a cégtáblán. Az a Miklós Jenő szerepelt az áruosztály igazgató­jaként, aki valamikor, nem is olyan rég, va­lami burgonyaügyből kifolyólag igen súlyos kellemetlenségekbe keveredett.« (B. Petriche­vich-Horváth Emil: Sohasem volt a banknál!) Miért nem inkriminálta a báró url (B. Petri­chevich-Horváth Emil: Azért, mert ez reám nézve nem rágalom! — Zaj a balközépen.) Bátor vagyok rámutatni azok közül a ba­rátságok közül, amelyeket az államtitkár ur olyan intenziven szokott ápolni, egyik legutób­bi barátkozására. Ez a barátkozás olyan fér­fiúval történt, aki a magyar újságolvasó pub­likum előtt nem teljesen ismeretlen. Korányi, azelőtt Krauszhaar Mártonról van szó, akit a magyar királyi Curia jogerős ítéletével politi­kai szélhámosnak minősített. Röviden ismer­tetve ennek az urnák a történetét: Korányi Krauszhaar Márton valami iparosszövetkezet­félét létesített az ellenforradalom után, azon­ban az alaptőke és a tagoktól tűzifa, cukor, bőr és egyéb nyersanyagok beszerzése címén felvett összeg is elsikkadt, és az ipartestüle­tek országos szövetségének igazgatója az ösz­szes iparos szaklapokban a következő nyilat­kozatot tette közzé (olvassa): »Korányi Krausz­haar Mártont nemcsak miniszteri biztosi ön­jelöltnek, de egyenesen politikai desperádónak és elsőosztályu burgonya-, fa- és cukorszélhá­mosnak tartottam mindig. Támogatója és lel­kes híve volt egyaránt Kossuthnak, Wekorlé­nek, Nagy Gyurkának, Károlyi Mihálynak, Garaminak, Friedrichnek, Sokorópátkainaii (Derültség.), s most legutóbb a terézvárosi demokratákat tömöríti. Saját eldicsekvése sze­rint Szamuelly barátjából vedlett át ipar­áilamtitkár-stréberré ez a kis zsombolyai sen­ki.« Később Dobsa dr. igy folytatja nyilatko­zatát (olvassa): »Hogy az iparosság osztatlan undorát élvező Krauszhaar Mártonnak módja legyen engem közvetlenül is nyílt színvallás­ra kényszeríteni arról, minek tartom őt — új­ból ismétlem: Egyszerű politikai sviháknak!« Emiatt a cikk miatt Korányi Krauszhaar az államtitkár úrtól eltérőleg tényleg^ indított sajtópert, amely azonban rosszul végződött, mert ugy a budapesti kir. törvényszék, mint a budapesti kir. Ítélőtábla, majd pedig a kir. Curia B. I. 3357/26-1923. szám alatt dr. Dobsa Lászlóval szemben felmentő ítéletet hozott az­zal az indokolással, hogy minden állítását be­igazolta Korányival szemben. Hol kapcsolódik bele az államtitkár ur Korányi szereplésébe? Koránja Krauszhaar nem mondott le az ítélet dacára további köz­szerepléséről és létesitett egy »Iparosok Orszá­gos Szövetsége« című tákolmányt, amelynek elnöke, alelnöke tömérdek van, tagja azonban mindössze csak 15—20. Az egésznek vezetője, elnöke Petrichevich-Horváth Emil báró, ügy­vezető igazgatója Korányi Márton ur. Azon­kívül a tömérdek igazgató között a következő említésre méltó egyéniségek szerepelnek: He­gedűs Dezső társelnök, vegyészeti gyáros, akit pár héttel ezelőtt tartóztatott le a rendőrség hitelezési csalás bűntette címén. (Rakovszky István: Szép társaság! — Zsirkay János (br. Petrichevich-Horváth Emil felé): Menjen ki és mondjon le! — Ulaie Ferenc: Szégyen a nemzetre! Gyalázat, hogy ide bejött!— Folyto­nos zaj a balközépen.)

Next

/
Thumbnails
Contents