Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

374 A nemzetgyűlés 480. ütése 1925, csinált! — B. Petriehhevieh- Horváth Emil: Egy darabot sem vettem! — (Zaj. — Rassay Károly : Halljuk!) — tudatosan mondom, hogy a báró ur vette meg, egy Leicht nevű Strohmannja utján — holott akkor 50 millió koronát ért a három darab szőnyeg. Ezek a szőnyegek pedig, államtitkár ur, ma is az ön Fő-utcai lakásában vannak. (Zsirkay János : Igaz vagy nem igaz! — B. PetrichevichHorváth Emil : Várjunk csak kérem, sohasem vettem semmit. — Zsirkay János : Steinmetz vagy Leicht, mindegy! — Ulain Ferenc: Bethlen kedvence! — Rakovszky István : Szánalmas egy dolog! — B. Petriehevich-Horváth Emil : Bíróság előtt van, várják meg a végét! — Zaj a baloldalon. •— Elnök csenget. — Rakovszky István: Uri felfogás! Nézze, hogy milyen némaság van ön körül! — Kuna P. András : Hát csak nem kiabálhatunk! — Szilágyi Lajos : Bizony ezt nem lehet védeni! Önmagának kell megvédenie magát!) A Menekültügyi Hivatal segélyalap-naplójának 21-ik lapján, 1922 augusztus 17-én, körülbelül három évvel az eredeti vásárlás után vannak elkönyvelve ezek a különböző vásárlások, illetőleg azok az összegek, amelyek az országos Menekültügyi Hivatal tulajdonába tartozó bútorok stb. eladásából befolytak. így bútorokból befolyt 131.249 korona, 1922-ben az 1919-iki becsárban. A harmadik tétel ugyanezen a lapon, 1923 február 6-án : bútorok árából 92.000 korona. A 4-ik telel 1923 március 10-én : a húsüzemnek eladott leltári tárgyakért 1000 korona. A húsüzem a menekültek húsüzeme volt, amely a báró ur Fő-utcai házának pincéjében működött, amelynek egyedüli és kizárólagos tulajdonosa báró Petri ehevich-Horváth Emil volt. (B. Petrichevich-Horváth Emil : Téved, nagyon téved !) A Menekültügyi Hivatal segélyalap-naplójának 5. és 6. tétele szerint 1923 április 8-áu ingó.ságok árából 24.000 és 15.000 korona folyt be. Ezzel szemben arra történt hivatkozás, hogy ezek nyilvános árverésen adattak el. Bátor vagyok a valóságnak megfelelően itt megállapítani, hogy a nyilvános árverés porhintés és maszlag vol£ Az az árverés zárt körben, a báró ur jelenlétében történt és a következők voltak ott jelen (Mozgás a baloldalon. — Zsirkay János : Steinmetz vagy Leicht, az mindegy — Elnök csenget.) a Menekültügyi Hivatal berendezésének három évvel 1919 után leltári áron való elkótyavetyélésénél : Teitenberg Béla gondnok, aki most a Pongrác-uti telepen kapott gondnoki állást az államtitkár ur jóvoltából, Leicht Szitás Albert és Vaday László,mind kizárólag az államtitkár urnák vagy alkalmazottai, vagy bizalmasai, akik a báró ur megbízásából az árverési játékon résztvettek és a magyar államot súlyos pénzekkel kárositották meg. (B. Petrichevich-Horváth Emii: Sohasem volt állami tulajdon ! Tévedés ! — Ulain Ferenc : A Menekültügyi Hivatalai tulajdona ! — B. Petrichevich-Horváth Emil : Sohasem volt az ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Az államtitkár ur itt arra hivatkozik, hogy a menekültügyi hivatal nem volt állami szerv. (B. Petrichevich-Horváth Emil: Nem azt mondtam. A bútorok nem voltak állami tulajdonban! — Rupert Rezső: Nem az a fontos! —- Zaj balfelől.) De talán a menekültek segélyalapja mégis olyan alapot képezett, amely semmi körülmények között nem szolgálhatta a báró ur érdekeit. (Lendvaí István: Olyan mindegy? hogy mit lopott. De lopott! — Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom. (Felkiáltások a jobboldalon; Rendre! Rendre!) Ne méltóztassék az elnököt utasítani. A képviselő urat rendreutasitotévi december hó 9-én, szerdán. tam. Ha ezt méltóztattak volna hallani, akkor most teljesen felesleges volna a figyelmeztetés. (Zsirkay János: Vak Béla is hibás, miért • engedte be az örményeket az országba! — Zaj és derültség a baloldalon.) Eckhardt Tibor: A menekültügyi hivatal segélyalapjáról van most szó, amely segélyalap társadalmi gyűjtésből, adományokból adatott össze arra a célra, hogy a különböző országrészekből idemenekültek szociális helyzetén és nyomorúságán segitáni lehessen. (Ügy van! a balközépen.) Az egyes tételszámokat most talán nem olvasom fel, de a menekültügyi hivatal főkönyvének 60. lapjától kezdve összesen 18 különböző tétel szerepel, ahol a báró ur az ő legszemélyesebb kiadásait, dohánybeszerzóseit, újságbeszerzéseit, jutalom a soffőrjének és különböző ilyen tételeket a menekültek segélyalapjából utalt ki. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Hallatlan! Ezt cáfolja meg!) Ugyancsak a segélynapló 53. számától kezdve végig a segélynaplón további 20 olyan tétel van, amely a báró ur személyes céljaira és használatára szolgál. Itt van például: cukorbeszerzés; (B. Petrichevich-Horváth Emil: Nekem?) ott van a könyvben: »cukorra 66.000 korona.« Ez a 64. tétel alatt szerepel, december 14-én. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a Háztól kért beszédideje lejáróban vau, méltóztassék tehát beszédét befejezni. Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérem, hogy további negyedórát méltóztassanak engedélyezni. (Felkiáltások balfelől: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést: hozzájárul-e ahhoz, hogy a képzelő ur még egy negyedórával tovább folytassa beszédét! (ïgen!) A nemzetgyűlés az engedélyt megadta. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor: Hogy az államtitkár ur ezeket mire fordította, azt utólag nem áll módomban megállapitani, kétségtelen azonban, hogy trafik, újságok, cukor, soffőrnek jutalom ós más eféle tételek semmi körülmények között nem oly kiadási tételek, melyek a menekültek segélyalapjának terhére volnának irhatok. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Még kevésbé utalható ki a menekültek segélj alapjának terhére Petrichevich-Horváth Emil báró »Mikes, egy bujdosó élete« című drámájának kiadási költsége. (B. Petrichevich-Horváth Emii: Hol van ez?) Ezek a kiadási költségek ugyancsak a menekültügyi hivatal főkönyvének 60. oldalán 90. tételszám alatt vannak bejegyezve és ez a kiutalás 1923 március 26-án 142/1923. sz. alatt történt a báró ur rendeletere. (B. Petrichevich-Horváth Emil: Itt van a kifizetett számla! — Szilágyi Lajos Érdekes, hogy itt van! — Rakovszky István: Még az lenne szép, ha nem fizette volna ki a számlát! — Nagy zaj balfelől. — Elnök csenget.) Mármost kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy vezetőállásban lévő állami tisztviselő nem tarthat fenn oly baráti kapcsolatokat és nem fogadhat el szívességeket oly egyénektől, akik, mint válalkozók vagy bármilyen más, a hatósága alá tartozó személyek az ő hivatali felügyelete, ellenőrzése vagy hatósági vezetése alá tartoznak. T. Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok felolvasni, illetőleg csak érinteni néhány esetet, melyeket a Magyarság annakidején megirt és amelyeket a báró ur nem inkriminált a biróság előtt s ezzel azok valódiságát beismerte. Itt van mindenekelőtt Petrichevich-Horváth Emil báró ur mahagóni bútorainak Stein-