Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

32 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. keresztény az egész történelmi koncepciónk és hivatásunk. Az igaz, hogy Eötvös emancipálta a zsidóságot. Miért tette ? Azért, mert Eötvös, mint ideális gondolkodású, liberális ember, abban az optimisztikus felfogásban élt, amelybe beleestek nagyon sokan, különösen nagy emberek, tudósok és művészlelkű emberek, hogy csak fel kell szabadítani mindent, a szabadság^ eo ipso hozzá fog vezetni a legjobbnak kifejlődéséhez. Ha felszabadítjuk az ipart, kereskedelmet, gazdaságot, kultúrát, mindent, ha szabadságot adunk a legteljesebb, legmagasabb fokban, az mindennünen a legjobbat, legszebbet, legnemesebbet fogja kiválasztani. Ez volt az ő felfogása. Hogy ezeket választotta-e ki, arra később kívánok rátérni, ha ugyan még időm lesz hozzá. (Várnai Dániel : Annyi ideje már nem lesz magának ! — Mozgás a középen.) Eötvöst azonban hiába reklamálják tőlünk, mert Eötvös durch und durch keresztény és katholikus volt, akinek egy igazi szivevágya volt, amely, mint legkedvesebb gyermeke hozzá volt nőve szivéhz, az, hogy megcsinálja a katholikus autonómiát. És ugyanaz a zsidó sajtó, amely egyébként — addig, amig szüksége volt Eötvösre — egekig magasztalta és amely azóta is, hogy újra szükség lehetne rá, mert esetleg ki lehetne használni ellenünk, ismét dicséri, a Pester Lloyd hasábjain, amely kétségtelenül komoly újság volt és nem lehet azt mondani, hogy fajvédő lap lett volna a mai értelemben, hanem kétségtelenül liberális és nagyobbára zsidó befolyás alatt álló lap volt — amint ma is az — 1869. október 15-én azt irja : »Kimondjuk, hogy Eötvöst nem tiszteljük többé mint államférfit, hanem csak mint irót és filozófust.« Mihelyt Eötvös a katholikus autonómiát akarta megcsinálni és ezzel a katholikusoknak ugyanazt akarta juttatni, amit minden felekezetnek kivánt juttatni, az autonómiát, az önrendelkezési jogot, mihelyt kimondta azt, hogy a magyar állam a katholikus vagyonokat a maga kezelésében csak addig tarthatja meg. amig a katholikusok is megszervezik azt az önkormányzatot, amely másoknál is megvan, mert akkor ezeket a katholikus rendeltetésű alapítványokat és alapokat ki kell adnia az autonómiának . . . (Várnai Dániel : Sohasem mondta !) A képviselő ur nagyon téved, mert ezt Eötvös igenis nemcsak mondta (Fábián Béla : Hol a könyv 1), hanem a vallások szabad gyakorlatáról benyújtott törvényjavaslat 6. §-ának indokolásában is kifejtette. Ezt tehát ő nem könyvben vagy cikkben, hanem törvényindokolásban fejtette ki. (Fábián Béia : Halljuk!) Elmondtam, t. képviselőtársam. (Fábián Béla: De hol van a könyv ?) Tessék a törvényt elővenni. (Zaj. — Fábián Béla : Idézni itt mindent lehet ! Eötvös liberális politikus volt, Széchenyi is, akárki akármit mond ! ~ Zaj. — Fábián Béla : A bibliából is ki lehet olvasni, hogy nincs Isten, csak nem kell utána olvasni : monda az ördög ! — Nagy János (egri) előadó : Monda a gonosz szivében! — Fábián uéla : Vagy : monda a gonosz szivében ! - Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Már céloztam arra, hogy az eszmék nem állnak meg, hanem fejlődnek. Honnét prófétálhatta volna meg a maga idejében Deák, Eötvös vagy Kossuth, hogy a liberalizmusból kapitalizmus lesz, hogy a kapitalizmus a maga rabigájába fog hajtani sokkal több embert és sokkal több embert meg fog fosztani a maga szabadságától, mint amennyit megfosztott az állam vagy a feudalizmus a maga idejében ? Honnan láthatták volna azt, hogy a szabad versenyből trösztök és kartellek fognak fejlődni, honnan tudhatták volna, hogy a munka szabadsága szakszervezetekké fog átalakulni, honnan tudhatták volna, hogy abban az országban, amelyben 1778-ban egy orvos volt zsidó vallású, a magyar egyetemeken 1914-ben a hallgatók 50%-a lesz nem magyar, nem keresztény vallású — mondjuk igy, ha ez jobban tetszik az uraknak ; honnan sejthették ők, hogy Magyarországon el fog következni az az idő, amidőn a fizikai munkások osztályából egy faj, vagy felekezet — ahogy tetszik — teljesen ki fog emelkedni és mindazt a munkát, amely erős fizikai megerőltetéssel jár és végeredményben alig jövedelmez egyebet a száraz kenyérnél, teljesen a magyar lesz kénytelen elvégezni, és lesz egy olyan szituáció Magyarországon, amidőn egyik iró szerint a 8üü.üOU tagot számláló jelenlegi magyarországi zsidóság a statisztika szerint fizikai munkásnak nem kapható 1 (Fábián Béla : Ma 800.000 zsidó van Magyarországon? Ha a többi statisztikája is ennyit ér és a többi idézete, akkor tiszteltetem! A fele van!) Ne tessék annyira sietni, t. Fábián képviselő ur, Önnek az a hibája, hogy néha elsieti magát. Nem magamat citálom, hanem Székely Nándornak egy, a numerus claususról szóló füzetéből citálok, aki tudvalévően zsidó ember. Az előszót ehhez a füzethez Pakots József irta. (Fábián Béla : Azzal sem lesz igaz, ami nem igaz !) Én csak annak illusztrálására hoztam ezt fel, hogy lehet ilyen állítás is. (Patacsi Dénes közbeszól. — Fábián Béla : Mi baja velem, Patacsi képviselő ur I) Elnök : Csendet kérek ! Haller István : Ebben azt mondja, t. képviselőtársam az illető iró, hogy a numerus clausus már csak azért is hibás és sérelmes, mert nem 5—6% zsidóság van Magyarországon, hanem 10%. Ezek a bizonyítékok, amelyekkel el szoktak menni külföldre is, azt bizonyítják, hogy Magyarországon 800.00;) zsidó maradt, tehát 8 millió magyarral szemben 10% zsidó van és ennek következtében az egyetemen nem 6, hanem 8% illeti á zsidóságot. (Fábián Béla : Nem igaz !) Tessék ezt elintézni az ön hitsorsosával és nem velem. (Fábián Béla : Itt van a minister ur, ő nagyon jól tudja, tessék tőle megkérdezni! — Barthos Andor: KI beszélitt tulaj donképen; Fábián, vagya szónoki — Zaj. Elnök csenget.) Én ezt az adatot csak azért hozom fel, mert az agitációban Önök szoktak ilyen számokkai operálni. (Fábián Béla : Mi nem !) Itt van a példa! Tehát megtagadják? (Fábián Béla: Semmi közünk hozzá !) Szoktak ilyen dolgokkal operálni. Hát talán Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam önöknek nagyobb auktor lesz. Ö mondotta mostanában pl. azt' hogy 1848-ban 20.000 zsidó honvéd harcolt. (Fábián Béla : Ez igaz ! Ott van Bernstein könyve olvassa el !) Magyarországon a statisztika szerint abban az időben 240.000 zsidó volt. A statisztikai számításoknál rendesen férfinak szokták venni a lakosságnak maximum ötöd részét. Ez esetben, ha 240.000 zsidó lakosnak ötödrésze férfi, akkor 50.000 zsidó férfi volt, vagyis az akkori zsidó férfi lakosságnak csaknem 50%-a volt a háborúban. T. képviselőtársam, meg méltóztatik bocsátani, a statisztikával való ilyen játszással nem lehet argumentumokat kovácsolni se pro, se kontra. Különben citálhatnék egy nagyon érdekes argumentumot arra, hogy valószínűleg mégsem igy történt a szabadságharcban. A szabadságharc után ugyanis a béesi hatalom meglehetősen megtaksálta, hogy a szabadságharcban kik, hogyan és mint vettek részt és lehetőleg büntette azokat, akik túlságosan exponálták magukat és résztvettek túlságosan, tüntetőleg is a szabadságharcban, mint ahogy itt erről szó volt. A bécsi kormányzat viselkedése a zsidósággal szemben egyáltalán nem mutatja... (Fábián Béla: A pesti zsidó hitközség mennyi sarcot fizetett ! Sarcot