Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

370 A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. koronába, vagyis 48 aranykoronába került. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy a Hazai Banknak ugyanazon az időben épiíett tisztviselői bérháza, ugyancsak Budán, a bank hivatalos kiszámitása szerint nem 48, hanem 28*8 aranykoronába került, és ez a forum, ugyanaz az Országos Lakásépitő Ministeri Bizottság, amely most 48 aranykoronában és minimálisan 700.000 papirkoronában számítja a Bethlen-udvarnak beépitett légköbméterét, ugyanez a fórum, amikor ez felülvizsgálat végett — mert ez az épület az állami hitel igénybevételével készült — bemutattatott, kifogásolta, hogy igen magas a 28'8 aranykorona egységár és leszállította 25*9 aranykoronára, 300 milliót törölt a bemutatott számlákból.^ Igen t. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok tehát megállapítani, hogy ugyanabban az idűben valamivel jobb, valamivel különb, valamivel luxuriőzebb építkezés, mint amilyen a Bethlenudvar volt, légköbméterenként 25'9 aranykoronába került a hivatalos épitkezés 48 aranykoronájával szemben, vagyis körülbelül 23 aranykorona, majdnem az építési költségnek 100%-a az, amivel a hivatalos épitkezés többe került. Annakidején a minister ur itt a Házban erről a kérdésről nyilatkozott és azt mondotta, hogy mindenkinek, akit ez az épitkezés érdekel, szabad rendelkezésére állanak az akták, fáradjanak el a népjóléti ministeriumba, betekinthetik a Bethlen-udvar építkezésének összes anyagát. Igen t. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok bejelenteni, hogy dr. Zaháry László nyugalmazott mérnökkari őrnagy, okleveles épitész személyesen jelentkezett a népjóléti ministeriumban, az Országos Lakásépítési Biztosságnál és kérte a Bethlenudvar építési aktáit. Erre kijelentették, hogy ezt Í.1Z cl ktaesomót nem adhatják ki neki, hajlandók azonban egyes aktákat odaadni, ha azoknak a számát pontosan meg tudja jelölni. Természetesen Zaháry Lászlónak nem állottak az aktaszámok rendelkezésére, (Rakovszkytlstván : Ilyen ministeri kijelentések ! Ez az értékük !) De bátor vagyok rámutatni még arra is, hogyha egyes aktaszámok véletlenül talán valamilyen módon, talán indiszkréció révén rendelkezésre állhattak volna is, ezt az ügyet egyes akták betekintésével megnyugtató módon megvizsgálni nem lehet, (Ugy van ! balfelöl.) mert esetleg épen azokat az aktákat vagy mellékleteket, amelyek épen az ügy lényegére adhatnának információt, amikor az egyik aktát kikérem, nagyon könnyű a másik aktába behelyezni és amikor a másik aktát kérem, nagyon könnyű visszahelyezni az első aktába. En a ministeri kijelentés ellenére kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebben a kérdésben titkolódzás folyik a ministeriumban, (Rakovszky István: Miértf — Derültség jobbfelől) hogy a ministeri tisztviselők a ministeri utasításra . . . (Rakovszky István : Bűzlik valami talán Dániában ? — Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Majd a végét várja meg, legyen türelemmel a képviselő ur ! — Rakovszky István : Igen, a panamákra türelmet ! — Zaj jobbfelől. — Ulain Ferenc : Azonosítják az urak magukat ?) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én nem tételezem fel és távol áll tőlem a szándék, hogy azt mondanám,, hogy a minister ur nem intézkedett korrektül. Én azt mondom ; a minister ur korrekt intézkedését nem hajtják végre : a minister ur intézkedése ellenére az az osztály, amelynek kötelessége volna ebben az ügyben épen a saját reputációja érdekében keresni a nagy nyilvánosságot, mindenféle kibúvóval iparkodik a nagy nyilvánosság elöl a betekintés lehetőségét elvenni. (Rakovszky István : Ugy van !) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Foglalkoznom évi december hé 9-én, szerdán. kell a Technika Épitő B. T-uak a hamis bérdifferenciás listáival is. A Magyarság f. évi augusztus 15-iki számában konkréten és minden félreértést kizárólag a következőket írja (Halljuk! balfelőL Olvassa): »Az állami épitkezéseknél nincs meg az a szigorú és gondos ellenőrzés, amely a vállalkozók természetes önzésével és pénzszerzési vágyával szemben az állam érdekét megvédhetné és amelyről természetesen Petrichev ich-Horváth Emil bárónak, az állami építkezések legfőbb vezetőjének kellene gondoskodni.« Itt ismerteti azután a cikk, hogy az Auguszta-baraktelepen az eredeti 6000 koronában megállapított kőmives-órabér halyett az időközi munkabér változások következtében 9000 korona volt fizetendő és a népjóléti ministeriurn vállalta azt, hogy a munkabér differenciát a vállalkozónak megtéríti. A vállalkozó több munkást számolt el rendszeresen, mint amennyit tényleg alkalmazott (Baticz Gyula : Ez szokás !) és ezeket a munkabér-differenciákat a népjóléti ministeriurn effektive kifizette. (Tovább olvassa): »A Technika Épitő Részvénytársaság« — így mondja szó szerint a Magyarság — »állandóan a valóban foglalkoztatott munkáslétszám többszörösét szerepeltette és ezáltal jogtalanul olyan összegekhez jutott, amelyekből nemcsak a munkabér-differenciát, hanem az egész munkabér összegét fedezni tudta. A részvénytársaság egyébként is megkárosította az államot az épitkezések kivitelénél, így hivatalos megállapítást nyert, — és ezt a Magyarság augusztus 25-iki számában ugyancsak megírja — mert a minster ur egy vizsgálóbizottságot küldött ki és a szakértük megállapították, hogy az egyik ötszobás kisépület külső falaiban a falkötő vas, amely szerződésileg minden épületben benne kellett volna hogy legyen, benne volt ugyan, a másik ötszobás épületben azonban a falkötő vas egyáltalában nincs benne, csak egy nyolcmi.liméteres bebetonozott dróthuzal van a helyén. (B. Petrichevich-Horváth Emil : Sajtóper van indítva emiatt a cikk miatt! Azért mondom, hogy méltóztassék tudni!) T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok az államtitkár ur kijelentésével szemben megállapítani, hogy az államtitkár ur ebben a kérdésben bizonyos részeket inkriminált, az általam felolvasott részeket azonban nem. (PetrichevichHorváth Emi! : Tévedni méltóztatik ! Nem én inkrimináltam, hanem a Lakásépítési Ministeri Biztosság vezetője, Vasváry Géza !) Az államtitkár ur kijelentése is megerősíti azt, amit mondottam, hogy az államtitkár ur, akinek személyével kapcsolatban és egyenesen az ő címére adresszálva ez a vád emeltetett, ezt a vádat nem inkriminálta. (Petrichevich-Horváth Emil : Nem én vagyok a vezetője !) De nemcsak hogy ezt a vádat nem inkriminálta, hanem — ami ennél még sokkal súlyosabb, —- az államtitkár ur nem vonta le annak a ténynek következményeit, hogy itt olyan vállalkozóval áll szemben, aki az állammal szemben vállalt kötelezettségeit nem teljesiti, sőt ismételten kísérletet tett arra, hogy megszegje az építésnél előirt feltételeket, így például a padlódeszkáknál az előirt ötnegyedcollos vastagság helyett csak négynegyedeseket alkalmazott, továbbá kisebbméretü ^ és gyengébb tetőgerendákat használt az eiőirtnál és miután, állandóan és rendszeresen ezt a gyakorlatot folytatta, természetszerűleg olcsóbb ajánlatokat tudott tenni bármely más korrekt ajánlattevő félnél. Ahelyett, hogy az államtitkár ur és a Lakásépítési Ministeri Biztosság az ismételten konstatált szabálytalanságok következtében gondoskodott volna arról, hogy ez a cég többé állami építkezésekhez ne jusson, az illető cég, es pedig nemcsak egymaga, hanem a Technika Épitő Készvény-