Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

561 A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. Óriási megtakarítás mutatkozik a szénszámIán, amennyiben 150 milliárddal csökkent a szénköltség. Igaz, hogy az áruforgalom is talán valamit csökkeni, de nem túlságosan, ellenben olcsóbb lett a szén, bár rnég mindig meglehetősen magasan áll a belföldi szén ára is, sokkal tökéletesebb lett a felügyelet, és azok a prémiumok, amelyeket megint behoztak, arra ösztökélték a személyzetet, bogy jobban takarékoskodjanak. Az eredmény hatalmas, mert ugyebár, a szénszámlán 150 milliárdot megtakarítani, ez olyan eredmény, melyet csak elismeréssel lehet hallani. A tarifa kérdésében a következőket állapithatom meg : A személy-díjszabás még mindig az aranyparitás alatt van. Gyorsvonatoknál a régi viszonyokhoz képest a szorzószám 13.200-szoros lett, tehát ugyebár még nem az aranykorona 14.500-szoros és korántsem az indexkorona 18— 19 ezerszeres értéke. A személyvonatoknál pláne csak 10.144-szeres a szorzószám, átlag 117-szeres, tehát alatta van az aranyparitásnak, továbbá az ausztriai szorzószámnak is, amely 12'74-et tesz ki. Megjegyzem, ezek az adatok az elnökigazgató kitűnő előadásából valók, ez a könyvkereskedésekben is megjelent, s aki a kérdés iránt érdeklődik, mindezeket a számokat a legtanulságosabb formában megkaphatja. Az árudíjszabás átlagban 16.200-szoros, tehát a 14.500-as aranykoronához képest a paritás felett van, az indexkoronának azonban még mindig lényegesen alatta marad, vagyis még mindig nem tartott lépést az anyagárak stb. emelkedésével. A tarifában nem jut kifejezésre, de annál inkább kifejezésre jut az államvasutak budgetjébe,n az a sok tarifakedvezmény, melyet a személy

: és áruforgalomban adtak. Tanuló havijegyek, munkásbérletjegyek, 30 napos jegyfüzetek 1924-ben 237 milliárd koronát jelentettek. A folyó évben 71 milliárd koronányi díjkedvezmény adatott a belső forgalomba körülbelül októberben, amikor a dolog iránt érdeklődtem és 71 milliárd koronányi díjkedvezmény a külforgalomban. Ez is olyan dolog, amit feltétlenül figyelembe kell venni a pénzügyi eredmény mérlegelésénél. Végül az utolsó tétel — amivel már csak egészen röviden vagyok bátor foglalkozni, mert hiszen erre is kitértem a múlt alkalommal — az állami vas-, acél- és gépgyár, melynél az eredeti összeállításban 1'3 milliárd felesleg mutatkozott a beruházásokon kivül. Az illetmény- és státusrendezés következtében ez kissé megváltozott, kereken 3 milliárd az így előállott hiány, mely azonban aggodalomra ebben a formában egyáltalában nem ad okot. A beruházások teljes egészében 31 milliárd korona értékben folyamatban vannak, s főleg a Diósgyőrben építendő nagy olvasztó munkáival állanak kapcsolatban. A mostani biztosan megállapított érc- és kokszárat figyelembe véve, ennek a nagy olvasztónak felépítése évenként 19 milliárd korona üzemi megtakarítást jelent ; ez olyan jelentékeny dolog, mely teljes mértékben igazolja ennek a beruházásnak jogosultságát. Sajnos, az elfoglaltság elég gyenge. A gyártási programm mozdonyokban most körülbelül 30 darab evenként, régebben 300 darab volt, tehát Vio-nyire szállt le. Mezőgazdasági gépeknél elég kedvező az elfoglaltság, hídépítéseknél 40, vasgyártásban 25%-os. Nem akarok tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel (Hulljuk ! Halljuk !) csak egyet akarok még egészen röviden felemlíteni. A diósgyőri vasgyár azzal a kevés hadianyaggyártással, ami nekünk meg vau engedve, a legszorosabb összeköttetésben áll, sőt el sem képzelhető más megoldás. A trianoni békeszerződés t. i. a gyártható hadianyagot egy állami gyárra szorítja. Ha most ezzel a kis teljesitménnyel, amely meg van engedve, évi december hó 9-én, szerdán. egy gyárat fel akarunk épiteni, akkor ez számtalan milliárdnyi befektetést jelent, melynek nulla lesz a kereskedelmi eredménye ; mert hiszen ha én ágyucsövet akarok csinálni, akár egyet, akár százat csinálok, ahhoz nekem bizonyos berendezés kell. Ha tehát csak két ágyucsövet szabad csinálnom, akkor ez a berendezés kárbaveszett. Lehetetlen ezért külön gyárat épiteni és ez az idea már keresztülütött az antant-oldalon is. Remélem, hogy a honvédelmi minister urnák és kormányunknak sikerülni fog Analizálni a kérdést. Egyedüli, gazdaságilag lehetséges megoldás van és pedig az, hogy ez a hadianyag-gyártás, úgy mint eddig, az állami vasgyárral kapcsolatban maradjon. Végeredményben — nem pártállásomnál fogva, hanem azért, mert objektive végigmenve az egész költségvetésen, azt látom, hogy az az ut, amelyet a kereskedelmi kormáuy kitűzött magának, a helyes eredményhez és célhoz fog vezetni, csak legyen meg a mód ennek az útnak zavartalan megj árasára, — a költségvetést általánosságban és részleteiben is elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik ! Perlaki György jegyző : Szilágyi Lajos ! Elnök : A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn a kereskedelemügyi tárca költségvetési vitájára vonatkozó észrevételeimet elmondom, elsősorban legyen szabad kijelentenem azt, hogy az előadó ur beszéde engem egyáltalában nem nyugtatott meg. Bármennyire iparkodott itt az előadó úr kereskedelmi politikánkat kedvező, rózsás színben feltüntetni, én mindezek ellenére azt vagyok bátor kijelenteni, hogy mi már ilyen kedvező, rózsás színben való feltüntetést hallottunk, annak megvalósítása azonban egyáltalában nem következett be. Különösen meglep, hogy az előadó ur olyan állitásokat kockáztatott meg előadásában számszerű adatokkal fűszerezve, amelyeket a költségvetés tételeiben megtalálni egyáltalában nem tudok. Én nem is tudok ennek az előadásnak a nyomán haladni, hanem csak a költségvetési füzetben foglalt tételekből tudok kiindulni, ezekre tudom alapozni kifogásaimat, észrevételeimet. Mindaz, amit az előadó ur ezen kivül elmondott, elhiszem, hogy talán terve, elgondolása lehet a kormánynak, de nagyon kételkedem abban, hogy meg fog valósulni legalább az alatt az idő alatt, amelyre ez tervbe van véve. Beszédem folyamán majd rá fogok térni ellenérveimre az előadó ur állításaival szemben. Ezek előrebocsátása után főképen ki akarom emelni a kereskedelmi kormány iparellenes és ezzel kapcsolatban munkásellenes politikáját. Mert hiába kutatjuk az iparpártolást, sem a költségvetés tételeiben, sem a kormány egyéb ténykedéseiben azt megtalálni nem tudjuk. Ha visszagondolunk arra az időre, amely ugy tudom 1924 első hónapjaiban volt — azt hiszem, az előadó ur is résztvett ebben az akcióban, amely a vámtarifa ügyének előkészítésére volt folyamatban — emlékezzünk, hogy akkor a túlsó oldalról is számos képviselő ur csoportokban végigjárta több napon, sőt héten keresztül különböző gyárvállalatainkat, mintegy meggyőződést akarván szerezni arról, hogy ugyan miként áll a magyar ipar fejlettsége és milyen a belső berendezkedése. Magam is jelen voltam egynéhány ilyen kiránduláson és ott azt vettem észre, hogy a jelenlevő képviselő urak elragadtatással nyilatkoztak a magyar ipar fejlettségéről és felkészültségéről.