Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A "nemzetgyűlés 480. ülése 1925. Újpest például építkezéssel nagyon előmozdította az ottani iskolának kiépitését — a rendelkezésre álló eszközök azonban, sajnos, még mindig elég csekélyek. Bár attól félek, hogy a t. Ház türelmével visszaélek, (Halljuk ! Halljuk l) de most olyan kérdéshez érek, amelyet itt már többszer hangoz­tattak és amelyet én rendkívül fontosnak tartok. A 10. cím : »Ipari és kereskedelmi célok« meg­lehetősen heterogén dolgokat foglal össze. Itt meg kell jegyeznem, hogy a IIL, IV. és V. cso­port : a közszállitási és műszaki átvételi osztály, az állami javító műhelyek és a gépkocsiszolgálat 31 milliárd kiadás mellett csökkentetett 2 mil­liárddal, itt tehát megtakarítás mutatkozik, amit helyesnek tartok. Ezt a három tételt ugyanis, amely a pénzügyőrség, csendőrség és katonaság fegyvereinek javitására, a rendelkezésre álló ke­vés gépkocsi jármű javitására stb. szolgál, tényleg szűk keretek között kell tartani, és itt helyén­valónak látom a mutatkozó takarékosságot. Ilyen módon 2 milliárdot nyertek, 2*9 milliárdot pedig azáltal, hogy a külforgalmi iroda megszűnt, amely a kereskedelem felszabadításával létjogo­sultságát elvesztette. Marad tehát 4'9 milliárd megtakarítás, amelyből azonban 3'6 milliárdot a filadelfiai világkiállításra adandó állami támo­gatás lefoglal. Ezen a filadelfiai kiállításon, ha jól tudom, elég szerény keretek között fogunk résztvenni. Egészen nem vonhattuk ki magunkat, hiszen nagyszabású kiállításról van szó, ahol érintkezni fognak egymással különböző ipari kö­rök, egészen tehát el nem maradhattunk. így is mutatkoztak bizonyos megtakarítások, amelyeket most azokra a feladatokra szánhattak, amelyek igazán elsőrangú fontosságúak. Az első csoport ezeknek sorában az állami munkaközvetítő, — nem ezt akartam ugyan külö­nösen kiemelni, de ez áll az első helyen — amelyre vonatkozólag az a kifogás tétetett, hogy egy-egy közvetités túlságosan sok pénzbe kerül. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha azonban az ember az egész forgalmat nézi - 78.000 munkahely, 105.000 munka­kereső nyilvántartását és 50.000 munkahely köz­vetítését — és ha ezekkel az ügyszámokkal el­osztjuk az egész összeget, akkor egy-egy ügynek lebonyolítására mindössze 36'5 aranyfillér jut. Minthogy ez a lebonyolítás postaköltséggel stb. is jár, nem lehet azt mondani, hogy itt valami té­kozlás folyik, hanem ellenkezőleg, ha az ember ezt az egyszerű számítást elvégzi, látja, hogy ez a hivatal bizony elég szerény eszközökkel dolgo­zik egy nagy feladat teljesítése érdekében. Nagyon örvendenék, ha a* munkaközvetítő­hivatal vezetőjének egyik kedvenc eszméje meg­valósulna, amelynek megvalósulása körülbelül egy millió aranykoronát és telket igényelne a főváros részéről. Neki ugyanis az volna, a terve, hogy a munkaközvetítőt, amely most három helyen van szétszórva a városban, egy épületben egyesítse és ezt egyfelől tanoneotthonnak is kiépítse, másfelől pedig a munkakereső és átvonuló munkásoknak olcsó és mégis tisztességes szállodájává tegye. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez olyan eszme, amely­nek megvalósítására az egy milliót össze kellene hozni. Én természetesen nem kezeskedhetem azért, hogy ez csak ennyibe kerül, de hallottam az esz­mét és érdemesnek tartottam arra, hogy itt, a nemzetgyűlés színe eiőtt is felemlítsem. (Helyeslés.) Ugyancsak ez alá a cím alá tartozik a tech­nológiai és anyagvizsgáló intézet, amely igen szépen fejlődik, tanfolyamokat rendez és minden támogatást megérdemel. — (Malasits Géza : Saj­nos, keveset kap !) Igaza van az igen t. képviselő urnák, de igy vagyunk jóformán mindennel, szegény ember vizzel főz, nekünk a takaró sze­rint kell nyújtózkodnunk ; én magam nagyon évi december hó 9-én, szerdán. 361 sokszor látom, hogy ha nem is az én lábam, hála Istennek, de sok-sok embernek és institúciónak a lába kibúvik a takaró alól, nem lehet momentán segíteni, nem lehet mindent egy csapásra helyre­hozni, (ügy van ! jobbfelöl.) amit reánk zudi­tottak azok a katasztrófák, amelyeket átéltünk, nem lehet egyszerre mindent megcsinálni, amit boldogabb időben nem tudtak megcsinálni. A ten­dencia mindenesetre megvan és azt hiszem, hogy ezt a tendenciát kötelessége mindenkinek támo­gatni. (Ugy van ! jobbfelöl-) Ami a gyáripari szakosztályt illeti, ott is az eszközök, amelyek például a háziipar támogatá­sára, kiállítások, kurzusok rendezésére, rendel­kezésre állanak, persze hogy kicsinyek. A ten­dencia megvan, és eredménye is van annak. Ugyanez vonul végig az egész kérdésen, úgy­hogy ennek az »ipari és kereskedelmi célok« nevű címnek még egy tételével akarnék kissé behatób­ban foglalkozni és ez az energiagazdálkodás kér­dése. (Halljuk ! jobbfelöl.) — Malasits Géza : Ez is egy mostoha gyerek !) Talán méltóztatnak megengedni, hogy nagy körvonalakban ennek a kérdésnek lényegére mégis rámutassak, bár ezt az utolsó alkalommal is meg­tettem. Azt hiszem, egy számadat nagyon meg­világítja a kérdést. 1924-ben összes behozatalunk értéke kitett 702"8 millió aranykoronát, és ebből a tüzelőanyag, tehát fa, idegen szén, nyersolaj, petróleum és benzin összesen kitett 87'2 milliót, azaz az összes bevitelünk 12%-át. Most ebben az évben a kérdés megint ugy áll, hogy behoztunk szénben, tűzifában, nyersolajban és igy tovább 52 millió aranykorona értéket, ez megint kereken 10%-a az egész behozatalnak és pontosan ugyan­annyi, mint amennyit kereskedelmi mérlegünk passzivitása kitesz. Ez azt jelenti, hogy ha nekünk sikerült ezeknek az anyagoknak behozatalát kellő­képen redukálni, magától érthetőleg büdzsénk passzivitása is csökken, feltéve természetesen, hogy azokat az anyagokat ugy tudjuk pótolni, hogy amellett az ipari élet kárt nem szenved. Most az energia-gazdaságnak kérdése első­sorban az, hogy mi az idegen tüzelőanyag behoza­talát korlátozzuk, a saját rendelkezésre álló, nem túlságosan jó értékű és nem kifogyhatatlan mennyiségben meglevő szénkincsünket takaréko­san értékesitsük és ezzel kereskedelmi mérlegünk aktivitását biztosítsuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez ma országos problémává nőtte ki magát, amelyet lépésről-lépésre követni kell. Most pedig, ebből a szemszögből nézve, nekem bizonyos aggodalmaim vannak egy aktuális kérdéssel szemben. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Méltóz­tatnak tudni, hogy a főváros egy ajánlatot ka­pott, amely arra vonatkozik, hogy elektromos üzemét adja bérbe. Én nem akarok erről a kér­désről részletekben nyilatkozni. (Halljuk ! balfe­lői. — Fábián Béla : Halljuk ! Halljuk ! Nagyon érdekes !) Ez nem az a hely, ahol azt a kérdést elintézni lehetne, nem is ismerem még annyira a kérdést, hogy végérvényes Ítéletet mondhassak és nagyon óvatos akarok lenni. Két kardinális hibát azonban már látok, amelyeknek korrekció­járól feltétlenül gondoskodni kell, ha egyáltalán ez az egész kérdés igy megoldható volna. (Hall­juk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az egyik ^ az, hogy^ ezt a kérdést az ország energia-gazdaságának kérdé­sével karöltve kell megoldani. (Ugy van ! jobb­felől és a szélsőbaloldalon.) A nagy veszedelem abban van, hogy ha mi ettől a _ nagy kérdéstől teljesen különválasztva megoldjuk a budapesti problémát, jól, rosszul, erről nem akarok egy szót sem mondani, de megoldjuk ugy, hogy az általá­nos energia-gazdálkodás nem kapcsolódhatik ^ be, akkor a Budapest—bécsi vonal elektrifikáíását sohasem lesz lehetséges megcsinálni és nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents