Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

362 "Â nemzetgyűlés 480. ülése 1925. nagy kérdés, hogy a dunántúli szénkihcsünket tudjuk-e egy általán értékesíteni. Erre nézve tapasztalataim vannak. (Fábián Béla : Erre is van valami ajánlat, ugye ?) Én erről nem tudok ! (Fábián Béla: Erre is van ! Van most mindenre ajánlat !) Ha lesz, természetesen ebből a szempontból kell azt mérlegelni. Nekem egy tapasztalatom van a földgázzal kapcsolatosan. A földgáz kérdése évekig nem tudott dűlőre jutni egyebek között azért, mert nem volt egy egészen bizonyos nagyfogyasztó ; elszórt tanyákra, kis malmokra ilyen nagy befektetéseket nem lehet alapitani. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha nines ott abban a rendszerben egy hatalmas fogyasztó, akkor ezt nagyon nehéz megoldani. (Ulain Ferenc : Nagyon helyes !) Erre kell törekednünk mindenáron, ebből a szemszögből is meg kell néznünk a kérdést. Mert a dolog ugy áll, hogy azt hiszem, sikerül ugyanazokat az előnyöket Budapest számára minden körülmények között elérni, amelyeket a projektum talán jelent, de ugyanakkor sikerül nekünk kiépiteni azt a nagy energia-rendszert, energia-hálózatot, sikerül a vasútnak tetemes részét, amely erre már megérett, elektrifikálni, s akkor amellett bekövetkezhetik az, ami Bajorországban óriási mértékben megvan, (Ulain Ferenc : Ugy van ! Helyes !) hogy a tanyákra, a gazdákhoz bevonult a 2—3 lóerős motor és hihetetlen fellendülést idézett elő. De ha csak Bajorországról volna szó. Nem, Ausztria, amely sirásban olyan utolérhetetlen, (Ugy van ! jobb felől) amely ugy áll a világ előtt, mint egy koldus, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Erősebb, mint mi !) egészen csodálatos módon épiti ki energia-rendszerét. Igaz, hogy vizierejük van ; ne felejtsük el, hogy ez óriási előny ; azt, hogy az Alpesek ott vannak, semmivel sem lehet pótolni, (Ugy van ! jobbfelől !) azt a mi Alföldünk nem tudja pótolni, legyünk csak igazságosak ! Hogy azonban a mi viszonyaink között ezen a téren mégis lehet csinálni valamit, az bizonyos, és ha lehet, akkor kell is ! {Ugy van ! jobbfelől.) Most még egy másik kérdésre akarnék rámutatni. (Halljuk ! jobbfelől.) Ezt ismételten szóvátették Erdélyi Aladár és Gai Gaston igen t. képviselőtársaim, amikor azt mondották, hogy a motorüzemben a nyersolaj és a benzin helyébe a szeszt, a spirituszt kell venni, amelyből nekünk igen nagy mennyiségben van anyagunk és amelyet fel is kellene használni. Azt lehet mondani, hogy ez európai és amerikai probléma. Amerikai ugyan kevésbé, de mindazokban az országokban, ahol mezőgazdaság van és nyersolaj nincs, tehát Franciaországban, Németországban, Olaszországban és nálunk elsőrangú probléma. Sajnos, ez még mindig megfeneklik a szesz túlnagy árán. Ezen fordul meg a kérdés, mert hiszen technikai nehézségek jóformán nincsenek. Egészen csekély kis kellemetlenségek mutatkoznak, amelyek azonban abszolúte nem döntik el a kérdést. A lényeg ott van, hogy ugyanazt a lóerőt négyszer annyi költséggel lehet csak spirituszból előállítani, mint nyersolajból, még akkor is, ha az állami illetékeket mind csökkentjük, ugy hogy ameddig a szesztermelés nyersanyaga drága — és az mindig drága lesz — és aniig a termelési költségek is nagyok, nem számithatunk arra, hogy a spiritusz a konkurrenciát felvegye a nyersolajjal. ^Franciaország nagy meglepetésemre a következő intézkedést tette: megengedi a nyersolaj behozatalát, de kimondja, hogy azt 10% szesszel keverni kell. Ilyen keverési arány mellett az állam valahogyan még bírja a dolgot. Ezzel ők először is csökkenteni akarják a behozott nyersolajmennyiséget, másodszor pedig a szeszt is értékesíteni akarják, de nem nagy eredménnyel • évi december hó 9-én, szerdán. Valószinü, hogy nem fogják tudni érvénybentartani ezt az intézkedést, mert az ár igy is túlságosan nagy, úgyhogy bármilyen szomorú, de ezzel a kérdéssel foglalkozni nem lehet. De igenis foglalkozni lehet és foglalkozni kell a benzinnek és motorolajoknak szénből, részben kátrányból való gyártásával. (Malasits Géza: Barnaszénből!) Ez kevéssé biztató, de a Bergins-féle eljárással, amely másféle metóduson alapszik, sokkal több tiszta olajat lehet előáilitani. Ez a kérdés a fejlődés stádiumában van. Itt megint ugy állunk, hogy mi valószínűleg nem fogjuk tudni a kérdést eldönteni, azonban mégis foglalkoznunk kell vele- A tendencia erre épen itt megvan, bizonyos összeg is már rendelkezésre áll a műszerek és készülékek beszerzésére, és én megnyugvással látom, hogy abban az osztályban folytonosan követik az eseményeket, napirenden vannak és amint az alkalom erre megnyílik, azt hiszem, cselekedni is fognak az egész energiagazdálkodásunk érdekében. Ezzel végeztem volna is a kereskedelmi tárcával. Most még egészen röviden az állami üzemek kérdésével kell foglalkoznom. A beruházások kérdését, azt hiszem, elintéztem, ezzel tovább foglalkoznom nem kell. Csak a legfontosabb momentumokat emelve ki, a posta tételénél csak annyit akarok felemlíteni, hogy eredetileg a költségvetésben a beruházások nélkül 101*8 milliárdnyi fölösleg mutatkozik és ez a fölösleg még akkor is megmarad, ha hozzávesszük — amint az ujabb költségvetésben történt — az illetmény- és státusrendezésre fordított 47 milliárdot. Beruházások nélkül ekkor még mindig 54*8 milliárdnyi felesleg marad. Most a beruházások következtében kissé kedvezőtlenebbül alakult a viszony. T. i. a postánál az eredeti költségvetésben egy kisebb tétel — 72*9 milliárd — volt beállítva beruházásokra, a hasznos beruházásoknál pedig egy nagyobb tétel. Most ez fel lett cserélve : a nagyobb tétel került a költségvetésbe, a kisebb tétel pedig átjött a. hasznos beruházások tételére és ezzel azután a beruházásokat a maguk egészében számításba vévén, nem felesleg, hanem hiány mutatkozik. Én már a múlt alkalommal kifejeztem azt a véleményemet, hogy a beruházásokat nem lehet egész nagyságukban kiadásoknak számítani, mert ennek következtében az a kép, amelyet kapunk, szükségszerűen hamis. Hiszen végeredményben a posta igenis tetemesen, legalább számottevő felesleggel dolgozik s azonkívül nagy összegű beruházásokat is tervbevett, sőt effektuál, mert hiszen — mint tudjuk *- 1927. nyarán teljesen készen lesz a Krisztin a-telefonközpont 6.000, (Kabók Lajos: A dátumot felírjuk !) — azt hiszem, egészen nyugodtan fel lehet a dátumot irni — a Belváros-i központ 10.000, a Terézváros-i központ ugyancsak 10.000 állomással. A Józsefközpont manuális kezelésben marad. Mindezeknél aiitomata-készülékek lesznek, amelyekhez számlálókészülékeket kellett alkalmazni, amelyek bizonyos kifogásokra adtak okot. A kifogások leginkább arra vezethetők vissza, hogy 33 ezer darabot kellett "hirtelen az országban előállítani s igy bizony előfordult, hogy hibák is csúsztak be. Ezek a hibák lassanként eliminálódnak, és azt hiszem, hogy igazán objektiv mértékkel mérve nem lehet majd nagyobb panasz ezzel szemben, s azt hiszem, hogy a terminus túllépése sem fog bekövetkezni. Ami a kábel kérdését illeti — amelyet már felemiitettem, — itt 13*6 millió koronáról van szó. Ez nagyon hatalmas összeg, s ha jól tudom, már munkába is vétetett a dolog. A postatakarékpénztárnál leginkább emlitósreniéltó körülmény az, hogy a kiadások tétele is