Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

À nemzetgyűlés 480, ülése 1925 Elnök: Kivan valaki szólni! Ha senki szólni nem kivan, a tételt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a belügyi tárea költségvetése részleteiben is letárgyalta tott. Következik a kereskedelemügyi tárca és ezzel kapcsolatban az állami üzemek költségvetése XIX—

XXII. fejezetének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Herrmann Miksa előadó: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a költségvetés tulaj donképeni ismertetéséhez hozzá fognék, méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden és hogy ugy mondjam, okmányszerü alapból kiindulva a beruházások kérdésévei foglalkozzam egyfelől azért, mert a beruházásoknak egy tetemes része épen ehhez a tárcához és a vele kapcsolatos üzemekhez tartozik, másfelől pedig, mert az álta lános vita folyamán épen a kereskedelemügyi tárcát érdeklő témáról beszélve, néhány ellenzéki szónok felvetette a beruházások kérdését, nevezetesen azt kérdezte, hogy tényleg abban a mértékben kerülnek-e a költségvetésben, illetőleg a nemzet gazdasági vérkeringésébe azok az összegek, mint ez mondatott, és nincs-e az összegeknek valami megröviditése tervbe véve. Tisztán és kizárólag ismert és — mint voltam bátor megjegyezni — okmányszerüleg kimutatható forrásra akarok visszanyúlni, amikor idézem az általános indokolásnak azt a tételét, hogy először is a rendes, üzemek nélküli költségvetésben 12 millió aranykorona vétetett fel beruházásokra, az üzemeknél pedig az első eredeti füzet szerint körülbelül 390 milliárd. Itt azonban azután eltolódás történt, úgyhogy a Smith főbiztos ur által jóváhagyott beruházási programúiba ezeknek a beruházási összegeknek egy része átvétetett és ez okozta a félreértéseket. Semmiféle megrövidítés nem történt, mert a helyzet az, hogy a költségvetésben 12 millió aranykorona foglaltatik benn, az indokolás arra céloz, hogy a kölcsön felszabadított összege 80 milliót tesz ki, felhasználható lesz a múlt évi felesleg, amely akkor 40 millióra volt becsülhető, úgyhogy a Programm vonatkozott 12 millióra a költségvetésben és kereken 70 millió aranykoronára az u. n. hasznos beruházások cimén. Az a kérdés, hogy a hasznos beruházások milyen formában fognak a nemzetgyűlés elé kerülni, tudomásom szerint végleg tisztázva nincs. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon : Az baj !) Semmi baj sincs. A pénzügy minister ur azt a nyilatkozatot tette, hogy a felhatalmazási törvényjavaslattal fogja ezt a programmot beterjeszteni, más felfogás szerint pedig a programúiban foglalt összegeket máris fel lehetne használni ; mindjárt bátor leszek kimutatni, hogy ez a felhasználás tényleg elő is van készítve, sőt nagy részben foganatosítva is van. A helyzet tehát az, hogy körülbelül 82 millió aranykoronányi beruházásról voB szó : ez részben a költségvetésben, részben pedig a főbiztos beruházási programmjában van benne és feltétlenül felhasználásra fog kerülni. (Helyeslés jobbfelől.) A kérdés, amely körül a tárgyalások most folynak, amennyire ezt a kérdést ismerem, az, hogy ezenfelül még további összegek szabadittassanak fel és hogy a beruházási Programm ugy állapittassék meg, hogy hosszabb lélekzetü munkákat is végre lehessen hajtani, úgyhogy csak kiépítésről van szó, de megrövidítésről — teljes lelkiismeretességgel mondhatom — egyáltalában szó nincs. A második kifogás az volt, hogy gazdasági életünk vérkeringése nem érzi még meg e beruházások hatását ; és az egyik képviselő ur azt is mondotta, hogy neki egy csalhatatlan mérőeszköze van arra, hogy volt-e hatása a bérűiméi december hó 9-én, szerdán. 357 zásoknak vagy sem, és ez a munkanélküliség kérdése. Azt mondotta, hogy ez a mutató változatlanul ugyanazon ponton áll. Én nem szállhatok vitába ezzel a kérdéssel, mert. a munkanélküliek számának konstatálásr, hiteles formában rendkivül nehéz — nekem legalább nem sikerült, — mert a munkaadók és a szakszervezetek eltérő számadatokat mutatnak ki, s az eltérések sokkal nagyobbak, semhogy ilyen alapon apodiktice ki lehetne mondani, hogy ezeknek a beruházásoknak semmiféle hatásuk nem volt. Ellenkezőleg, én ugy tudom, hogy igenis a beruházásokra szánt összegekből iparunk bizonyos mértékben aliinentáltatott, hogy a munkanélküliek száma legalább valamelyes vonatkozásban csökkent, és egészen bizonyos, hogy a beruházásokra rendelkezésre álló összegekből elég tetemes összegek máris felhasználtattak. (Kabók Lajos: Hol?) Bátor leszek erre is rámutatni, egyet azonban előre kell bocsátanom. A dolog természeténél fogva a beruházási program m megállapítása eléggé elhúzódott attól az időponttól, amikor a genfi tárgyalások már elvileg tisztázták a kérdést. Bekövetkezett azután még a további halasztás, mert hiszen elvégre meglehetős váratlanul érte az egész közgazdasági életet az a tény, hogy nemcsak 12 millió aranykoronát fognak felhasználhatni, — amint azt a pénzügyminister ur egyik költségvetési vagy indemnitási beszédében kifejtette és mindjárt hozzátette, hogy maga. is kicsinek tartja az összeget — s amikor erre volt beállitva az egész közvélemény, akkor a genfi tárgyalások hirtelen változást idéztek elő és hatalmas összegek jutottak rendelkezésre, amelyeket okosan, takarékosan kell felhasználni. Mert ha akármilyen fontos kérdés is a munkanélküliség enyhítése, mégis az államnak és kormányzatnak kötelezettsége az, hogy a rendelkezésre kerülő összegeket okosan, célszerűen és átgondolt Programm szerint használja fel. Nem akarok a közeli múltra visszatekinteni, eléggé elriasztó példákat tudok arra nézve, amikor meggondolatlanul elhamarkodva, hogy ne mondjam hebe-hurgya módon belementek beruházásokba és később korrekciókat kellett megejteni. Különösen a forradalmi időszakban van erre példa. (Rupert Rezső : Lásd Bethlen-udvar és a többieket !) Már most, ami magát a felhasználást illeti — egészen szigorúan járok el — konstatálnom kell, hogy a Smith főbiztos ur által megállapított programmban 5 millió aranykoronás tétel foglaltatik egy jelzálogintézet esetleges alapítására. Ezt nem vehetem olyan beruházásnak, amilyenről itt szólani akarok. A helyzet ma az, hogy az 1925/26. évi állami költségvetésben üzemek nélkül van az emiitett 12 millió aranykorona, mely 174 milliárd papirkoronának felel meg. Ezenkívül az üzemek költségvetésében is megmarad a beruházásoknak egy tetemes része. Ha megint olyan összeget ütök le, amelyet nem lehet olyannak tekinteni, mely beruházásokra forditható, amennyiben a vasgyáraknak egy 68 milliárdos tétel szolgál forgótőkére és ezt leütöm, akkor az üzemeknél is 12 % millió aranykorona, azaz 181 milliárd papírkorona áll rendelkezésre, mely legnagyobb részben, amennyiben ezt törvényhozási felhatalmazás nélkül megtenni lehet, legalább elő van készitve, ugy, hogy a munkák egyrésze megindult, az összes munkák pedig elő vannak készitve. A hasznos beruházásoknál végül 64'5 millió aranykorona összesen. tehát 89 millió aranykorona áll tényleg rendelkezésre. A kereskedelmi tárca keretén belül a beruházások körül a helyzet az, hogy a kereskedeleni51*