Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

35s A nemzetgyűlés 480. ülése 1925, ügyi ministeriumnál a hasznos beruházások foi" dittatnak: építkezésekre, az esztergomi államépitészeti hivatal építésére, mely folyamatban van, de kis tétel; a másik tétel útépítés 19 milliárddal. Ez folyamatban volt, s amint az időjárási viszonyok megengedik, a munka azonnal teljes mértékben meg fog indulni. Hídépítés 375 milliárddal van folyamatban; utigépekre, felszerelésekre 12 milliárd szintén rendelkezésre áll, a megrendelések ki vannak adva, néhány gyár foglalkozik is a munkák előkészítésével. (Esztergályos János : Munkások elbocsátásával!) Ahol ezek gyártatnak, ott természetesen nem történnek munkáselbocsátások, hanem ha utigépeket akarnak gyártani, oda természetesen megfelelő munkásokat kell állítani. Az államvasutaknak első félévben 20 millió aranykorona, vagyis 290 milliárd papírkorona áll rendelkezésre. Ebből koesiberendezésre 94'5 milliárdnyi van már megrendelés alatt, engedélyezve van összesen 141 milliárd ; építkezésekre 113'4 milliárd. Ez is mind folyamatban van, — persze igen nagy területre oszlik meg, ez tagadhatatlan — ugy, hogy 207'9 milliárd, vagyis a rendelkezésre álló összegnek 72 százaléka ki van adva. Ennek következtében nem lehet azt mondani, hogy egyáltalában nem mentek ki azok az összegek a gazdasági életbe s nines meg az a látszatuk, amit valamennyien kívánunk, ez csak azt bizonyítja, hogy ezt a beruházási programmot tovább kell fejleszteni. A posta és távirdánál hasznos beruházások címén összesen 5 millió aranykorona, azaz 72"5 milliárd papírkorona áll rendelkezésre. Azonkívül egy összeg külön fel van véve a költségvetésben és a hasznos beruházásoknál a bées—budapesti kábel kiépítésére. Ez az utolsó tétel meglehetősen nagy, 13*6 millió aranykoronát tesz ki és ennek effektuálása tényleg kissé kihúzódott egy nagyon egyszerű okból : azért, mert mielőtt hozzáfoghattak ennek effektuálásához, abszolút bizonyosságot kellett szerezni abban az irányban, hogy az osztrákok is kiépítik a reájuk eső részt, ami csak helyeselhető elővigyázatosság. Egyébként a postának az az egész beruházási programmja, amelynek egy részét most összegszerűen kifejeztem, mindenütt folyamatban van és az iparnak, az építőiparnak és a gépiparnak foglalkozást ad. Még fel akarnám emliteni, bár nem a kereskedelmi tárcához tartozik, hogy a csepeli kikötőnél is 4 millió aranykorona áll rendelkezésre a mostani félévre és a követhezö félévre tervbe van véve még 3*6 millió aranykorona. A munkák, amelyek ebből az összegből folyamatba tétetnek, az iparnak majdnem minden ágazatára vonatkoznak. Van ott földmunka, betonmunka, építőmunka és a silo felépítése után tetemes gépészeti berendezésekről is lesz szó. A kérdés annyira elő van készítve, hogy azonnal hozzá lehet fogni effektuálásához, ugy hogy azt hiszem, objektiv megítéléssel nem lehet azt mondani, hogy ezek a beruházásokra szánt összegek elkallódtak, nem oda fordíttatnak, ahova kellene, hanem azok, amint á viszonyok megengedik, igenis, teljes erővel folyamatban lesznek és nincs kétségem aziránt, hogy az egész gazdasági élet vérkeringésére a legkedvezőbb hatással lesznek. Ezek előrebocsátása után most már áttérhetek a költségvetés ismertetésére. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A kereskedelemügyi tárca kiadási oldalán tudvalevően 274*4 milliárd szerepel, valamivel több, mint a múlt esztendőben. A múlt esztendőben ezt kifogásolták is, azt mondták, hogy a kereskedelemügyi tárca szegényesen van dotálva. Akkoriban ez a dotálás az össz-költségvetésnek 2*8%-át tette ki s most 3'3%-ra emelkedett. A többkiadás 1924/25-el szemben 48*8 milliárd, ezzel szemben a bevétel is valamivel magasabban, irá. évi december hó 9-én, szerdán. nyoztatott elő, ugy, hogy az egész netto-többlet 1924/25-el szemben 24'3 milliárdot tesz ki. Ugyanazok a főtételek szerepelnek, mint a múlt évi költségvetésben. A legnagyobb tétel, ha jól emlékszem, 24'8 milliárd többlettel az útépítkezésre vonatkozik, azonkívül mint mindenütt, a nyugdíjteher itt is meglehetősen súlyos, részben a nyugdíjak emelkedése következtében, részben azonban mint a létszámapasztás kellemetlen mellékjelensége. Ez a létszámapasztás programmszerűen végrehajtatott. A Genfben bejelentett átlagos 2ü°/o nem éretett el ugyan egészen, mert a csökkentés csak 18'3%-ot tesz ki. A további apasztást azonban már nem tartanám sem lehetségesnek, sem ajánlatosnak, mert már kezdenek bizonyos területeken olyan jelek mutatkozni, mintha a létszámapasztással talán már túl is mentünk a legszükségesebb mértéken. Az egyes címeket tárgyalván, elsősorban meg kell emlékeznem, mint a múlt alkalommal is tettem, a törvényelőkészítésről, amely végeredményben a központi igazgatás gerincét alkotja, és itt fel kell említenem, hogy azokon a törvényjavaslatokon kívül, amelyek már benyujtattak, előkészités alatt a következő legfontosabb törvényjavaslatok állanak. Az első a közutakról és a vámokról szóló törvényjavaslat, amelyre nem akarok itt részletesen kitérni. Erről a múlt alkalommal is sok szó esett, és azt hiszem, egyhangú felfogása volt az I egész nemzetgyűlésnek, hogy igenis, uthálóza| tunkat megfelelően ki kell építeni. Sajnos, ez az egyhangúság nem igen tehető fel sem a nemzetgyűlésen, sem az országban, amikor majd arról lesz szó, hogy milyen módon kell az anyagi eszközöket előteremteni. A mai áralakulás mellett 1000 kilométer úthálózat kiépítése 20—25 millió aranykoronába kerül az optimisztikus számítással. Az útépítés legkedvezőbb periódusában évenként körülbelül 750 kilométert tudtunk kiépiteni, ugy, hogyha olyan tempót akarnánk betartani, amely a múltban már előfordult, tetemes pénzösszegről kellene gondoskodnunk. A törvényjavaslat tervezetében ki is vannak jelölve az utak, amelyeken járnunk kell, hogy ezeket a pénzösszegeket megszerezzük. Bizonyos ellenállások mutatkoztak azonban, amelyek azt okozták, hogy egyelőre még nem öltött végleges formát a törvényjavaslat, a minister ur azonban valószínűleg maga is meg fogja erősíteni megint azt a szándékát, hogy ezt a kérdést az ország érdekében feltétlenül dűlőre kell hozói, mert ez már dűlőre került mindenütt a világon, ahol autók járnak, és azt mondhatom, hogy épen az automobilizmus fejlődése visszahatással volt az utügyre is, és olyan áramlattal állunk szemben, amelyet egész gazdaságunk érdekében okvetlenül követnünk kell. (Esztergályos János: Ne csak ott javítsuk az utat, ahol az autók járnak, hanem ott is, ahol a szekerek járnak-) Én nem voltam erre a közbeszólásra elkészülve, de . gondolom, hogy esetleg félreértésről lehet szó. (íiraeffí Jenő: Ahol autó jár, ott kocsi is jár!) Igen t. képviselőtársam, én nem arra az álláspontra akarok helyezkedni, hogy csak az autóknak csináljunk utat, csak egy jelenségre mutattam rá, amellyel az egész világon találkozunk. Meg fog bocsátani, ha egy reminiszcenciámat felelevenítem. Jóval a háború előtt Amerikában jártam és véletlenül, vagy helyesebben azért, mert a földgáz iránt érdeklődtem, olyan vidékre kerültem, ahol turisták nem igen szoktak megfordulni és mondhatom, bizonyos megelégedettséggel néztem a, viszonyokat, mert olyan nyomorúságos utat, mint amilyeneket pl. Westvirginiának abban a részé-