Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

350 A nemzetgyűlés "480. ülése 19,25 ritutt járőrszolgálat költségeinek fedezésére elegendő. Az igen t. képviselő ur sem kíván­hatja, hogy az a derék, tisztességes csendőr napokig menjen járőrbe, anélkül, hogy az ál­lam módot adna neki arra, hogy élelmezéséről és rendes szállásáról gondoskodjék. Itt tehát nem áthelyezési költségről van szó ; áthelyezési költség alig merül fel, mert a lakásviszonyok miatt csak a legritkább eset­ben tudunk áthelyezést foganatosítani. Az egész tétel, csekély kivétellel, mind vezénylési pótdíj, ami főleg ugy áll elő, hogy a csendőr­ségi szolgálat, különösen a nagyhatáru közsé­gekben majdnem kizárólag járőrszolgálatból áll, ennek a költségeit pedig fedezni kell. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kér­dem, méltóztatik-e a 2. rovatot elfogadni, igen vagy nem. (Igen!) A nemzetgyűlés a 2. rova­tot elfogadta. Következik: Rendkivüli kiadások. Beru­házások. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni­Bodó János jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Beruházások. Örslaktanyák vételére és építésére 10.005,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Selejtanyagok és lovak ér­tékesítéséről 1.151 5 130.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandó­ságok 330.703,360.000 K. Elnök: Szólásra következik 1 ? Bodó János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Itt is megint arról vau szó. hogy a nemzetnek sok áldozatába kerül az államrendőrség fentar­tása- Államrendőrséget azért tart, amiéit csendőrséget: az élet- és vagyonbiztonság, va­lamint a rend fentartására. Most megint azt kell kérdeznem a t. belügyminister úrtól, hogy mit kapunk ezért a rengeteg kiadásért? Ha­csak a személyi kiadásokat nézem, ezek majd­nem 331 milliárdra rúgnak. Vájjon^ meg­kapja-e a nemzet ezért azt az ellenértéket, amely csak csekély részben is járna érte. És itt megint felemlítem azt az esetet, amely analógiája annak, amivel már a csendőrség­nél is foglalkoztam. Vájjon ennek a nagy áron fentartott rend­őrségnek, amely itt igen derék módon egy szörnyű nagy büntetendő cselekményt kinyo­mozott, szálait tisztázta, személyeit a biröság kezére adta, munkája mivé lett, hoíryan veszett kárba? Ott állottak a bíróság előtt a borzal­mas büntetendő cselekmény kinyomozott tette­sei, egy olyan büntetendő cselekmény tettesei, amely szinte világszerte borzalmat keltett. A rendőrség azt mondotta: amiért minket a nemzet tart, azért a rengeteg áldozatért íme, ebben a nemzetre nézve ilyen fontos kérdésben megtettük kötelességünket, kinyomoztuk a cse­lekményt, a bíróság elé állítottuk a tetteseket és mégis ennek a nemzet által ilyen óriási •iron fentartott szolgálatnak mi leit a követ­kezménye? Az. hogy a rendőrség ott a biróság előtt szembenállott olyan vádlottakkal, akikről egyrészt biróilas' legalább is m egállá pittatott annyi, hogy a Ház elnökéhez is fenyegető leve­leket intéztek, — az úgynevezett 101-es bizott­ság — őt is bombavetéssel fenyegették meg, másrészről pedig na'yanez a biróság által, amely előtt diszkreditáltatott a budapesti rend­őrség, bűnösnek mondatott ki az egyik és pe­dig ugyancsak bombamerénylet miatt. A biró­'. évi december hó 9-én, szerdán. ság azt is elismerte, hogy ezek az egyének csakugyan foglalkoztak bombagyártással. Itt - van ezenkívül egy nagy bizonyíték, az, hogy mióta ezek az emberek a rendőrség és a biró­ság kezére kerültek: a merényletek mind meg­szűntek. A bírósági tárgyaláson szembenállot­tak egyrészt a belügyminister ur rendőrei, rendőrtisztviselői, másrészről pedig azok, akik­ről maga a biróság is kénytelen volt megálla­pítani, hogy csakugyan foglalkoztak ilyen bombagyártással, sőt az egyiket bűnösnek is kellett kimondani, mert a Reviczky-utcai bombavetés rábizonyult. Ott a bírósági tár­gyaláson fel volt vetve az alternativa, hogy ki mond igazat, azok a bűnösök-e, akikre nézve a biróság is kénytelen volt megállapítani, hogy ilyen cselekményekben bűnösök, vagy pedig a rendőrök és a rendőrtisztviselők-e, akik eskü alatt vallottak? Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, mél­tóztassék a tárgyalás alatt lévő rovathoz szólni és ne méltóztassék általánosságban be­szélni! Rupert Rezső: Ahhoz szólok, hiszen a sze­mélyi járandóságokról van szó. A személyi já­randóságokhoz tartozik, hogy a rendőrség sze­mélyzetének létszámába tartozók, akiket a nemzet ilyen nagy áldozatok árán tart, ezúttal megtették kötelességüket. Most kérdeznem kell, hogy amikor a nemzetnek ilyen nagy ál­dozatába kerül ennek az intézménynek, a rendőrség személyzetének fentartása, amikor ez az intézmény a nemzetnek ilyen sok. súlyos áldozatába kerül, de amely a maga kötelessé­gét teljesiti, amikor teljes erkölcsi vértezetbeii, íneggyanusithatatlanul áll ott olyanokkal szemben, akiket a biróság, — amely ezeket a rendőröket diszkreditálta — bombavetésben bűnösöknek talált, vájjon a t. belügyminister ur mit tett arra nézve, hogy az eféle jelensé­gek a jövőre nézve lehetetlenné váljanak? Tett-e intézkedést arra nézve, hogy ebben az esetben is érvényesüljön ezeknek a rendőrök­nek az a tisztességes munkája, amelyet láttunk, de amelynek tisztességes eredményét a biróság előtt nem érhették el, pedig ez az érdeke ugy a nemzetnek, mint mindnyájunknak, de külö­nösen a rendőrségnek. T. belügyminister ur, ez nem mehet sokáig, mert a nemzet ezt már unja és azt mondja: én tartom a rendőrséget, fizetem a közalkalma­zottaknak, nem tudom hány százezrét és tíz­ezrét, de látni is akarom a munka eredményét, látni akarom, hogy azok becsülettel dolgoznak? Nem tudom, hogy máskor megtették-e, de ez­úttal megtették kötelességüket, mert hiszen a bombamerénylet kérdése olyan főbenjáró do­log volt, amelynek tisztázásától, megtorlásától a nemzet rengeteg nagy érdeke, de ezenkívül a külföld előtt való becsületünk és hitelünk is függött, mert hiszen tűrheti-e a belügy­minister, hogy az országban ilyen súlyos, főbenjáró cselekmény ne toroltassék meg, hogy a rendőrségnek az jusson osztályrészül, hogy amikor közönséges gonosztevőkkel áll szem­ben, kérdésessé váljék a szavahihetősége is? Az előbb is erre kértem, most is erre kérem a belügyminister ur válaszát. Most is kérdezem, — mert jogunk van és a nemzetnek is joga van kérdezni — hogy ezt a majdnem 331 milliárd koronát miért fizetjük? Azért-e, hogy az a rendőrség bármily becsületesen és tisztessége­sen dolgozzék is. a gonosztevőkkel szemben alulmaradjon, vagy pedig azéut, hogy ebben az országban végre teljes és tökéletes rend legyen és ne történhessék meg az, hogy épen a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents