Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
A nemzetgyűlés 480. ii lèse 1925. borzalmasabb gonosztevők, a leggonoszabbak menekülhessenek. T. belügyminister ur! Először azt kérdezzük, igaz-e az a birói Ítélet, amely szerint a rendőröknek nem lehetett hitelt adni a gonosztevőkkel szemben, mert az utóbbiak érdemeltek hitelt, vagy pedig csakugyan igaz az, ami ebben az Ítéletben foglaltatik, hogy a drága pénzen tartott rendőrök megverték ezeket a gonosztevőket és esak azért sikerült tőlük beismerő vallomást kicsikarni? Ha ez utóbbi igaz, akkor pedig azt kell kérdeznem, hogy a t. belügyminister ur vont-e le ebből konzekvenciát azokra nézve, akiket a nemzet fizet, vizsgálta-e E hogy azok becsülettel szolgálják-e meg ezt a fizetést? Ennél a kérdésnél azonban kijelentem, hogy a legkisebb okom sincs a rendőrséget meggyanúsítani azzal, amivel ez az ítélet meggyanúsítja, csak felteszem a kérdést, mert ez az alternatíva, ez a dilemma kínálkozik, hogy mi itt az igazság, miért tartunk ilyen drága intézményt, mert a belügyminister urnák gondjának kell lenni arra is, hogy necsak a keze alá — hogy ugy mondjam — szuverenitása alá tartozó alkalmazottak anyagi ellátásáról gondoskodjék, hanem a rendőrség presztízséről és becsületéről is. Nem tudom, hogy a t. belügyminister ur első felszisszenése után, — amely nagyan becsülendő és nagyon elismerendő volt — amikor azt mondotta, hogy igy a közrendért a felelősséget nem lehet vállalni, ebben az irányban mikép érvényesítette és értékesítette befolyását és hatalmát? Amikor ilyen nagy összegekről van szó, amelyekbe ez az intézmény kerül, tudnunk kell, hogy nem hiábavalók-e ezek az intézmények. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom megismételni azokat, amiket az előbbi rovatnál mondottam, csak azokhoz akarok néhány megjegyzést tenni. Ugyanúgy áll az, amit akkor mondottam a csendőrségre, most a rendőrségre is. Szükséges felemlíteni, hogy a rendőrség létszáma — habár a belügyminister ur máihangsúly ózta, hogy apasztotta — mégis magas. A rendőrségnél súlyt kellene helyezni arra is, hogy ne politizáljon. Nem magán az intézményen áll ez, mert hiszen a rendőrséget felülről, a belügyministeriumból instruálják, a belügyministeriumból kap utasitásokat. Budapesten is megesik az, de egyes vidéki kapitányságoknál is, hogy pl. egyszerű gyűléseket — némely esetben még szakmai gyűlést is, amely tisztán gazdasági kérdésekkel foglalkozik — sem engedélyeznek anélkül, hogy e tekintetben a belügyminister ur véleményét ki ne kérnék. Ez nagyon furcsa helyzet, mert a dolog színezete az, mintha a közbiztonságot a rendőrség ugy értelmezné, hogy politikai színezetű tevékenységet is kell kifejtenie. A belügyminister ur ugyan azt mondotta, hogy az intézkedő hatóságoknak szükségük van karhatalomra, mert amikor politikai vonatkozású intézkedéseket tesznek, akkor igénybe kell venniök a rendőrséget vagy a csendőrséget. Ha mindezt én el is fogadom, ha mindezt koncedálom is, akkor is meg kell állapitanom azt a tényt, hogy a belügyminister urnák ez az intenciója nem áll meg. Mert mit látunk a gyakorlatban? Azt, hogy a csendőrség egy közgyűlésre, vagy egy 20 tagból álló gyűlésre 20 csendőrt vezényel ki, amire egyáltalán nincs szükség. Semmi más ez, mint felesleges évi december hó 9-én, szerdán. 351 zaklatása a csendőrség és a rendőrség személyzetének. Talán még fokozottabban áll ez a rendőrségre, amely többet foglalkozik politikai dolgokkal, mert a városokban székel, mint a csendőrség, amely a falvakban teljesiti a maga hivatását, és igy durvábban bánik a politikai üldözöttekkel, a politikai foglyokkal, mint a közönséges Míneselekmén3 T ek elkövetőivei. A nyomozás ma azt jelenti, hogy akit politikailag gyanúba fognak, ki van téve a rendőrségen bántalmazásoknak. Erre vonatkozólag máiszámos esetet hoztak ide. Pedig a rendőrség bántalmazás nélkül is elvégezheti a nyomozás munkáját és nem volna szükség arra, hogy a rendőrség önmagával szemben, az egész intézménnyel szemben kiváltsa azt a jogos gyűlöletet, amelj^et a politikai foglyokkal való bánásmódja jogosan kivált. A nyomozást máskép is el lehet képzelni és le lehet bonyolítani és nincs szükség arra, hogy a rendőrség ugy járjon el, mint eddig. A rendőrségnek van egy uj intézménye Budapesten és ez a budapesti közlekedési rendőrség. Ez a rendet akarja közérdekből fentartani s nagyon szép figura Budapesten. Aki odaáll a Rákóczi-ut, vagy a körút sarkára, vagy más úttestre, ahol közlekedési redőr áll, az az ottani zavart nagyszerűen észlelheti. Három vagy négy rendőr áll különböző irányban, az egyik igy intézkedik, a másik ugy és ha kevés is a forgalom, akkor is fennakadást idéznek elő a közlekedésben. (Élénk ellentmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, megfigyeltem több esetet. (Rakovszky Iván belügyminister : Nem tudja mi a célja !) Amikor csak egy rendőr állt ott, aki semmiféle közlekedési intézkedést nem tett, sokkal jobban bonyolódott le a forgalom, mint most, mikor négy rendőr áll ott. (Rakovszky Iván belügyminister : Kicsiny volt ott a forgalom!) Erre használják fel a rendőrség egy részét, amikor csak néhány helyen volna rájuk szükség, de abszolúte nincs szükség arra, hogy három rendőr is intézkedjék, mert ellentétes^ intézkedéseikkel megakasztják a forgalmat és a közlekedést. Tessék meggyőződni, hogy ha egy rendőr áll ott, ahol ma három áll, sokkal simábban bonyolódik le a forgalom. A tételt nem fogadom el. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt bátor vagyok foglalkozni Rupert Rezső t. képviselőtársamnak azzal az ismételten előadott kérdésével, hogy olyan esetekben, amikor a rendőrségi nyomozás alapján a bíróság bizonyos terhelteket nem itélt el, milyen intézkedéseket szándékozom tenni. Nem tudom, hogy milyen intézkedéseket tehetnék ilyen esetekben. A rendőrség elvégzi a maga munkáját, befejezi a nyomozást, a gyanúsítottakat, nem pedig, mint beállítani szokás, bűnösöket — mert hiszen a rendőrség nem hivatott ennek a megállapítására — átadja az ügyészségnek is, ettől a perctől fogva a vád ura az ügyész lesz, a vizsgálati anyagot a vizsgálóbíró veszi át, a vizsgálatot ő irányítja tovább és végül is a bíróság ítéletet mond. Nagyon nehéz azon az alapon, hogy néha a nyomozat eredményével a bírósági ítélet nem teljesen kongruens, ellentétet konstruálni a rendőrség és a bíróság között. Az igen t. képviselő ur hivatkozik arra, hogy egyszer egy hasonló ítélet, esetében benyújtottam lemondásomat a kormányelnök
