Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. politikai mellékszolgálattal. A csendőrség igenis, a vagyon- és személybiztonságot őrzi. (Igaz! Ugy van! jobb felől. — Zaj a szélsőbal­oldalon. — Kallók Lajos: Kellene őriznie!) Hogy milyen mértékben, arra nézve elég hi­vatkoznom arra, hogy a csendőrség az 1925. esztendő eddig eltelt időszakában 93.500 bűn­cselekmény ügyében nyomozott. Azt hiszem, ez a szám maga elegendő annak igazolására, hogy erre a csendőrségre szükség van, még pedig a mai létszámban van rá szükség. (Ugy van! a jobboldalon.) Az igen t. képviselő urak kissé szubjek­tive Ítélik meg a dolgot. Elvégre, ha elmen­nek a falusi kerületekbe, a gyűléseken látják a csendőröket, de niem tudják, hogy ettől az időtől eltekintve milyen terhes és súlyos szolgalatban telik el napjuk. Az igien t. kép­viselő uraktól érkeznek panaszok, hogy itt­ott egy-egy csendőr elkobozza valakitől azt a lapot, amely bizonyára a vizsgálóbiró ur ál­tal koboztatott el (Zaj és derültség a szélső­baloldalon.), ellenben nem gondolnak arra, hogy a csendőrség munkájában ezek az apró­cseprő tevékenységek szinte nem is számíta­nak, oly csekély mértékben veszik igénybe a munkaidőt. A csendőrség főcélja az, amit Rupert kép­viselőtársam mondott, hogy biztositsa a köz­rendet, őrködjék a vagyon- és személybizton­ság felett, s a magyar csendőrség — hála Is­tennek — ma ismét példaszerűen tesz eleget ennek a kötelezettségének. A csendőrség politi­kai mellékszolgálatot is köteles Végezni, de méltóztatnak tudni, hogy a csendőrség egy­általában nem politikai hatóság, egyáltalán nem hatóság; ha azonban a politikai hatósá­gok a maguk állambiztonsági hatásköréhen közegeket akarnak igénybevenni, a csendőr­ség ebben a szolgálatban is rendelkezésükre áll s köteles a parancsot teljesíteni. A csend­őrség intézményét tehát azon az alapon tá­madni, hogy a politikai rendészet karhatalmi tevékenységét a politikai hatóságok mellett intézi, nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Ha itt-ott meg is csil­lan az a csendőrszurony, méltóztassanak tisz­tában lenni azzal, hogy nem veszedelmes do­log a csendőr, a rendőr, csak azokra nézve, akik a jogrenddel szembehelyezkednek. Ezen n, téren a csendőrség becsületesen végzi köte­lességét, ezért kérem, méltóztassanak a tételt változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 4. cím 1. rovatával szemben Rothenstein Mór képviselő ur azt indítványozza, hogv ez a rovat 115.812,160.000 koronával vétessék fel. Szembeállítom tehát az eredeti rovatot Rothen­stein képviselő ur indítványával és kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e a rovatot eredeti szö­vegezésében elfogadni, szemben Rothenstein Mór kéuviselő ur elleninditványával, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a kén vise lő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Több­ség. A Ház a rovatot eredeti szövegezésében fo­gadta el s igy Rothenstein Mór képviselő ur elleninditA^ánya elesik. Következik a 2. rovat. Dologi kiadások. Ké­rem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Do­logi kiadások 64.-244,300.000 korona.« Elnök: Szólásra következik*? Bodó János jegyző: Rothenstein Mór! évi december 7?d ïï-én, szerdán. 34*' Rothenstein Mór: Nem kívánok szólani. Elnök: Ki következik? Bodó János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! A 3. alrovatra vonatkozólag szeretnék a belügy­minister úrhoz kérdést intézni. A 3. alrovatban ugyanis kiküldetési és átköltözködési költségek címén egy horribilis összeg, majdnem 24 mil­liárd korona van felvéve. Én a csendőrség ne­mes feladatait és hivatását a legteljesebb mér­tékben méltányolom ugyan, de akármilyen nagy is a csendőrség létszáma, nem tudom megérteni, hogy kiküldetésekre és átköltözé­sekre ilyen horirbilis összeget lehessen beállí­tani, mikor épen a közbiztonsági szolgálatot teljesítőknek első, legfontosabb, jellegzetes tu­lajdonsága a stabilitás, hogy állandóan ott maradjanak, megismerkedjenek a vidékkel, a néppel, a nép lelkületével, mert igy sokkal in­tenzivebben tudják a maguk kötelességét tel­jesíteni, mintha folytonosan dróton rángatva ide-oda dobálják őket, Ha el is gondolom, hogy a szolgálat érdékébői történhetnek áthelyezé­sek, de semminemű olyan nagy tömegmozga­lomról nem tudok, hogy ezen a címen 24 mil­liárd koronát lehetne a költségvetésbe beálli­tani. Bizonyos tekintetben reflektálni akarok itt a belügyminister ur előbb mondott szavaira. Azt a bűnt, hogy a magyar csendőrséget meg nem engedett politikai szolgálatba állították, amikor is nagyon sok kiküldetési illetményük volt, 1922-ben a belügyminister ur elődje kö­vette el. Azóta a választásokon, kivéve a rét­ságit, nem láttam ilyen nagyobbmérvü csend­őri mozgósítást, Csak még egyetlenegy nép­gyűlésen, a barabásin, ahol Nagy Ernő képvi­selőtársam tartotta beszámolóját, körülbelül 70 főnyi közönség előtt, ott láttam 180 csendőrt mozgósítva. Több volt a csendőrség, mint a^ tö­meg, ngy hogy hozzájuk külön kellett beszélni. Ilyenekkel szaporodhatik a kiküldetési költségek összege, de azt hiszem, hogy a köz­igazgatás és közrendészet céljait nem szolgáló ezen intézkedésekre nincs szükség. Méltóztas­sék tehát megmondani, hogy ilyen címen ho­gyan lehet 24 milliárd koronát beállítani. Is­merek ugyan csendőrtiszteket, akiket egy esz­tendő alatt 24 helyre is áthelyeztek, de soha­sem tudtak átköltözni. Itt azonban az állam pénzével mégsem bánnak takarékosan, ha ilyen célra 24 milliárdot lehet beállítani. Elnök : Kíván még valaki szólani ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nem­zetgyűlés ! Ezeknek a kiküldetési díjaknak magassága onnan származik, hogy a csendőr­ség — mint méltóztatik tudni — járőrszolgá­latot is lát el. Ez a járőrszolgálat sokba kerül. Aki az ország jelenlegi viszonyait ismeri, az nagyon jól tudja, hogy főleg az Alföldön a községek legnagyobb részében nincs a belterü­leten szolgálat, hanem tisztára járőrszolgálat van. Ha az a csendőr 12 óránál tovább van szolgálatban, akkor vezénylési pótdíjat kap, és tekintettel arra, hogy élelmeznie is kell magát, és elszállásolásáról is kell gondoskodnia, ezt a vezénylési pótdíjat megtagadni nem lehet, s a mai viszonyokhoz mért magas összegben kel­lett megállapitani. Ezen a téren egyáltalán nincs túlságos bőkezűség. A magam részéről épen azért, hogy a költségvetést mentől taka­rékosabban állítsuk össze, revideáltam ezeket a tételeket a pénzügyministeriummal egyet­értőié g és konstatáltuk, hogy ez az összeg igazán csak a legszükségesebb mértékre szo-

Next

/
Thumbnails
Contents