Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. évi december hó 9-én, szerdán. 345 Bodó János jegyző (olvassa): 3. Rovat. Selejtes anyagok eladásából 29,200.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): 4. Cím. Csendőrség. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 251.567,860.000 K. Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Ennél a rovatnál nem azt mondjuk, hogy az országban nem volna esendőrségre szükség, hanem azt mondjuk, hogy sokkal nagyobb a csendőrség létszáma, mint a mennyire ennek az országnak szüksége volna. Ez az óriási nagy csendőrség azt mutatja, — legalább azok részére, akik a belviszonyokkal nincsenek teljesen tisztában és itt a külföldre gondolok — hogy egy ilyen kis országban ilyen nagyszámú csendőrségre van szükség, akkor bizony Magyarországon a viszonyok a háború és a forradalmak következtében még mindig nem állanak olyan fokon, hogy azt lehessen mondani, hogy ennek az országnak a viszonyai konszolidálódtak. Ezenkivül egy ilyen hatalmas csendőrségnek fentartása olyan költségekbe kerül, amelyet ebben az országban — ha már költségek nélkül nem megy, mint ahogy nem megy — sokkal hasznosabb célokra lehetne felhasználni. (Klárik Ferene: A Népszavára nem kérünk önöktől semmit!) Ha a vidéken jórészben arra használják fel a csendőrséget, hogy a gyűlések és egyesületek körül államfelforgató dolgok ne követtessenek^ el, akkor ez nem a legfényesebb bizonyítvány erről a rezsimről és a belügyminister urnák itt a nemzetgyűlésen ismételten elhangzott kijelentéseiről, — hiszen már statisztikát is olvastatott fel a ministerelnök ur által^ — hogy ez a rezsim mennyi gyűlést engedélyez és mennyi alapszabályt hagy jóvá, A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy a csendőrség ebben az országban a belügyminister szerint azért kevés, mert nem tud eleget vigyázni az egyesületi életre, a gyülekezési jogra és arra, hogy olyan gyűlések ne tartassanak az országban, amelyek a fennálló rendszer veszélyeztetését jelentenék. Ha a csendőrség létszáma az 1925/26. évi költségvetésben 11.700 és ebből a tisztek száma 588, ebben az esetben minden huszadik csendőr tiszti rangban van. Ezzel szemben^ az 1914/15. évi költségvetés szerint a csendőrség létszáma 11-948, a tisztek száma pedig 290 volt, tehát minden negyvenkettedik csendőr volt tiszti rangban. A régi Nagy-Magyarországnak csak harmadrésze maradt meg, tehát ennek megfelelően csendőrnek is csak négyezernek kellene lennie. Az előirányzott 315.812,160.000 korona, amely ebben a költségvetésben a csendőrség részére kontemplálva van, szerintünk tehát ez túlmagas és nem áll arányban azzal a kis országgal, amely a trianoni békeszerződés alapján, sajnos, megmaradt. (Bogya János: Vagy olyan nagy a közbiztonság, hogy nem kell csendőrség vagy pedig nem és akkor kell a csendőrség. — Klárik Ferenc: Ránk ne vigyázzon csendőr: Minket csak üldöz a csendőrség!) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: Mi is azt mondjuk, hogy a közbiztonság érdekében szükség van a csendőrségre, de mi csak annyi költséget akarunk erre a célra megszavaztatni, amennyire a közbiztonság szempontjából szükség van. De ha itt a közbiztonságot nézzük és az egyesülési meg a gyülekezési kérdést figyelmen kivül hagyjuk, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy a közbiztonság szempontjából ilyen nagy hadseregre, ilyen nagy esendőrségre igazán nem volna szükség. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: A csendőrség nem hadsereg!) Ez is egy hadsereg, bocsánatot kérek, hozzátettem, hogy: »ilyen nagy csendőrségre.« (B. Podmaniczky Endre: Azt mondta, hogy hadsereg, pedig nem hadsereg!) Báró Podmaniczky Endre képviselő ur, ez is hadsereg, a munkásság is hadsereg (Bogya Já» nos: Politikai értelemben!), nemcsak az a hadsereg van, amelyre önök mindig gondolnak. (Farkas István: Ez nagyszámú testület, tehát hadsereg!) ügy van, hadsereg a munkásság ellen! (Bogya János: Varrasson fel lampaszt!) Én tehát azt inditványozom, hogy az ezekben a rovatokban a csendőrség személyi és dologi kiadásaira előirányzott 315.812,160.000 korona helyett 115.812,160.000 korona irányoztassék elő. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy most csak az 1. rovatot tárgyaljuk, ne méltóztassék tehát a kettőre együtt előterjeszetni javaslatát. Mindegyik rovatra különkülön kell azt előterjeszteni. Méltóztassék tehát megmondani, milyen összegről méltóztatik javaslatot tenni s ezt méltóztassék Írásban beadni. Szólásra következik 1 Bodó János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről sem akarom kétségbevonni azt, hogy a esendőrségre, természetesen közbiztonsági okokból, szükség van, s még azzal sem akarok foglalkozni, hogy ebből a célból milyen létszámúnak kell lennie a csendőrségnek. Bár én is sokailöm ezt a csendőri létszámot, különösen viszonyítva a régi, nagymagyarországi létszámhoz^ képest, mégis valami megnyugvást tudnék találni abban, hogy ez a létszám ennyi; nem közbiztonsági szempontból, hanem a magam szempontjából mindenesetre meg tudnók békülni ezzel a létszámmal: azért, mert ez az intézmény is igen sok magyar ember eltartására alkalmas intézmény. Hiszen ma keresnünk kell hogy a magyar embereknek hol nyújtsunk elhelyezkedést, ma nagy elvi kiindulópontunknak kell lennie annak, hogy lehetőleg minden magyart eltartani, aki anélkül, hogy tehetne arról, nem tud más elhelyezkedést találni, mint az állam intézményeinek körébem Rám nézve az egész tisztviselői kérdés is tulaj donképen ez a nagy szociális probléma: minél több magyar embert eltartani, minél több magyar embernek foglalkozást, kenyeret nyújtani. Amit én kifogásolok, csak az, hogy mig azelőtt a csendőrséget — legalább igy emlékszünk rá a múltból, ilyen reminiszcenciáink vannak — rokonszenves célokra használták, csakugyan szinte kivétel nélkül az volt az érzésünk, hogy a csendőrség arra való, hogy a tisztességes elemeknek szövetségese legven és a tisztességes emberek nagy tömegével vállvetve, együttes rohamra induljon a gonosztevők ellen, addig az utóbbi időben azt kell látnunk, hogy a esendőrséget olyan célok szolgálására is felhasználják, amely célokra való felhasználás kifogásolható. Felhasználják nevezetesen különösen politikai szolgálatokra és ami a legsúlyosabb — mert hiszen igy van, hiába is tagadjuk — felhasználják a nemzeti önvédelmi erő elsáncolására, felhasználják arra, hogy mig az egyik oldalon a társadalom egyik részének, vagy a politikai tömegek egy részének szabadalma van mindent cselekedni, cselekedni olyat is, ami a közrend felforgatását jelenti — amint tudjuk, látjuk azt az egyes ébredőgyüléseken, a fajvédő gyűléseken