Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. illése 1925. címben találjuk a közbiztonsági rendelkezési alapot, a sajtószolgálat rendszeres illetményeit, nem rendszeres illetményeit, jutalmakat és segélyeket, tiszteletdíjakat és más hasonló címek alatt vannak ezek az összegek felvéve, amelyeket, ha egybevetünk, azt kell megállapítanunk, hogy a magyar államnak olyan jól megy, a magyar állam annyi kiadást vesz tervbe, hogy címeket keres arra, hogy kiadásait növelje. Ezeknek a címeknek keresése, az ilyen címeken való elhelyezés azt a látszatot kelti, hogy van itt pénz bőven, amennyi csak kell. Ha a többi hasonló rovatokat nézzük, — találunk még ehhez hasonlót a belügyminister ur költségvetésében — azt találjuk, hogy a sajtó alap, rendelkezési alap, meg a tiszteletdíjak, amelyek ezekben a rovatokban el vannak bujtatva, nem szolgálnak más célt, mint a korrupciót, vagyis azt a politikai tendenciát akarják érvényesíteni, amelyet a kormányzat egyoldalúan képvisel. Tehát nem az ország érdekeit, nem a közbiztonságot, nem a közérdeket, hanem egy helytelen rossz kormánypolitikának a módszereit akarja ezeken az eszközökön keresztül az állam pénzén érvényesíteni csak azért, mert a kormány és a minister ur nem tud elképzelni jobb kormányzati rendszert, mint amellyel kormányoz. Ezért kell ez a sok eszköz és ezt kell megfizetnie az országnak, ezt kell az ország pénzéből befolyó adókból kiadni azért, hogy ez a rendszer fenállhasson és mindenképen alá legyen támogatva. Ezért kell a rendelkezési alap, a sajtóalap. Az adófizető polgárság- ebben az országban végtére tudni akarja, kik azok. akik itt személyi járandóságot kapnak, kik azok, akik itt jutalmakat, tiszteletdíjakat kapnak. Tessék ezt megmondani nyiltan, és nem burkoltan, mert ha a belügyminister ur nem felel nyiltan és nem mondja meg a személyeket, akkor egészen bizonyos, hogy olyan ügyről van szó, amelyet ne mszabad elárulni, tehát nem közérdekről, nem általános nemzeti szempontokról, hanem kormánypolitikai. vagy párturalmi szempontokról, vagy talán olyan jutalmazásokról, amelyeket nem akar megnevezni elárulni. Mi már kifejtettük többször — magam is többizben, — hogy a sajtót nemzeti szempontból korrumpálni a legerkölestelenbb dolog a világon. Szubvencionálni a kormány részéről a sajtót, ilyen tételeket beálllitani és sajtó címén kiadni, ez korrupciót teremt a kormánytól függő irodalom terén. Igaz B>ZÉ cl közmondás, hogy fejétől büdösödik a hal. és ha a sajtót erőszakos eszközökkel korrupcióra nevelik, mert megvonják tőle a kolportázsjogot, üldözik, betiltják, és csak a kormány feltételeinek elfogadása esetén jelenhetik meg újból, ezziel a sajtóviszonyokban olyan korrunciót teremtenek, hogy az lehetővé teszi a kormány számára a lapok megvesztegetését, jutalmazását és büntetését. Ez nem sajtószabadságot jelent, hanem a legerköl estei énebb dolgot, amit a. világon el lehet képzelni. Minden lap teremtsen magának olvasóközönséget. Minden lap teremtse meg a nagyközönségből, polgárságból, az ország lakosságából a maga megélhetésének alapját és akkor az a lau. amelyik az ország dolgaival foglalkozik, amelyik a közhangulatot fejezi ki, meg fog tudni élni, ellenben a felülről támogatott, agyonszubvencionált sajtó, amely nem képvisel közvéleményt, csupán mesterséges látszatot, amelyet a kormány mesterséges intézkedésekkel tart évi december hó 9-én, szerdán. 343 fenn, táplál, jutalmaz, büntet, és rendszeres, valamint nem rendszeres járulékokban részesít, meg fog- szűnni. Ismétlem nagyon kiváncsi volna az ország közvéleménye arra, hogy kik azok a személyek, akik rendszeres és nem rendszeres illetményeket kapnak és miért karaák ezeket. Miért kell titkos sajtószolgálat, miért kell rendelkezési alap, és miért szerepel más tételekben szintén sajtószolgálat, mert hiszen ez egészen felesleges és erkölcstelen is. Rothenstein képviselőtársam javaslatiához csatlakozom. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kíván-e még valaki szólani. (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Kiss Menyhért t. képviselőtársam azt a szemrehányást tette nekem, hogy soha a nemzetgyűlésnek erről a tételről felvilágosítást nem adtam. Bátor vagyok felolvasni a tavalyi költségvetésemnek idevonatkozó passzusát, amellyel tökéletesen megmagyaráztam, hogy ebben a tételben milyen kiadások foglaltatnak. Azt mondottam (Olvassa): »Vannak olyan teendők, amelyeket régebben a hadsereg látott el, amelyek azonban ma mind a belügyi ig-azgatás és a rendészeti szervek terhén vannak. Többek között ide tartozik az is, ami »sajtószolgálat« elnevezés alatt foglaltatik a költségvetésben.« (Rupert Rezső: De mi az! — Peyer Károly: A hadsereg nem kapott sajtóalapot! — RuDert Rezső: Kik kaptak pénzt? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom megmondani, ha a képviselő urak nem engednek szóhoz. (Tovább olvassa): »A publikum hajlandó volt azt hinni, hogy e tétel alatt a sajtó valami fokozottabb mérvű ellenőrzésének költségei foglaltatnak. Ez a tétel nem egyéb, mint a kémvédelem és a kémelháritás szolgálata. Ez azelőtt mindig katonai feladat volt, és a katonaság látta el, közben azonban a trianoni békeszerződés következtében abba a szomorú helyzetbe kerültünk, hogy a kémvédelem megszűnt katonai feladat lenni abból az egyszerű okból, hogy összes katonai titkaink megszűntek. Az entente és azon keresztül a szomszédos államok hadseregünk egész szervezetét és összes belső intézkedéseit is nem kémkedés utján, nem komplikált utón állapítják meg, hanem a békeszerződések súlyos következményei folytán azokat mi magunk bocsátjuk rendelkezésre. A katonai kémkedés veszedelme tehát megszűnt, ellenben fenmaradt a politikai kémkedés... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá! Iff en! — Peyer Károly: Ezt nevezik sajtónak! — Rupert Rezső: És ez kétmilliárdba kerül! — Zaj balfelől. — Halljuk! jobbfelől. — Zsirkay János: Talán Döhmel is el van számolva!) és fenmaradt az esetleg magyar állampolgárok által külföldről irányított kémkedés veszedelme. Ez azonban nem katonai feladat többé, tehát a belügyi tárcának, a rendőrhatóságoknak gondoskodása alá kerül.« Tavaly ezt kifejtettem itt a Ház szine előtt és most csak annyit tehetek hozzá, hogy nem vállalok felelősséget azért, hogy ez a tétel sajtószolgálatnak neveztetik el. Ezt annakidején hivatali elődöm nevezte el. Hogy nem adok ennek a tételnek most már megfelelő nevet, csak azért teszem, hogy az évről-évre benyújtott költségvetések között az összehnson-