Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

342 A nemzetgyűlés 480. ütése í'9.25, akik különféle sajtószolgálatokat teljesítenek. Itt például meg van említve, hogy a tisztelet­díjak tétele alatt bő szerződéses alkalmazottja van a minister urnák, akik sajtószolgálatot teljesítenek. Azután ugyancsak fel van véve jutalmakra, rendszeres és nem rendszeres illet­ményekre, segélyekre, tiszteletdíjakra szintén igen jelentékeny összeg.' Tudóin, hogy a kormánynak szüksége van a sajtóra és hogy a sajtónak a kormány iránt való áthangolását a ministerelnökség szokta elvégezni. De a régi kormányoknál nem ta­pasztaltam soha, hogy ilyen jelentékeny ösz­szeget bocsátottak voina az egyes szakminister uráli rendelkezésére, akik egészen külön egyéni, speciális, individuális, sajtószolgálatot tarta­nak fenn oij r an célra, amelyről talaj donkép hallgat a költségvetés. Várom az igen t. bel­ügyminister ur válaszát ebben a tekintetben, mert utalok arra, hogy ón és mindazok, akik a sajtószabadságért lelkesedünk, nem szivesen vesszük, ha az igen t. belügyminister ur a sajtó tekinteteben eddigi rigorózus álláspontján megmarad, amelyet a Nagykőrösi Újság betil­tásával s a Magyar Vidéknek uj szerkesztőjé­től való elvonásával megmutatott. Az 1848-iki törvények gerince és alapja az, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szaba­don terjesztheti. A 12 pontban úgy, mint az alaptörvényekben is benne van ^z a felfogás. Ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy a minis­ter ur, amikor egy kemény, erős ellenzéki saj­tóról van szó, nemcsak hogy a jog álláspont­jára nem helyezkedik, hanem igenis a legszí­vesebben ezt a sajtót elnémitani igyekszik. Egyik oldalon tehát nem veszi szivesen, sőt megakadályozza az ellenzéki sajtó hangját és kritikaját, a másik oldaton viszont hivatalos köpönyegekben és hivatalos célra sajtószolgá­latot létesitett és tart lenn, amelynek rendel­tetéséről nem vagyunk tájékoztatva, és amely igen jelentékeny összeget vesz ki az állam költségvetéséből. INfciii tudom, hogy a minister ur mivel fogja ezt indokolni és hogyan fogja elmondani, hogy ezek az emberek hol vannak alkalmazva, és mit csinálnak. A magyar adófizető polgár­ság adófiilérei nem arra valók, hogy olyan sajtóférfiaknak adjanak azokból segélyeket, tiszteletdíjakat és fizetéseket, akiknek munkás­ságáról talán nem lehet nyíltan beszélni. Amennyiben ezek pártpolitikai célokat szolgál­nának, ezt a legnagyobb mértékben perhorres­kálom és kifogásolom; amennyiben nem párt­politikai szolgálatot teljesítenek a sajtóelő­adók, abban az igen t. belügyminister urnák kötelessége nyíltan megmondani ezt, és minket erről felvilágosítani. (Lendvai István: A legjobb ellenzéki propagandát a kormány­párti lapok csinálják.) A t. belügyminister ur azzal az indokolás­sal szüntette be pl. a Nagykőrösi Újság meg­jelenését, hogy nem látja szivesen, ha a kor­mány külpolitikáját erősen támadja az ellen­zéki sajtó, és így a külpolitikai támadáson keresztül lejáratja a kormány tekintélyét. Ha valaki ezt a felfogást vallja, ennek konzek­venciája az, hogy tulaj donképen nem is lehet semmiféle ellenzéki működést kifejteni, mert ugy a politikában, mint a zsurnalisztikában a kritizálás, ez a kifogás, a hibák megkeresése és feltárása nem jelent egyebet, mint a kor­mány tekintélyének némiképen való lejáratá­sát, mert a kormány azt vindikálja magának, hogy ő sajtó tekintetében és politikai tekintet­ben is teljesen csalhatatlan. De ha a minister ur ezen a merev állásponton van, aminek évi december hó 9-én, szerdán-. ellentmond az .egész; világon minden einher, és minden tényező, aki csak valaha is sajtó­val foglalkozott, akkor egyáltalában felesle­ges a politikai élet is, a parlamenti élet is, mert itt is állandóan meg kell ütköznie a kél felfogásnak, a jobboldali vagy kormánypárti felfogásnak a baloldali felfogással. Ha a minis­ter ur ezt az összeütközést, ezt a szembeállási és kritizálást kifogásolja és lehetetlenné teszi a vidéki sajtóban, akkor nem tudom, hogy az igen t. minister ur miért vesz részt a politi­kai életben, és egyáltalában mit akar ezzel a jelentékeny összeggel, amelyet a saját egyéni sajtójának fentartására for dit. Arra kérem tehát a minister urat, hogy egyfelől ne legyen olyan rigorózus s ne igye­kezzék a Gödöllői Magyar Vidéktől egészen a Nagykőrösi Hírlapig minden ellenzéki sajtótól elvenni az oxigént, vagy pedig ne igyekezzék az összes újságokat közös nevezőre hozni, mert na­gyon szomorú lenne, ha Magyarországon a kri­tikát és az ellenzéki szellemet nem találná meg a nagyközönség' az újságokban. Elég szomorú. hogy ma már a budapesti sajtó igen jelenté­keny nagy részében nem lehet már megtalálni azt az ellenzéki kritikát, ellenzéki véleményt, felfogást és ellenzéki szellemet, amely pedig él az ország lakosságának 99%-ában. A minister ur bizonyos ideig elzárhatja ezt a szellemet, üldözheti az újságokat, a kiadóhivatalokat és egy nevezőre hozhatja bizonyos ideig az újsá­goknak azt a részét, mely konjunktúrából vagy pedig a hatalom kiszolgálása szempontjából tiszteletben tartja a minister ur intencióját. De nézetem szerint annál hamarabb el fog követ­kezni az az idő, amikor majd a tömegek és az újságolvasó közönség egyaránt tiltakozni fog ez ellen a szellemi erőszak ellen és a minister urnák az ellen az elj ellen, amellyel min­den szabad gondolatot és minden szabad véle­ménynyilvánítást meg akar fojtani a magyar sajtóban. (F„ Szabó Géza: Akkor te leszel a kul­tuszminister!) Ilyen invektivákkal nem lehet kritikámtól eltéríteni. (Zsirkay János: Mái* ré­gen megérdemelte volna, hogy az legyen! Ez már túlhaladott álláspont. — F. Szabó Géza: Ami késik, nem múlik!) A minister ur igen je : lentékeny összegeket vett fel és vesz fel ma is a költségvetésben a sajtószolgálat céljaira, de a sajtó munkásai, ugy az újságíró-, mint az Író­társadalom nem veszi szivesen, ha a kormány ilyen anyagi szálakkal igyekszik megnyerni és a maga szekeréhez láncolni a sajtó embereit, a sajtó tényezőit. Jobban szeretnék, ha a sajtót hagyná a nagyközönségre, annak Ízlésére és felfogásai-. Azt a sajtót, amely azt írja, mely az ő lelkében és szivében van, támogatja, el­lenben a kényszeredett és felülről bizonyo.; pénzekkel megnyergelt és megnyert sajtót hiába akarják a nép elé! bocsátani és hiába akarják popularizálni, mert a néptömegek rá fognak jönni arra, hogy olyan felfogást és olyan véleményt népszerűsít ez a sajtó, amely a tömegek érdeke ellen van és csak idiég-óráig fogják tűrni, de a végén ki fogják dobni az ablakon. Én tehát kérem a minister ur nyilatkoza­tát a sajtószolgálatról és különösen kérem, méltóztassék megmondani, hogy ezt a több mint két és félmilliárd koronát, amelyet csak ennél az egy tételnél méltóztatik elszámolni, milyen célokra költi az igent, minister ur. Elnök: Szólásra következik! Bodö János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Nem uj dolog ebben a költségvetésben, hogy ilyen té­telek előfordulnak, .mert hiszen csak ebben a

Next

/
Thumbnails
Contents