Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

Ä nemzetgyűlés 480. ülése 1.9.25 váltságos osztályhoz tartozik, akkor benne abban a pillanatban az a gondolat kerül felszínre és túlsúlyra, hogy őt most odaben meg fogják verni- (Klárik Ferenc: Reszketve megy oda! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Putnoky Móric: Ezt most a külföldnek mondja!) T. belügy minis ter ur, az ön hivatalai nagyon rossz hirben vannak a külföld előtt, amelyet igyekezni kellene lerombolni és a közvéleményből kiirtani azt a tudatot és azt a feltevést, vagy azt a gondolatot, hogy a rendőrségnél és a közigazgatási hatóságoknál általában nem igazságot mérnek, hanem pofonokat és gummibottal dolgoznak. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Bottlik József: Ki van zárva!) Ezt azonban csak akkor lehet kiirtani, ha ez a valóságnak valóban megfelel. (Ivády Béla: Nem felel meg! — Peyer Károly: Ivády képviselő ur nem próbálta! Mások már kipróbálták! — Ivády Béla: Tisztességes embert nem bántanak!) Tessék kipróbálni ugy, ha munkásruhát ölt és álnéven megy oda a képviselő ur, mert ha mint Ivády Béla kormánypárti képviselő megy oda, akkor természetesen csak udvariassággal találkozik^ Ha azonban odamegy Balogh Pál vagy Horváth János, akármilyen szakmai munkás, akinek ott valamilyen dolga van, akkor a detektívek igenis előveszik a gummibotot, (Zaj a jobboldalon.) Én is megpróbáltam, t. belügyminister ur. Állitom és bizonyitom, a saját magam esetével. (Zaj a jobboldalon. — Ivády Béla: Maga sem hiszi el általánosítva!) Elhiszem, mert tapasztaltam. (Héjj Imre: Ez nem munkavédelem!) Két-három évvel ezelőtt dolgom volt a rendőrségen. Bele akartak keverni ochrana módszerrel valamilyen ügybe. Felmentem a rendőrségre (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez nem munkavédelem!) és akkor a kihallgató rendőrtanácsost (Folytonos zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) körülvette hat kétméteres detektív gummibotokkal... (Varsányi Gábor: Az elnök csenget, nem hallja? — Nagy zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy eltér a tárgytól. Sziveskedjék a tárgyhoz szólni. (Nagy zaj a jobb- és baloldalon.— Varsányi Gábor: Kendnek muszáj lenni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Orgovány! — Varsányi Gábor: Hohó, hohó! Engem nem lehet túlkiabálni, hiába bőgtök! Nem lehet! Túlharsogom az egész pártotokat! — Folytonos nagy zaj.) Varsányi Gábor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni!—*Klárik Ferenc: Miért nem mond beszédet? Hadd lássuk, mekkora az esze!) Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni (Varsányi Gábor közbeszól — Peyer Karoly: A szája jár, az esze pihen!) Csendet kerek ! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Nem akartam eltérni a tárgytól. A hatvani eset öszszefugg a tárggyal és összefügg a tárggyal az a kijelentés is, amelyet erre vonatkozóan a belügyminister ur tett, ezzel kellett tehát foglalkoznom. Én magamévá teszem ezt az állítást, elhiszem, sőt magam is tapasztaltam, hogy igy van, legalább is igy volt és ez a tudat nem ment ki a közvéleményből. Ezért helytelenitem, hogy a belügyminister ur rögtön talál védelmező szavakat az ilyen gazságokra. Hogy egészen szigorúan visszatérjek a tárgyhoz, ajánlom, hogy ezt a nemzeti munkavédelmi hivatalt vagy intézményt,, ezt a prêter iánus gyüjtőtelepet méltóztassék megszüntetni és az arra elpocsékolt 33 milliárdot méltóztassék hasznos szociálpolitikai befektetéévi december hó 9-én, szerdán. 3i>7 I sekre fordítani. (Helyeslés a széUőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök Szólásra következik! Bodó János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Egy alkalommal az igen t. minister ur felemiitette. j hogy csodálkozik rajtunk, szocialistákon, hogy | annyira ellene vagyunk ennek az intézmény ! nek, holott ő rieni tett egyebet, mint lemásolta Severing barátunk, porosz szocialista belügy ! ministernek Technische Nothilfe című intézményét és az egész intézmény nem szolgál más célt, (Peyer Károly: De ochrana nélkül!) mint , amelyet a német Technische Nothilfe szolgál. i Én nagyon szelidlelkü ember vagyok és azt I hittem, hogy talán mégis túlozunk, amikor ezi I az intézményt támadjuk. Ezért a minister ur e j kijelentésére erős tanulmány tárgyává tettem ezt az intézményt, igyekeztem összehasonlítani | legutóbbi németországi tartózkodásom alkalmával a Technische Nothilfevel. A következő meglepő megállapításokra jutottam. Külsőleg valamennyire hasonlít ez a mi intézményünk a Technische Nothilfe-hez, belsőleg azonban egyáltalán nem. A Technische Nothilfe azért született meg, — hegy ezt a kifejezést használjam — mert a szociáldemokrata párt kettévált és egy uj párt, a kommunista párt támadt, amelynek természetesen nem igen lehet parancsolni, ha sztrájkról van szó, félő volt tehát, hogy a közüzemekben tényleg sztrájkok fognak keletkezni. Ezeknek a. | sztrájkoknak megakadályozása, a közüzemek üzemének í'entartása a feladata n Technische Nothilfe-nek, amelyben túlnyomóan szakképzett mérnökök és munkások vannak. Ennek az intézménynek a magánkapitalista vállalkozásokhoz semmi köze sincs, tisztán és kizárólag a közüzemek működésének fentartása a hivatása, továbbá olyan üzemek működésének fentartása, amelyek a közönség érdekei szempontjából fontosak és szükségesek. Tisztán csak védekezés a célja az esetleges sztrájkokkal szemben. Egyes t. képviselőtársaim már rámutattak, hogy nálunk ez az indok nem áll fenn. Emlékeztethetem a minister urat arra, hogy 1912-ben volt nálunk a legnagyobb sztrájk, amely Magyarországon egyáltalán előfordult, a választójog érdekében és még ennél a nagy sztrájknál is a vízművek, az elektromos művek és a gázgyár, egyáltalán a közüzemek teljes egészükben működtek, (Felkiáltások a. szélsőbaloldalon: A vasút is!) — a vasútról nem is beszélek — még a kenyérsütést sem hagyták abba a pékek, sőt az üzletek délelőtt nyitva tartottak és csak délután zártak be. Annyira lojális volt ez a nagy általános sztrájk, hogy egyáltalán nem járt azzal az effektussal, amelyet esetleg vártak tőle. A közönség érdekeit a sztrájkolok mindenkor megvédelmezték. Ebből a szempontból tehát erre az intézményre nem volt szük^ ség. De ha mégis feltételezi a minister ur és a mögötte ülő többség, hogy ilyen intézményre szükség van, mert jöhetnek közüzemi sztrájkok, akkor miért nem méltóztatik megcsinálni azt, ami megvan Németországban, tényleg a Technische Nothilf e-t. Ez ami nálunk van, nem az, legalább vidéken a legkevésbé sem az. Ez egy nyugalmazott vagy^ szabadságolt állományú katonatisztek vezetése alatt álló intézmény, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek nyilt, bevallott, kifelé hangoztatott célja az, hogy esetleges sztrájkok esetén az üzemeket fen tartsa, be nem vallott, befelé való célja pedig tisztán és kizárólag az, hogy a