Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

336 À nemzetgyűlés 480. ülése 1925. évi december hó 9-én, szerdán. esetben sem fordult elő, hogy a közérdekű üzemekben a munkát beszüntették volna. Emlékszem esetekre, amikor a háború előtt generális politikai sztrájkok voltak, s a sztrájkvezetőség akkor is gondot fordított arra, hogy a világítási, a közélelmi, a viz- és a többi valóban közérdekű üzemek menete zavartalan legyen. Ezek nem is vettek részt a mozgalomban, hanem végezték munkájukat, szolgáltatták azokat a dolgokat, amelyekre a köznek szüksége van. Szükség tehát erre a szervezetre nincsen. Mint elővigyázati rendszer pedig felesleges, . mert hiszen a gyakorlat azt mutatta, hogy ezekben az üzemekben sohasem szüntették be a munkát. De ha egyszer mégis rákerülne a sor, ki kell jelentenem, hogy ezzel a szervezettel azt a szerepet betölteni sikerrel nem fogják tudni. Megmutatták ezt a legutóbbi mozdonyvezető-sztrájk alatt, amelyet nem szociáldemokraták és szervezett munkások rendeztek, hanem amely a jobboldal iniciativájára robbant ki, hogy igen sok pénzbe kerültek, de a vonatokat megindítani és üzemben tartani nem tudták. A vonatok mindaddig álltak, amig a régi gyakorlott mozdonyvezetők nem mentek vissza munkahelyükre. Ez tehát disz, sallang, cafrang, melyet azért tartanak, hogy embereknek politikai szolgáltatásokért elleniszolgáltatásként stallumokat biztosítsanak. Az a, 33 miliard korona olyan hatalmas összeg, amelyért az adózók uak igen sokat kell dolgozni ok és izzadniok. Ha van ilyen: felesleges 33 milliárd korona, akoir ebből hagy on sok hasznos intézményt lehetne létrehozni. Ha ezt a.33 milliárd koronát szociálpolitikai befektetésekre, vagy berni ozgalma k megakadályozására fordítaná k, akkor a bérmozgalmak túlnyomó nagy részét ki lehetne küszöbölni. Mit lehetne csinálni ebből a 33 milliárd koronából? Mindenekelőtt ki lehetne építeni a béregyeztető hivatalok hálózatát, létre lehetne hozni olyan pártatlan testületet, amely a keletkező bérmozgalmaknál az egyeztetés munkáját mindkét (fél niegielégedésére elvé-i gezné. Ilyen rendeletet ki is adott a kereskedelemügyi minister ur, ezt azonban nem hajtották végre. Ilyen törvényt elfogadott a nemzetgyűlés is a mezőgazdasági munkásokra nézve, de ezt sem hajtották végre. Nincs tehát egy elhárító készülék, mellyel a bérmozgalmakat el lehetne hárítani. A kormány ilyen villámhárító felszerelésére nem is törekszik. Ellenben van az adózók pénzéből 33 milliárd korona arra a célra, hogy a munkások jogos bérigényeit és törekvéseit letörje, (Ellentmondások a jobboldalon.) ha szükséges, vérbe fojtsa és rémuralmat teremtsen a gazdasági harcok idején, melyeket békésen kell és íehet levezetni. Hiába méltóztatik belügyminister ur, iskolamesterkedni, mégis csak Így van a dolog, ezt mutatja a tapasztalat. Számtalan esetben okmányokkal igazoltuk a nemzetgyűlés előtt, hogy ez a nemzeti munkavédelmi hivatal teljesen értéktelen valami, amelyet egészen nyugodtan ki lehetne selejtezni a budgetből. Ez csak pénzpocsékolás, ezt a pénzt sokkal hasznosabban lehetne befektetni és kamatoztatni. A munkabér egyeztető hivatalokon kívül, — melyeket kevés költseggel nagyon jól meglehetne szervezni — meg lehetne valósítani ennek a 33 milliárd koronának egy részéből a munkanélküliség esetére való biztositást.mely már régen esedékes, amelyre nézve a népjóléti minister ur többszörösen ígéretet _ tett, évekkel ezelőtt, esedékes volt ez majdnem , minden félesztendőben, inert minden indemni! tási, minden költségvetési tárgyaláskor újra ; meg újra megígérte, minden nála járó kül; döttségnek kilátásba helyezte az idevonatkozó törvényjavaslat beterjesztését, ez áronban még máig sincs beterjesztve. Most itt van a borzalmas tél, a soha el nem képzelt mérvű munkanélküliség és most is rajával bocsátják : el a munkásokat és alkalmazottakat; a fizikai | és szellemi proletariátus hatalmas mértékben j növekszik és dagad, erre azonban az állam! nak egyetlen fillére, de még biztató szava sinj csen; van azonban 33 milliárd koronányi bej fektetés ob^an célokra, olyan bajok elháritáamely bajok ebben a pillanatban egyáltalában nem fenyegetnek, a, múltban sem állottak elő soha és a jövőben sem igen van eshetőség arra, hogy bekövetkezzék az, hogy a közérdekű üzemek működését beszüntessék. A tapasztalatok alapján egészen természetesnek találom, hogy a belügyminister ur ezt a kérdést ugyanúgy fogja kezelni, mint ahogy kezel minden erről az oldalról jövő kérdést. Egészen természetes, hogy lesz védő szava a nemzeti munkavédelmi hivatal számára; egészen bizonyos, hogy a hatvani ocsmány, aljas, lovagiatlan törvénytelenséget is védelmezni fogja, mert hiszen már meg is védte közbeszólás alakjában, amikor azt mondta, hogy nem egészen bizonyos, hogy megtörtént. (Peyer Károly: Miért panaszkodnék valaki és miért csinálna magának költséget azzal, hog3" Pestre jön és elmondja, csak azért, mert azt álmodta! Tessék a körülményeket figyelembe venni!) Ezeket a kérdéseket fel kell hozni, a nemzet elé tárni s a nemzetgyűlés bírálata alá kell bocsátani. Éjidig az volt a gyakorlat, hogy ha valaki pofonokat kapott, lehetőleg eltagadta, mert ha nincs is valaki telítve kaszinói szellemmel, még sem fér össze férfiasságával, hogy pofonokat vágjon zsebre és azokkal dicsekedjék. Mondom, eddig az volt a gyakorlat, bogy aki pofont kapott, az eltagadta, — sok van ilyen — de az, hogy valaki, aki nem kapott pofont, kiáll j on a fórumra és ráfogja, hogy kapott pofont, még nem történt meg. Ha tehát valaki azt állítja magáról, hogy megpofozták, különösen akkor, amikor nem életkérdés rá nézve, — mert hiszen a bombamerényleteknél életkérdés volt ráfogni a rendőrségre, hogy ott őket megpofozták és a vallomásokat igy csikarták ki belőlük — ha ezt a becstelen gyalázatot magára veszi ós ebből gavament kovácsol magának, bizonyos, hogy annak valami alapja van, különösen akkor, ha erre tanú is van és ezt a belügyminister urnák nem kellene ilyen kétértelmű, ilyen félig máris védelmező módszerrel előre igyekezni elhárítani ezt a vádat, hanem egyenesen és kereken meg kell mondania, hogy ebben az ügyben vizsgálatot indít (Rakovszky Iván belügyminister: Természetesen!) és a vizsgálat eredményéhez képest intézkedik. (Rakovszky Iván belügyminister: Egészen világos!) így szokás Európában. (Peyer Károly: Azután elvész az akta! — EUenmondások a jobboldalon. — Peyer Károly: Már volt egy ilyen esetem!) De végtelen sajnálatunkra, — ismétlem és nem [ győzöm elégszer ismételni, mert mi ezt borzasztóan fájlaljuk — a gyakorlat eddig nem ez volt. T. belügyminister ur, ma is az a helyzet, hogy ha valaki a közigazgatási hatósághoz, tehát csendőrséghez, főszolgabirósághoz, rendőrséghez idézést kap és véletlenül nem a ki-