Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. évi deeember hó 9-én, szerdán. 331 csalás címén büntetőbíróság elé állítják, akkor ne legyünk kímélettel ezekkel szemben sem, fedezzük fel őket és mint olyanoktól, akik ilyen célra használják fel a lakásaikat, vegyük el a lakást. (Helyeslés.) Rá akarok mutatni bizonyos szennylapokra is, amelyek Gang und Gebe járják még a jobb társaságokban is. Nem akarok arra kitérni, hogy épen, a napokban egy tizenhat éves kisleány zongorázott és amikor a kottáját a kezembe vettem, láttam, hogy annak hátlapján ez állott: »Nur eine Nacht sollst Du mir gehören!« Talán ő ezt nem értette meg, talán németül sem tudott, én meg nem szóltam többet róla, de tény az, hogy például hasonló nyomtatványok, mint a Színházi Élet és a Ma Este is mindenütt kaphatók s hogy külföldről százezerszámra jönnek ilyen nyomtatványok, mint például Le Suriet, Journal xîmusant, Le rire, azután a Bettauers Wochenschrift. Ennek a gyalázatos embernek az irása Gang und Gebe járják az országot. Ha nekünk nem elég a Színházi Élet és a Ma Este, legalább annyit tegyünk, hogy ezeket a szennyiratokat a határon dobjuk vissza. Ott van például a Panoráma, című lap is, amely magyarul! jelenik mJeg, de ^melyet Bécsben adnak ki. Nagyon kérem a t. belügymínister urat, hogy beszélje meg ezt a dolgot a kereskedelemügyi minister úrral s ezeknek a külföldi szennylapoknak posíjal szállítási jogát vonja meg. Melegágyai ezek a leánykereskedelem tenyésztésének és terjesztésének. A leánykereskedelemmel kapcsolatban rá kell még mutatnom a cselédleányok sorsára is. Igaz, hogy a nagyságáktól nagyon sok függ. (Propper Sándor: Tanulnak tőlük! — Malasits (iéza: És az ifiuraktól! Arról is beszéljen!) — Ez megint a családi neveléstől és az apák ellenőrzésétől függ. — Mondom, a nagyságáktól nagyon sok függ, mert ha ők erkölcsös gondolkozásuak, cselédjeiket is nevelhetik ugyanilyen szellemben. Nekünk férfiaknak a cselédek sorsát is kezünkbe kell vennünk. Kéthly Anna igen t. képviselőtársam igen helyesen mutatott cselédsorsa, bár más szempontból. Ugyanaz a lélek, ugyanaz az erkölcsi érték az a cseléd is, mint én és az államtitkár és a minister (ügy van! balfelől és a középen.), erkölcsiség és becsületesség szempontjából semmivel sem alább való. Nekünk sorsukról intézményesen kell gondoskodnunk s azokat a meglevő intézményeket, amelyek a cselédekkel szeretettel foglalkoznak, amelyek idejüknek legnagyobb részét a legnagyobb önfeláldozással a patronázs céljainak szentelik, alá kellene támasztanunk, még pedig erkölcsileg és anyagilag, hogy tudjanak prosperálni. Az a 29 millió vajmi kevés erre; én hiszem, hogy ha a belügymínister urnák több pénze A T olna, többet adna rá és ha többet szaA T aznánk meg, több jutna erre a rovatra. — ezt a 29 milliót azonban nagyon kevésnek tartom. ^ A belügymínister ur figyelmébe akarom ajánlani ezt a kérdést, a patronázs kérdését, valamint a vasúti missziókat. Külföldön, különösen Németországban a kormány támogatja anyagilag ezeket a missziókat; nálunk a vasúti missziók nem mondom, hogy egyáltalában nem, de igen csekély támogatásban részesülnek, holott a vasúti misszió az, amely kézrőlkézre adja azt a leányt, aki tájékozódás nélkül feljön Budapestre és itt támasz és segitség nélkül esetleg elzüllik, a legalább is közelfekvő a bíin alkalomban. Ha tehát a belügymínister urnák módja van a missziót támogatni, akkor igen ajánlanám ugy neki, mint a kereskedelemügyi minister urnák figyelmébe ezt a kérdést. (Helyeslés a középen és balfelől, — Rupert Rezső: Ezzel kell törődni, nem a politikai üldözéssel!) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Kéthly Anna! Kéíhly Anna: T. Nemzetgyűlés! Én is annak az indokolását szeretném tudni, hogy a leánykereskedelem elleni védekezésre a mull költségvetésben előirányzott 34 millió helyett miért van ebben a költségvetésben még kevesebb felvéve, ahelyett, hogy ezt a tételt kiadósan felemelték volna? (Pikier Emil: Nagy forgalom, kevés haszon!) Én ebben a tételben annak a szellemnek megnyilvánulását látom, amely a kultusztárcának, a népjóléti tárcának kiadásait csökkenti, valamint egyéb tárcáknál is minden olyan tételnek, amely népjóléti vagy egyáltalán szociális kiadás csökkentésére törekszik. Már pedig, ha volt valamiben valaha kivitelünk, akkor elmondhatjuk, hogy eleven húsban és vérben mindig első helyen állottunk kivitel tekintetében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A. hungarák és vengerkák híresek voltak Európa keletén, és ha a háború hozott is e tekintetben a közlekedési viszonyok nehézségei miatt némi javulást, a háború után ez az állapot ismét kiújult; olyan fellendülést láthatunk ezen a téren, hogy egész Európának, sőt egész Délamerikának mulatóhelyeit mi látjuk el oincérnőkkel és ezekkel a szerencsétlen magyar teremtésekkel, akik ott a legmélyebb fertőbe kerülve, okvetlenül és bizonyosan elpusztulnak. De vájjon megtesszük-e a kötelességünket nmek megakadályozására? Látjuk-e a közrendészet komoly igyekezetét arra, hogy ennek útjában álljon? A fővárosban pár évvel ez3jőtl kisajátítottak néhány egészen utolsó rangú garni szállodát, amelyekbe munkáscsaládokat lakoltattak be s egy-egy alig háromnégy lépésnyi hosszú, piciny szobába négy-ötíyermekes családokat helyeztek el. De megtűrte a rendőrség, hogy ugyanabban a házban igazol ványos nőket tartsanak! (Rothenstein Mór: Ezt a minister ur nem látja! — Derültség jobb felől. — Pikier Emil: Nem jár oda, tehát nem látja! — Zaj.) Ez borzasztóan szomorú téma. Ezek a nők,, különösen nyáron, a lehető leghiányosabb ruházatban járnak ott a munkásgyermekek előtt az udvaron és a folyosókon; a legborzasztóbb, a legtrágárabb kifejezésekkel veszekednek és verekednek egész nap. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon azok a 8—10 esztendős leányok, akik ott nőnek fel, milyen példát látnak ott maguk előtt?! Amikor pedig én ebben a borzalmas dologban — azt megszüntetendő — többször eljártam a rendőrségen, azt a választ kaptam hogy ezen segíteni nem lehet. T. Nemzetgyűlés! A prostitúció a kapitalista társadalomnak velejárója. (Ugy van! a szélsőbalodalon.) Ezeknek a szerencsétleneknek 90%-át a munkanélküliség szorítja bele a fertőbe. (Rupert Rezső Ugy van! A nyomor!) Az a cseléd, akit kitesznek a helyéből, a lakásadónőjétől kergetve legtöbb esetben odakerül azoknak a kezébe, akik azután kiviszik az országból. Ez a 29 millió nem fogja megakadályozni azt, hogy ezek a minden csempésznél furfangosabb és ravaszabb emberek ki ne viavék őket innét, mert ezek. valóban mindenféle hájjal megkenve,, mindenféle ravaszsággal felfegyverkezve, nagyon könnyen kitudják játszani azoknak a hölgyeknek éberségét, akik NAPLÓ. XXXVII. 4R
