Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
tS2 A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. minden hivatalos hatalom nélkül, minden hi- . yatalôs támogatás nélkül végzik munkájukat és akiknek nines is joguk az intézkedésre akkor, amikor a pályaudvaron, az állomáson felfedeznek egy ilyen csoportot, amely ujabb meg ujabb szállítmányt visz a külföldre. Nem társadalmi feladat a leánykereskedelem elleni védekezés, (Rupert Rezső: Ugy van!) nem felekezeti feladat és hiába áll oda a katholikus patronázs, a protestáns patronázs, a zsidó patronázs — és lesz már baptista patronázs is — és tudja isten, miféle felekezeti patronázs, mert amig az állam koanolyan, elhatároz ottan és megfelelő anyagi eszközökkel nem áll oda e fekély kiirtására, addig mindig és újból tele lesznek a lapok az eltűnésekkel, addig mindig és újból sirni fognak egyszerű és jómódú családok is„ — mert a leánykereskedők nem válogatnak — eltűnt leánygyermekeik után. Mindaddig, amig hivatalosan kiképzett, ahhoz értő személyek, — nők és férfiak egyformán •— nem fognak ezzel a kérdéssel törődni, amig nemzetközileg alaposan ki nem lesz épitve a leánykereskedelem elleni védekezés, addig ezzel a kis 29 millióval csak annyira megyünk, mint ha önök az ördög ellen szentelt vizzel védekeznének. Erre nem elég ez az összeg. Tessék ezt a dolgot olyan komolyan venni, mint amilyen komolyan ez az esztendők folyamán kifejlődött. Kérném legalább annak az indokolását, hogy erre a Célra ebben az évben miért vettek fel kevesebbet, mint az előző évben? (Helyeslés a sz élsőbaloldalon.) FJnök Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki szólani? (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A belügyminister ur volt szives tárcája keretébe beilleszteni 29 millió koronát a leánykereskedelem elleni védekezésre és volt szives a nemzetgyűlést megnyugtatni abban a tekintetben, hogy majd valamikor egyszer, ha az állami pénzügyek nagyon virágozni fognak, ezt a tételt fel fogja emelni. Megígérte tehát esö utánra a köpönyeget. T. i. ez a fájdalmas probléma akkor a legfájdalmasabb és ez ellen akkor kell a legintenzívebben védekezni, amikor a gazdasági viszonyok a legrosszabbak, amikor a nyomorúság leginkább teszi alkalmassá a talajt a leánykereskedelem burjánzására. Ha az állani csakugyan olyan borzalmasan szegény volna, hogy erre a célra, — amelyre csakugyan azt lehet mondani, hogy nemzetvédelmi és fajvédelmi cél, — csak 29 millió koronát tud költeni, akkor ebbe bele kellene nyugodni. De amikor ugyanebben a csoportosításban 33 milliárdot találunk olyan negativ szükségletek kielégítésére, amelyek részben vagy egészben mellőzhetők, akkor sein ebbe- a 29 millióba, sem a nyomában járó Ígéretbe nem nyugodhatunk bele. Cenzúrákkal, korhatárok felemelésével a társadalom nyomorúsága, a kiskorúak bűnözése, a leánykereskedelem ellen védekezni hatékonyan nem lehet. A belügyminister ur felemelte a korhatárt 16 évről 18 évre, ha azonban 60 évre emelné is fel, akkor se érné el vele a célt, mert a fiatalkorúak bűnözésének és a virágzó leánykereskedelemnek mélyen járó gazdasági és szociális okai vannak Ezeket kellene megszüntetni, vagy legalább is megkísérelni^ ezek megszüntetését. lay sokkal inkább elérnénk a célt, mintha a sötétséget terjesztjük, a cenzúrát szigorítjuk és a korhatárokat felei)?* december hó 9-én, szerdán., emeljük. A belügyminister ur nagyon jól tudja, hogy ha még jobban meg fogja is rendszabályozni az irodalmat (Egy hang a jobboldalon: Nem irodalomról, hanem pornográfiáról van szó!) és — mondjuk — a mozikat, akkor is épen az ő előszobája lesz tele azokkal a pártfogást keresőkkel, akik nyakára fognak járni, hogy szabadítsa fel ezt vagy azt a filmet, mert különben a mozi nem kell a közönségnek, s a belügyminister ur fel fogja szabadítani azokat a filmeket, mert szivéhez közel állanak ezek a keresztény társadalmi egyesületek, (Kakovszky Iván belügyminister: Egyetlenegyszer sem tettem!) amelyek kezére a mozikat szerintem jogtalanul játszották át. Alaposan hozzá kellene tehát nyúlni a kérdés gyökereihez, — amint hogy már volt is szó erről — hiszen épen Láng János t. képviselőtársam említette, aki gyökereiben szeretné megfogni a bajt és kiirtani, azonban felszólalásában felszínesen mozgott és felszínesen mozog a belügyminister ur is a maga költségvetésében és koncepciójában. Ha a következő rovatnál felvett 33 milliárd koronából egy részt vagy az egész összeget elvonnánk, ettől az abszolúte negatív céltól és társadalommentő akcióra használnánk fel, csodákat lehetne művelni. Meg lehetne szüntetni vagy legalább is minimumra csökkenteni a fiatalkorúak bűnözését, gátat lehetne emelni a szégyenteljes leánykereskedelem elé, azonkívül olyan szociálpolitikai intézményeket lehetne kiéoiteni és felvirágoztatni, amelyek a minimumra csökkentenék a társadalmi bajokat. Mindenki láthatja a mozik példáját. A belügyminister ur készséggel rögtön déferai, ujabb rendszabályokat igér, és igéri a meglévő rendszabályok megszorítását. T. belügyminister ur, méltóztassék egyszer kirándulást tenni a külvárosokba. Méltóztassék megnézni, hogy a szülők 6—8 éves proletárgyermekeket küldenek fát, vagy szenet lopni. Ezek a cselekmények nem is érdemlik meg a lopás címét, hiszen ezeknek bizonyos önvédelmi jellegük van a nyomorgó, fázó proletárcsaládoknál, azonban ez sokkal mélyebben hat, sokkal inkább megrontja az erkölcsöket, és sokkal inkább megmételyezi a gyermek lelkét annál, mintha sok ezer méteres filmeket megnéz, vagy ha bezárják előtte a destruktiv filmdarabok kapuit. Én a következő rovatnál szerettem volna errenézve javaslatot tenni, de mivel visszamenőleg talán ezt nem lehetséges megtennem, itt teszem meg azt a javaslatot, hogy a leánykereskedelemre felvett 29 millió korona összeget a nemzeti munkavédelmi hivatal budgetjének terhére méltóztassék tetemesen felemelni. Nem látom ezt a kérdést olyan fontosnak és olyan súlyosnak, amelyet ilyen gigantikus összeggel kellene honorálni, szemben azzal a másik összeggel, amelyet csak a látszat kedvéért állitottak be. Látszatnak kell minősítenem ezt a dolgot azért, mert 29 millióval semmit a világon csinálni és semmi eredményre számítani nem lehet. Még adminisztrálni sem lehet, pedig itten nem is adminisztrációról volna szó, hanem a leánykereskedelemnél megfelelő profilaktikus intézkedéseket kellene életbeléptetni. Elsősorban nem a leánykereskedőkcí kellene megfogni, ami szintén fontos, hanem magát az árat kellene megmenteni, azokat, akik beleesnek a hálóba, azokat kellene kiszabadítani, gondozni, kenyérhez juttatni, társadalmilag ellátni, megnyugtatni és a kivitelre alkalmatlanná tenni. Ezt azonban csak sok pénzzel, nagy előrelátással, igen mély