Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

;>iO A nemzetgyűlés 480. ülése 1935 felnőtt mozgói en yképszinházlátogatók lelkére sem járhassanak azok káros hatással. Az igen t. képviselő ur í'elhivta továbbá figyelmemet egy körülményre, illetőleg kérdésre, amely idáig valóban szabályozatlan volt és ez a mozgófényképszinházak plakátjainak kérdése. A cenzúra idáig a plakátokkal nem foglalkozott s ezekre vonatkozólag utasitások sem adattak ki. Mindenesetre helyes volt a képviselő ur részéről, hogy felvetette ezt a szempontot is, mert ezt is vizsgálat tárgyává fogjuk tenni s igyekezni fogunk arra, hogy megfelelő intézkedésekkel az ezen a téren mutatkozó visszaéléseket is megszüntessük. Az igen t. képviselő ur foglalkozott a filmrendelettel is, amelynek a célja azonban egészen más. Ez az uj filmrendelet a magyar filmgyártást kivan ja támogatni és elősegíteni. Ez tulajdonképen a filmerköresrendészettel összefüggésben nincs, azonban a magam részéről azt tartom, hogy a magyar filmgyártás támogatása és felvirágoztatása szintén igen fontos érdek, (Ugy van! Ugy van!) tehát a képviselő urnák igaza van abban, hogy idegen állampolgárok üzleti érdekeivel szemben nem szabad meghátrálnunk akkor, mikor egy olyan iparág fejlesztéséről van szó, amely nagyon sok embernek ad kenyeret és megélhetést. Csak röviden térek ki Peyer Károly t. képviselő urnák arra a megjegyzésére, hogy más tereken kellene az erkölcsrendészetet elsősorban megfognunk. (Propper Sándor: Ugy van! Profilaxissal!) Valóban olyan körülményekre mutatott rá a képviselő ur, amelyek bizony sok gondot okoznak nekünk és amelyeken igazán segíteni kellene. Az a baj, hogy főleg a niai lakásviszonyok mellett nincs módunk arra. hogy ezen segítsünk. (Peyer Károly: Építsenek a külterületen részükre lakást!) Én magam is belátom, hogy a leánykereskedelem elleni védekezésre felvett összeg aránylag nagyon csekély. A magam részéről — talán épen 'itt a hiba — sokkal nagyobb összegeket szeretnék erre fordítani. (Propper Sándor: Kell a Nemzeti Munkavédelmi hivatalnak!) Kisebb emelésekkel itt nem tudunk eredményeket elérni; ahhoz, hogy gyökeres rendszerváltoztatást teremtsünk meg, nagy összegekre van szükség. Folyton kutatjuk és keressük, hogy ezeket a nagy összegeket beállíthassuk a költségvetésbe és előreláthatólag rövid egy-két esztendőn belül, mikor a költségvetési egyensúly már teljesen helyreállott és más tereken megtakarításokat érhetünk el, ezek a nagy összegek rendelkezésünkre fognak állani. Akkor azonban — méltóztassanak e tekintetben megnyugodva lenni — meg fogjuk a gyökeres rendszerváltozást teremteni, amelyre kétségki vül szükség van. Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a tételt elfogadni. (Peyer Károly: Most kellene ezt megtenni, amikor nyomor van!) Az igen t. képviselő ur foglalkozott a fiatalkorúak elől eltiltott filmekre vonatkozólag megállapított korhatárral is. Mint méltóztatnak tudni, én a kohatárt rendeletileg már fölemeltem a 18. évre, s csak ennek végrehajtását függeszlettük föl különböző okokból, nevezetesen azért, mert az átmenet erősen sújtotta volna a mozgóképszínházakat. Azonban a korhatár már fel van emelve, s ez a rendelkezés előbb-utóbb végre fog hajtatni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a évi december hó 9-én, szerdán. 6. rovatot, igen vagy nem % (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 6. rovatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Nemzetgyűlés a 6. rovatot elfogadta. Következik a 7. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : »7. Kovát. Leánykereskedelem elleni védekezés és az erkölcsrendészeti központi hatóság kiadásaira 29,200.000 korona.« Láng János ! Láng János : T. Nemzetgyűlés ! A most tárgyalás alatt lévő rovat szorosan összefügg az előbb letárgyalt rovattal, s hogy az előbbi rovatnál nem tettem szóvá azt, amit szóvátenni akarok, annak egyetlen oka az, hogy ezzel a rovattal rövidebben akarok «végezni. Én most hármas dologra kívánom felhívni a t. belügyminister ur és a Nemzetgyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az első az-ügynevezett prostituált nőknek az utcán való csatangolása ; a második a nyilvános házak elhelyezkedési módja ; harmadik azoknak a szennyiratoknak kitiltása, illetőleg kolportázsjogának megvonása még trafikokban is, amelyek legalkalmasabbak arra, hogy a gyermeklelket megmételyezzék. T. Nemzetgyűlés! Rá kell mutatnom arra, hogy a pesti utcák egyik rákfenéjét a nyilvános házak képezik. Ámbár a belügyminister ur erre már részben válaszolt, mégis kénytelen vagyok rámutatni arra. hogy például a Gyorskocsi-utcában van egy ilyen ház s' annak Iközejlében iskola, ímunkásnő-otthon. közhivatal és katolikus legény egyesület. A Bérkocsis-utcában ugyanez a helyzet, A Tavaszmező-utca közelében lévő nyilvános ház az ottani középiskolai ifjúságot annyira megmételyezi., hogy a hozzám befutott jelentések és panaszok szerint a tavaszmező-utcai tanulóifjúság tömegesen látogatja ezt a házat. Hallottam arról, hogy az ilyen lányok a Németutcába i világos nappal inzultálják a tisztességs férfiakat és ifjakat (Felkiáltások bal felől: Szégyen és gyalázat!) — tényleg szégyen gyalázat — az ipariskola közvetlen közelében. Nekünk nincs okunk arra, hogy ezekkel a szerencsétlen, nyomorult páriákkal kíméletesen bánjunk. A fő az, hogy a mi ifjúságunk tisztességesen nevelődjék, ne enerválódjék, erélyében meg ne csökkenjen, legyen tisztességes gondolkodású. Mert millió és millió azoknak a száma, akik igy inficiálódnak megszólítás és inzultálás révén. Mondom, ezek a teremtések semmiféle kíméletet meg nem érdemelnek. Mert ha tisztességes családokat, tisztességes szülőanyákat tudunk kíméletlenül és kegyetlenül kirakni a kocsiszínek alá, a. gangok és a lépcsőházak alá, akkor nincs semmiféle kíméletre okunk ezekkel a perdifákkal szemben, nincs semmi okunk arra, hogy a város közepén megtűrjük őket, hogy itt lakást adjunk nekik, amikor lakás egyáltalában nagyon nehezen kapható, s amikor tisztességes leányok és fiatalemberek nem tudnak egybekelni és maguknak meleg ott-4 hont alapítani azért, mert ezek a perditák lefoglalják a lakásokat. (Ugy van! Uay van!) Nagy kifogást emelek a t. Nemzetgyűlés előtt a találkahelyekre vonatkozólag is. A hozzám befutott jelentések és panaszok szerint majdnem minden második házban van ilyen találkahely berendezve. Tudom ugyan, hogy a rendőrség ezeknek nyomában van, de ha azt a szegény inasgyereket vagy munkásembert megbüntetik amiatt a 2—3 ezer koronás villamosjeggyel való visszaélés miatt és