Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925, lyet ennek a bizottságnak tagjai előtt bemutatnak. Ugy vagyok informálva, hogy ez a bizottság csupa megbizható és nem destruktív egyénekből van összeállítva, és igy, ha egy ilyen film ezen a cenzúrán keresztülment és rosszul ment keresztül, akkor a felszólaló képviselő urnák nem azt a mozist kellett volna támadnia, aki azt a filmet bemutatta, hanem azt a bizottságot, illetve annak a bizottságnak főnökét, a belügyminister urat, mert hiszen végeredményében a belügyminister ur felelős ezért. A Belügyi Közlöny ugyanis leközli minden egyes alkalommal ezeknek a filmeknek nevét, odaírja, hogy 600 vagy 500 méter vagy nem tudom hány száz méter, humoros vagy nem humoros. Ezt a Belügyi Közlöny állami pénzen kinyomatja és leközli, véleményem szerint tehát nem lehet egy mozitulajdonost felelőssé tenni ezért a ténykedésért, Másodsorban ugy tudom, hogy ezeket a mozikat mind elvették a megbízhatatlan egyénektől a szent magántulajdonra való hivatkozással és megbizható egyéneknek adták oda. Azt hiszem, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete e tekintetben csak elég megbizható lehet a konzervatív társadalomnak. Van azután mozija a Nyukosznak és a többieknek is, tehát csupa megbizható és a kurzushoz igen közel álló egyének és testületek a birtokosai ezeknek a moziknak. Meg tudnék érteni egy ilyen felszólalást, ha az abban az időben hangzott volna el, amikor ezek a mozik az úgynevezett zsidók kezében voltak, akik csak üzleti alapon állottak és akik elvi felfogásukból kiindulva, arra törekedtek, hogy a magyar faj erkölcseit megmételyezzék. De mindenesetre meglepő, hogy ezt a megmételyezést most a belügvminister vezetése alatt álló filnicenzura-bizottság és a belügyminister jóváhagyásával engedélyezett filmszínházak végezzék, s hogy ez egy kormánypárti képviselő részéről tétessék kifogás tárgyává, nagyon furcsa módon, mint a sanda mészáros, aki nem oda üt, ahova kellene, nem a belüg3miinisterre üt és a filmvizsgáló-bizottságra, hanem üt arra a mozira, amelyet kifogásol. Nem tudom, hogy kié ez a mozi, semmiféle moziérdekeltségnek nem vagyok tagja, sem ismerőse, (Láng János: Én sem!) nem is informált engem senki, abszolúte nem érdekel engem,, hogy amerikai vagy német filmet vagy más filmet fognak bemutatni, de a kérdés helyes elbírálása szempontjából be kell mutatni a dolgot és nem szabad a kérdést ferdén beállitani, úgyhogy a mozis adja elő a filmet. A mozis ma olyan filmet adhat elő, amelyet a belüsryministerium által vagy az összkormány által létesített filmzenzura-bizottság engedélyez. Igazán éh is sokszor láttam olyan filmet, ahol annyi embert gyilkoltak meg, hogy egy egész falu lakossága kikerült volna belőle. Ezek sem igen alkalmasak arra, hogy az erkölcsöket javítsák. De ez a felfogás is téves az erkölcsök ja vitását illetőleg, mert ami g a kormány jóvoltából az utca hemzseg mindenféle egyénektől és nincs arra mód és lehetőség, hogy például az iskolák körnvéke megtisztittassék az utcai nőktől és amikor a fiatal serdülő gyermekek látják ezeket a dolgokat, nem kell^ ezeknek moziba menniök. Hiába tiltja el a képviselő ur azt, hogy a korhatár 16—18 év legyen, amikor az utca elvégzi sokkal jobban ezt, s ez ellen nem történik semmiféle intézkedés. De tovább megyék, ahhoz, hogy az erkölcsök javuljanak, elsősorban a nyomort kell megszüntetni, amely erkölcstelenségre kényszerit sok embert. Á nyomor (és erkölcstelenség évi december hő 9-én, szerdán. 329 i megszűnik azzal egyidejűleg hogy mindenki, vagy legalább is egy nagyrésze azoknak, akik erkölcstelenségre hajlandók, rendes és tisztességes munkából meg tudnak élni. (Zaj.) Amikor azt látjuk, hogy a kormány épen a következő tételekben a leánykereskedelem elleni védekezés céljából 29 milliót vesz fel, ugyanakkor azt látjuk, hogy a nemzeti munkavédelem címén tizszerolyan nagy összeget vesz fel, s akkor a képviselő urnák, mint a kormányt támogató párt tagjának elsősorban saját kormányánál kell reklamálnia azt, hogy ezek az intézkedések nagyon tévesek és helytelenek, és nem egy mozist kellene kifogásolni, aki valószínűleg igen konstruktiv és megbizható egyén, mert hiszen Viczián képviselő ur jóvoltából ezeket a mozikat csak megbizható jó keresztények kapták. Rendkívül csodálkozom, hogy jó keresztényék is az erkölcstelenség szolgálatába lépnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Nincs senki feljegyezve. , Elnök: Kérdem, kivan-e meg valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügy minister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy magam részéről is beleavatkozzam abba a vitába, amely elvi kérdésekre nézve Peyer Károly és Láng János t, képviselőtársaim között kitört. Nevezetesen Peyer igen t. képviselőtársam azt mondja, mégis esak csodálatos, hogy amikor mozicenzura van, amikor u moziengedélyesek ki lettek _ válogatva^ egy kormánypárti képviselő felálljon és szóvá tegyen olyan anomáliákat, amelyek az ő felfogása szerint a mozik körül mutatkoznak. Én magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy az igen t. képviselő urak — és elsősorban a kormánypárti képviselő urak — csak szívességet tesznek vele a kormánynak, ha felhívják a kormány tagjainak figyelmét olyan tüne tekre, amelyeken az ő nézetük szerint változtatni és módosítani kellene. A helyzet tényleg az, amint az igen t. képviselő ur mondja, hogy nem szabad előadni a filmet addig, amig a filmeenzura-bizottságon keresztül nem esett. Azt is elismerem, hogy a filmcenzura-bizottság működéséért én vagyok felelős, mert a tagjait én nevezem ki, anélkül azonban, hogy odáig mehetnék a felelősség vállalásában, hogy az összes filmek minden jelenetéért én tarthassam a hátamat. Nem szívesen ugyan, de ha kellene, megnézném az összes filmeket, erre azonban valóban nincs időm. Láng János t, képviselőtársamnak elvileg tökéletesen igaza van. A film, amely a mozgóképszínházak népszerűségénél fogva is s egyszersmind azért, mert hiszen bizonyos élvezetet talál a nagyközönség a mozgófényképszinházakban anélkül, hogy különös^ szellemi megerőltetés árán kellene ehhez az élvezethet jutnia, mindenesetre az erkölcsökre nézve, — de nemcsak a szónak technikai érteimébei] vett erkölcsökre nézve, hanem a karakterre, a fegyelemre, a kötelességtudásra is — igen veszedelmes hatással lehet. Én tehát a magam részéről is nagyon szükségesnek tartom, hogy a film cenzúrát minél szigorúbban gyakoroljuk (Meskó Zoltán: A mozgóképszínházak plakátjai is súlyos kifogás alá esnek! — Zaj.), nemcsak abból a szempontból, hogy a filmek a kiskorú ifjúságot ne rontsák, hanem abból a 1 szempontból is, hogy a felnőtt emberek és a