Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

328 A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. Gábor: Kellett ez nektek!! Nem árt a kitanitás! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő nrak. (Zaj. — Propper Sándor: Valamelyik kereszténytársadalmi egyesületé!) Láng János: Nem, ez állami feladat, mert az a rossz plakát és az a gyalázatos film hitében rendíti meg az állampolgárt, azt a kicsi fuit; akiben pedig nincs hit t. képviselőtársam, abban nincs hazaszeretet sem, arra én nemszámithatok a jövőben sem. (Varsányi Gábor: Egy kis kioktatás .ió lesz nekik csakugyan! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Orgoványról, ugy-e? — Varsányi Gábor: Hazaszeretetből!) Ön nagyon jól tudja, hogy én nem vagyok orgoványista, hanem a jó erkölcsök védelmezője vagyok. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Lendvai István: Bettauer kié?) A »Párisi leány« című darabnak, amelyben meztelen táncosnők szerepelnek, váci előadását óriási plakátokon hirdették és bár ez ellen a közvélemény tiltakozott, mégis a városi színházban, városi moziban adták elő. Kifogásom van a plakátok ellen. A plakátok fotóját a filmkölcsönzők kiilfődről kapják a filmekkel együtt. A fotóból azonban rendesen azokat a perverz jeleneteket szokták papírra vetni és plakáton hirdetni, amelyek leginkább alkalmasak arra,, hogy az alcsony ösztönöket és szenvedélyeket felkorbácsolják és ezzel magukra a figyelmet fölhívják. A belügyminister nrnak figyelmébe ajánlom ezt a kérdést és — az ő gondolkozását ismerem e tekintetben — hiszem, hogy oda fog hatni, hogy abban a filmreiideletben, amelyet kiadott, vagy kiadni szándékol, benne legyen az, hogy a plakáthirdeíés sem lehet erkölcstelenségre csábító tartalmú. (Pikier Emil: A keresztény lapok is hirdetik ezeket a reklámokat! — Lendvai István: Elég hiba! — B. Podmaniczky Endre: igen, elég hiba! — Zaj. — Peyer Károly: Egyetértünk!) Sajnos, ez igy van, elég hiba. Szászország és általában a nagynémetek már régen rájöttek arra, hogy mennyire enervalódik és destruálódik a nemzet

( azzal, ha ilyen gyalázatos filmeket adnak elő. A szászok és nagynémetek nemcsak nem látogatják ezeket, de egyenesen hivatalból üldözik és társadalmi bojkott alá helyezik az u. n. Sehundíllmeket, szennyfilmet. Hivatkozom Írországra is, amely nekünk példát adhat. Írország inkább nem engedi be ezeket a Schund-fümeket, semhogy ezzel inficiálja népét. Az íreket meglátogatták Smith és Wood urak és tárgyaltak velük, de csattanósan megkapták a választ. Szeretném, ha a magyarságban is volna ennyi gerinc és hasonló csattanós választ adnánk az amerikai filmeseknek. Magennsit ur az írek részéről végighallgatta az üzleti szempontból beállított érveket, amelyeket azok felhoztak, azt mondta: Nem vagyunk hajlandók beengedni azokat a filmeket

5 amelyek az ifjúság nevelését károsan befolyásolják, felkeltik az alacsony szenvedélyeket, vagy társadalomellenes és keresztényellenes tanokat hirdetnek. Senki nem kötelezhet bennünket arra, hogy szennyes darabokat adjunk elő csak azért, mert ez előmozdítja az önök kereskedelmi érdekeit. Wood ur erre megjegyezte: Csodálatos, hogy a 120 milliós Amerika beveszi ezeket a darabokat. Erre azt mondták az írek: Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy elszigetelten éljünk. Elszigetelten álltunk eddig is és elszigetelten állunk a világban. Épen elég sok századon át harcoltunk függetlenségünk megvédéseért. Küldjenek jó és szép filmeket, akkor nincs semmiféle kifoévi december hó 9-én, szerdán. gásunk. Inkább lemondtak az amerikai filmimportról, semhogy inficiálják népüket. Példát vehetünk az írektől mi elszigetelt és magunkra hagyott magyarok. Az az uj filmrendelet, amelyet a belügyminister ur kibocsátott, persze óriási konsternációt keltett az érdekeltek között, akik csak üzleti szempontból árulják a húst és a vért és eljöttek ide tárgyalni. Persze kifogásolták a belügyminister ur szándékolt erélyességét, és azt mondták, hogy inkább elmennek Magyarországból és minden vonatkozásban megszüntetik az összeköttetést. Nyilatkozatot tettek az amerikai filnigyárosok egy deklarációja alakjában. Az amerikai filmgyárosok négy tekintélyes itteni képviselője, a First National-nak, a Metro-nak, a Pox-nak és a Páram ount-naK képviselője, Johnson és Fritzsch eljöttek ide és azt mondták, hogy az amerikai filmgyárak nem tudnak eleget tenni a filmrendeletnek és a végrehajtási utasításban lefektetett kötelezettségeknek. Nem tudnak megfelelni ezeknek azért, mert ezek minden üzleti érdekükkel és berendezkedésükkel ellentétben állanak. íme, a húst és a vért tisztán üzleti érdekből árusítják a filmgyárak. Csattanósan megadta erre a választ Geiger Eichard, a Star-filmgyár vezérigazgatója, aki azt mondta, •— és én is azonosítom magamat vele, és hiszem azt, hogy a nemzetgyűlés tagjainak igen nagy és tekintélyes száma azonosítja magát vele — annyira még sem vagyunk erőtlenek, hogy ilyen riasztgatások miatt kétségbeessünk. Ha ők kivonulnak a magyar filmpiacról, menjenek Isten hírével.« (Helyeslés a jobboldalon.) Erről a helyről nekem a filmkölcsönzőkhöz volna egy szavam, voln a a szülőkhöz, a becsületes keresztény gondolkozású magyar szülőkhöz, a zsidókhoz is, mert azok között i« van tisztességes, végül a kormányhoz. A filmkölcsönzőknek, az íróknak és gyárosoknak, tehát, akik a filmeket előállítják, hogy rendeljék alá az ő üzleti érdekeiket a nemzet érdekeinek; a szülőknek pedig azt, hogy bojkottálják ezeket a darabokat és akkor az ilyen darabok el fognak maradni a magyar piacról. A. kormánynak pedig ígérjük, hogy mi alátámasztjuk elhatározásában; beígérem minden tisztességes gondolkozású szülőknek támogatását, kiknek tolmácsolója vagyok. Éljen a kormány a maga filmrendeletével és fil m cenzúrájával egészen addig, amig minden férget kipusztít ebből az országból. Az, hogy ők feljajdulnak és azt mondják, hogy kivonulnak, semmi más, mint a férgek feljajdulása, ha nagytakarítást végzünk. Hadd vonuljanak ki a férgek az országból, kevesebb gondunk lesz velük. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédjéből még egy perc van hátra, szíveskedjék^ tehát beszédjét befejezni. Láng János: Akkor tehát reaszummálom kérelmemet. Az a kérelmem van a t. belügv minister iirhoz, hogy menjen^ ő előre a mag;, koncepciójában és rendeletének kibocsátásában, millió és millió szülő kérelmét tolmácsolom. Kérem azt is, hogy azt a korhatárt, amelyen felül eddig látogathatták a mozit a kiskorúak, emelje fel legalább 18 évre, mint büntetőjogi határra. (Helyeslés a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Peyer Károly! Péyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Köztudomású, hogy Magyarországon csak olyan filmet lehet bemutatni, amelyet az arra illetékes bizottság ellenőrzött, felülvizsgált és ame-