Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
Ä nemzetgyűlés 180. ülése 1935. Láng János: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! H (dijuk!) Az igazságügyi tárcánál voltam bátor rámutatni a fiatalkornak bűnözése elleni védekezés címén beállított tételnél arra a 19 milliárdra, amelyet az országnak ki kell izzadnia azért, mert fiatalkort! bűnözőink vannak. Ha tovább megyek a költségvetésben és az egyes tárcáknál böngészek, újra megakad a szemem egj r es tételeken, amelyek beállításának mélyebb okaira voltam bátor rámutatni és amelyekre rámutatok ez alkalommal is, nevezetesen a ponyvairodalomra, a színházakra, a destruktiv színdarabokra (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Destruktiv színdarab? Mi az? — Peyer Károly: Molnár Ferenc! — Zaj.) és a mozikra, melyek az ifjú lelket megmételyezik. Nekem az a véleményem, hogy a nemzetgyűlésnek nem lehet hivatása, hogy az adózó polgárok filléreit kisajtolja, hogy a polgárok kiizadják magukból azokat a nehéz milliárdokat, amelyekkel bizonyos dolgokat szanálnak, hanem az a hivatásunk tulaj donképen, hogy a mélyebben fekvő okokat kutassuk és gyökeriikben fogjuk meg a bajokat. Helyesnek tartom, hogy a mozi után bizonyos jótékonykodási célokra fizessenek a mozik és a mozilátogatók, mert hiszen szóra-' kozásszámba megy, bármely darabot adnak is elő, aki pedig szórakozik, azt kényszeríteni kell arra, hogy bizonyos jótékonykodási célokra adakozzék. Nem tudok azonban egészen belenyugodni abba, hogy mig a bevételi TOvatban azt látom, hogy erre a célra 425 millió van preliminálva, addig a kiadási oldalon 146 millió, a haszon tehát 279 millió volna. Szeretném tudni, hogy ezt az összeget milyen forrásból merítjük, mert nézetem szerint a cél nem szentesitheti az eszközt. Teljes elismeréssel hajlok meg azok előtt a mozidarab-szerzők előtt és mozidarabok előtt, akik és amelyek ipari, kereskedelmi ós mezőgazdasági ismereteinket tágítják, teljes elismeréssel hajlok meg azok előtt a darabok előtt is, amelyek — mondjuk — egy szép festői tájképet pergetnek le a vásznon, mert ezzel csak felüditik a mozilátogatók lelkét, nem tudok azonban belenyugodni abba, hogy a mozi hova-tovább célját teljesen eltéveszti (Propper Sándor: Szóljon Vicziánnak! — Zaj jobb felől.) és erkölcstelen célt szolgál. Egyenesen sokszor erkölcstelen célt szolgál, kitanít bizonyos erkölcstelen utakra, utak követésére, egyes társadalmi osztályokat megtámad, pellengére állit, sőt határozottan egyenesen erkölcstelenségre csábit, alantas szenvedélyeket korbácsol fel. Alig akarjuk észrevenni, hogy az előadott darabok jó 80—90%-a ilyen bűnös tendenciájú, amely nemzetközivé akarja tenni hazafias érzéseiben az ifjúságot, amely leginkább látogatja a mozidarabokat és nemzetközivé vagy szürke felfogásúvá akarja tenni azokat a keresztény ifjakat, akikre a. nemzetnek még szüksége lesz. Nincs kifogásom, sőt örömmel üdvözlöm azokat a darabokat, amelvek hazafias témákat adnak elő, egy társadalmi fehér film ellen sincs kifogásom, útleírások ellen se, de ha egy olyan darabot látok, amelynek hirdetései, plakátjai arról szólnak, hogy 16 éven aluliak nem látogathatják az előadást, hanem cisak 16 éven felüliek, akkor nekem kétségem támad a darab tendenciájával szemben. Nekünk nem szabad beletörődnünk abba, ami ma az általános közfelfogás, hogv t. i. : »Ende gut, alles gut«, mert ez nem áll meg, az élet rácáfolj a vásznon lepergetett darabokra. Nem minden leány, vagy ifjú, aki követi azokat a . évi december hó 9-én, szerdán- 327 példákat, amiket a filmen lepergetünk, _ tér vissza, az egyenes útra és a becsület útjára. Az élet egészen mást produkál. Nevezetesen azt, hogy a fertőben tovább sülvednek, mígnem odajutnak a fiatalkorúak bírósága elé és rásózzák a nemzetre azt a bizonyos 19 milliárdot, amelyet tisztességes családapáknak kell kiizadniok, akik gyermekeiket az ilyen íílnidaraboktól óvják. A legkevesebb az, amit itt kívánok — és ezt ajánlom a belügyminister ur figyelmébe, — hogy már a büntetőjogi korhatárra való tekintettel is a 16 éves korhatárt legalább 18 évre emeljük fel, mert nagy anomália az, hogy a 17 éves ifjú — akár fiu, akár leány. — aki megnézheti a darabot, magába szívhatja az erkölcstelenség mindenféle változatait, inficiálhatja lelkét, ha azonban ebből kifolyólag erkölcstelen cselekményre vetemedik, a fiatalkorúak bírósága elé kerül és ott megbüntetni nem lehet, hanem legfeljebb kérdőrevonni, megdorgálni, vagy próbára bocsátani. Részletezve, egészen röviden, \ogy mi ellen van kifogásom, a következőket vagyok bátor előadni. A napokban az utcán sétálva, láttam egy plakáton a Bettauer-film hirdetését, s ezt a hirdetést az újságban is láttam. Méltóztatnak ismerni Bettauert, akit Írásainak kloakaszennyes mivolta miatt Bécsben lelőttek (Propper Sándor: Olvasta?), éppen azért, mert a német nőket — asszonyokat és leányokat — könyvében, az »A nagyváros zsidók nélkül« című könyvében lealacsonyitotta és a fertőbe rántotta le. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Lendvai István: Zsidó morál!) Ennek a Bettauernak a Garabj c ják most az Orion-szinházban »A bánatos utca« címen, és ezt a vállalat a következőképen reklámozza (olvassa): »Aki a regényt ismeri (Zaj. — Pikier Emil: Ez a legjobb reklám! Holnap mindenki megnézi!), tudja, hogy mit várhat a filmtől, amelyet a cenzúra érthető módon csak 16 éven felülieknek engedélyezett.« Ha Bécsben lelőtték ezt az embert — amit az én keresztény morálom nem tud helyeselni — éppen azért, mert ilyen szennyirodalommal árasztotta el Bécset, akkor kérdezem a t. Nemzetgyűlést, hogyan tűrhetjük azt, hogy ez előtt a szennyes kloaka előtt megnyissuk az utat Ma/^varország felé, (Propper Sándor: Kié a mozi? — Zaj.) Ugyan ne zajongjon! Hát önnek nincs erkölcsi érzéke, önnek nincsenek gyermekei, ön nem félti gyermekeit az erkölcstelenségtől? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: De a mozi kié?) Csodálatos, hogy mint apa egészen máskép beszél és mint nemzetgyűlési képviselő ismét máskép. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalolda: Ion: A mozi kié?) Ön is csak kézenfogva vezeti gyermekét az iskolába és óvja minden szennytől, hiszen ez a kötelessége minden apának (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Kié a mozi? — Egy hang a jobboldalon: Tessék megérdeklődni!), és mint nemzetgyűlési képviselő egészen másként viselkedik. (Peyer Károly: De csak megbízható embereknek adtak mozit! — Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az a kérdés, kié a mozi!) Elnök: Csendet kérek! Láng János: Csodálatos az a Janus-arc, amely odakünn családjára óvatosan ügy T el és gyermekeit óvja mindenféle szennytől, piszoktól, itt a nemzetgyűlésen pedig, ahol a nemzet hallgatja ezt, ahol milliók állanak a mögött a gondolat mögött, amelyet én itt tolmácsolok, ott önök éppen ellenkező álláspontra helyezkednek. (Lendvai István: Akárkié! — Varsányi