Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-473
A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. 27 f. képviselő nr, engedje meg nékem, hogy egy anekdotára hiv jam fel a figyelmét. (Barthos Andor: Ismerjük! Neked is igazad van! — Derültség.) Felesleges, hogy Barthos képviselő ur után elmondjam az anekdotát, de akkor nekem is igazam van, ha azt mondom, hogy itt valami kettősség van, hogy valami szegyeim való ebben a dologban mégis van. Lehetetlen helyzet az, hogy ennek a kicsiny Magyarországnak életében legyen olyan folt, amelyet a külföld előtt állandóan álarcokkal és köpenyegekkel kellessen takargatni. Ezért a kultuszminister urat arra kérem, hogy amikor kimegy Genfbe, ne érezze önmagát hendikeppelve azáltal, hogy neki egy szomorn törvényt védenie kell. Majd fogja látni a kultuszminister ur, hogy Genfben és az egész művelt világ előtt — amelybe való bekapcsolódás miatt utazik ki nagyon helyesen, — hendikeppelve állunk, és különösen hendikeppelve abban a kérdésben, amely az egész magyar nemzet egyik legfontosabb kérdése: az erdélyi és megszállott területeken levő magyarság megmentésének kérdésében. Meg akarok itt még emlékezni egy kérdésről. (Patacsi Dénes: Csak nem rossz dolog az, ha véreinkből akarjuk a mi szellemi vezetőinket! Ez rossz törvény 1 ? Minden ország megteszi! — Vázsonyi Vilmos: Vezesse kérem, aki vezeti, abba én nem avatkózhatom bele!) T. Nemzetgyűlés! Még egy másik kérdésről kell megemlékeznem. Ez a kérdés a tanitókérdés. A kultuszminister urnák azt a szép programmját, amellyel az alsófoku oktatás fejlesztése tárgyában idelépett a nemzetgyűlés elé, és a kultuszminister urnák azt a nagy tervét, a nyoícosztályu elemi iskolai népoktatást, a magam részéről szintén nagyon helyeslem. Nagyon szeretném azonban, ha ebben nem arra lanitanák a gyermekeket, bogy a kenguru hány gyermeket szokott erszényében hordozni, hanem olyan kérdésekre, amelyek közelebb állnak az egyszerű nép életéhez. A nyoícosztályu elemi iskola terve mindazok előtt, akik egy nagy magyar kiüturprograrnm kidolgozását szükségesnek látják, csak helyesléssel találkozhatik. De én azt szeretném, ha a kultuszminister ur módot és lehetőséget találna arra, hogy azok az emberek, akiknek az utján vagy révén meg akarja valósitani a maga kulturprogrammját, akik tisztjei az egész nevelésnek és rendszernek, amely rendszerrel a magyar életet újból fel akarja építeni a kultuszminister ur, ne szakadt uniformisban járnának a falvakban. Mert tessék a falu mentalitását, amit régen ideológiának neveztek, megérteni. Ha annak a jegyzőnek, a tanitónak, akire nemcsak a falu nevelését, de a vezetését is rá akarja bizni a minister ur, hogy a gazdatársadalom jobb elemeivel együtt vezetői legyenek a falunak, ez a minister urnák helyes gondolata, de képviselőtársaim, akik járnak a vidéken, igazat adnak nekem abban, hogy az a tanitó, ki rossz anyagi helyzetben van, sajnos, a falu materiális gondolkodása mellett a faluban megbecsülésben nem részesül, (Ellentmondások a jobboldalon.) mert, amikor a tanitó arra szorult, hogy tojást és vajat vigyenek neki a falusi gazdák, tél idején pedig fát adjanak, ez a tanitó nem nagy megbecsülésben részesül a falu népe részéről. (Patacsi Dénes: Ebből látszik, hogy nem ismeri a falut.) Nagyon sok olyan falut tudnék mutatni a képviselő urnák, (Barthos Andor: Nem tudna!) ahol tél idején a gyermekek fát kell, hogy vigyenek, hogy az iskola fűthető legyen. (Barthos Andor: Az mas, az egeszén mas Renczes János: Ez nem a tanitó javadalma!) Akármit beszélünk, t. képviselőtársaim, életérdeke az egész nemzetnek a tanitóság becsületes megfizetése, (Vázsonyi Vilmos: 14 évi szolgálat után anynyit kap egy tanitó, mint egy gépirókisaszszony!) hogy legalább 14 évi szolgálat után annyit kapjon, hogy abból családjával megélhessen, nem pedig annyit, mint amennyit Budapesten kap egy gépirókisasszony. Ezt azt hiszem sem Patacsi, sem Barthos t. képviselőtársaim nem fogják elégségesnek tartani. Én nem akarom megterhelni az állambudgetet, nem akarom veszélyeztetni az államháztartás egyensúlyát, csak azt akarom, hogy erre a fontos kérdésre ráirányitsam a nemzetgyűlés figyelmét, nem ellenzéki szempontból, hanem a magyar kultúra szempontjából. Minthogy pedig a magyar kulturprogrammot a kultuszminister ur személyében nem látom megvalósitva és megvalósíthatónak, s minthogy sem a kultuszminister ur személye, sem pedig időnként változó politkája iránt bizalommal nem viseltetem, mert csak az egyenesvonalu politika iránt viseltetem bizalommal, a kultusztárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A kultuszminister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csak pár megjegyzést óhajtok tenni. (Halljuk! Halljuk!) A délelőtt folyamán — mint egy esti lapban látom — Rupert Rezső t. képviselő ur felhasználva azt, hogy nem voltam a teremben, kapcsolatban azokkal, amiket Rothenstein Mór képviselő ur az egyetemi nyomdáról mondott, azt a megjegyzést engedte meg magának, hogy a hatalom és az üzlet összeférhetetlen. Ezzel kapcsolatban kell, hogy a nemzetgyűlés figyelmét ráirányitsam arra, hogy hasonló kijelentéseket — természetesen bátrabban — a nemzetgyűlésen kivül két hirlapiró is megengedett magának. Mindkettő ellen megindittattam a bűnfenyitő eljárást. Az egyik a vád után bocsánatot kért tőlem és ezért a felhatalmazást visszavontam, a másik pedig a nyilvános tárgyalás után rágalmazásért el van itélve. A biróság indokolásában azt mondotta, hogy még a leghalványabb támpont sincs arra, hogy a minister ebből az ügyből kifolyólag valami üzletet csinált jolua vagv valami magánhaszna lett volna belőle. Ha tehát Rupert Rezső képviselő ur itt a parlamentben erre visszatért, akkor megszó lalása felelőtlen fecsegés abban az esetben, ha nincs annyi bátorsága, mint annak a két hirlapirónak volt, hogy állitását a Házon kivül megismételje, (ügy van! ügy van! a jobboldalon) mert ez esetben holnap megadnám az ügyésznek a felhatalmazást, hogy a képviselő ur ellen a bűnfenyitő eljárást tegye folyamatba. Azt hiszem, hogy ezen kijelentésemmel ez az ügy el van intézve. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven-) Ami már most Fábián képviselő ur másik megjegyzését illeti, Fábián képviselő ur nemcsak a kultusztárcával, hanem általános politikai magatartásommal is jónak látta foglalkozni. A sajtóban időnként napvilágot látó megjegyzéseket nekem az a rossz szokásom teszi lehetővé, hogy nem szeretek saját személyi dolgaimmal foglalkozni, különösen itt a Házban nem, mert az a meggyőződésem, hogy az ország mostani helyzetében az időt másra kell fordítani, mint személyes természetű kimagyarázkodásra. (Élénk helyeslén.) Minthogy azonban ezzel a váddal ugy a sajtóban, mint 4*
