Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

28 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. közbeszólás alakjában ismételten találkoztam, pár tényre kénytelen vagyok mégis rámu­tatni. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Mikor boldogult gróf Tisza István engem a kultnszministerium ad­minisztratív államtitkári székéből elhívott mi­nisterelnökségi politikai államtitkárnak, a »Világ«-ban egy cikk jelent meg, hogy Tisza miért hozza ezt a klerikális grófot. Klerikális gróf nem voltam, (Helyeslés jobbfelöl.) de konservativ gondolkozású ember voltam, ezt mindenki tudta rólam s a Világ — minden­esetre a baloldalnak egy orgánuma — alá­húzta ezt 1916-ban, akkor mikor a minister­elnökségnek lettem politikai államtitkára. A munkapártban is közismert volt rólam, hogy ennek a nagy pártnak, amelyben épen azért, mert nagy párt volt, különböző árnya­latai voltak, a konzervativ részéhez tar­toztam. Mikor a kommün összeomlott, Sop­ronban léptem föl keresztény nemzetipárti pro­grammal, s utalok ottani programmbeszédemre. Beszédemet azzal kezdtem, hogy a konzervativ világnézet mellett tettem tanúságot. De már ebben a beszédemben is, és azután is hang­súlyoztam, hogy nem tartanám szerencsésnek, ha a keresztény politikát erőszakos cselekede­tekkel akarnák alátámasztani. Ezt politikai hibának tartottam a jobboldali politika szem­pontjából, és ezzel szemben foglaltam állást, nemcsak igazságérzésből, hanem azért is, mert ezektől az excessuktól féltettem a jobboldali politikát. Hogy e tekintetben mennyire igazam volt, azt igazolja az, hogy a szociáldemokrata párt ínég ma is ebből a pár excessusból ková­csolja a maga fegyvereit a jobboldali politika ellen. Azt azonban hogy én ma, mikor tulaj ­donkép a világon liberális pártok nincsenek, — mert ez korábbi világnézet volt, —.a baloldali politikának egészen mások a formái,-—maga­mat liberális politikusnak vallottam volna, különösen 1919 után. és a kommün tapasztalatai után azt a t. képviselő urak nehezen állithat­nák. Mindig szembehelyezkedtem bizonyos jobboldali szélsőségekkel akkor, amikor ez nép­szerű volt, mert lia népszerűségre pályáztam volna, akkor mindenesetre 1919 után hangoz­tattam volna ezt nagy emfázissal. De akkor én mérsékeltem. Ma azonban, mélyen t. uraim, nem fogom megszerezni önöknek azt az örömet, hogy a konzervativ és jobboldali politikát gyengitsem akkor, amikor az egész világon fel­ismerhető a forradalmi szellem, (ügy van! jobbfelöl.) Annak a pohárköszöntőnek, amelyet én a Tesz. vacsoráján mondtam, semmiféle aktu­ális politikai jelentősége nem volt, csupán vi­lágnézeti kérdésről szólt és viselem annak fe­lelősségét, amit ott mondtam. Mit mondtam ott 1 Azt mondtam, hogy az egész világ beteg a forradalmi szellemtől és ennek a forradalmi szellemnek jellege az, hogy nemcsak Kína, nemcsak Damaszkusz forrong és Marokkóban a riff-kabilok, hanem hogy a szófiai székes­egyházban az a bombamerénylet megtörtént, ahol százak haltak meg, hogy Zariboni le akarta lőni Mussolinit, itt pedig Rákosi Má­tyás trojkákat akart szervezni : mindez nem magától történik. Azt mondottam, hogy ezek mögött a III. Internacionálé áll, amely meg­fontoltan, tervszerűen fűti a forradalmi szel­lemet. (Fábián Béla : Azért kell az egész nem­zetnek szervezkedni! — Egy hang jóbbfelől: Szervezkedünk is !) És okulva a kommuniz­mus tanulságain, a magyar társadalom tököt és gerslit enni nem akar és nem az a juh-nyáj, amely le hagyja magát mészárolni. (Élénk helyeslés és taps jóbbfelől, a középen és a bal­középen.) Hogy ez be ne következzék, szüksé­ges, hogy a nemzeti elemek, nevezzük azokat akár konzervativ, akár jobboldali elemeknek, tömörüljenek azért, hogy bizonyos irányzatok és bizonyos fák az égbe ne nőhessenek. Ez az én politikai hitvallásom, ezt vallot­tam 1907-ben, ezt vallottam 1919-ben és ezt val­lom fokozottabb mértékben ma, és amikor az egész világ meggyőződött arról, hogy ez az egyedül helyes politika, amelyet követni lehet, akkor Magyarországot mégegyszer forrada­lomba sodorni nem engedem ! (Elénk helyeslés és taps jóbbfelől, a középen és a balközépen.— Farkas István : Nem engedem ! — Vázsoayi Vilmos : Megmentette a hazát ! — Renczes Já­nos : Gúny még nem mentette meg !) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Haller István. Haller István: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nan-on a kultuszminister ur egy nagyszabású j kulturprogrammot exponált, amelyet én a ma­| pm részéről teljes egészében aláírok, s miután j a kultusz ügyét tényleg nem tekintem pártpo­! lit^kai kérdésnek, én a kultusztárca költségve­• tését elfogadom. (Éljenzés jóbbfelől.) Engem főképen isren rokonszenvesen hangolt | a kultusztárca irányában az a 29 milliárd, amely | beruházásokra van felvéve és amely elsősor­S ban falusi és tanyai iskolák építésére van ! szánva. Én nagyon jól tudom,, hogy a minden­| kori nénzügyi kormányzattal szembe a kultusz­| ministernek mekkora küzdelmet kell vívnia azért, hogy megfelelő összegeket kapjon ahhoz, hogy bizonyos kulturcélokat anyagilag is alá­támasszon, s igv kétségkívül a kultuszminister érdemének kell betudni, hogy képes volt a mai, igazán szűkre szabott keretek között is egy ekkora öszeget kiszakítani arra, hogv azt sz 1 elhanyagolt feladatot végre escy jelentékeny lé­péssel előbbre vigye, amely elhanyagolt feladat neve: a népnevelés és népoktatás. Én azonban nem tartózkodhatom attól, ho^ry rá ne mutassak, hogy amikor a kultusz­minister ezt a kétségkívül dicséretreméltó lé­pést teszi, akkor egyúttal a régi liberális kor­mányoknak egy óriási mulasztására mutat rá, mert ha azt mondja ez az indokolás, hogy szük­ség van 1026 uj tanteremre és 870 tanítói la­kásra, akkor ez nem azt jelenti, hogy a népsza­porodás akkora volt, hogy most a népszaporo­dás arányában 1026 uj tantermet kell nyitni és 870 uj tanítót kell alkalmazni, hanem akkor ez azt jelenti,, hogy az elmúlt, sok évtizedes libe­rális kormányzati korszakoknak nem volt meg­felelő gondja a magvar nép nevelése (Ugv van! a jobb- és a balodalon.) és azokat a legtősgyö­keresebb magyar területeket hanyagolta el, amelyekben tulajdonkénen a magyar nemzet -neje van (Ugy van! balfelől és a jobboldalon.) és ezek felkarolása helyett — nem akarok itt most rámutatni arra. hoffv milyen indokokból — épen a nemzetiségi vidékekre vitte el a ma­gyar nemzet áldozatkészségének súlyos millióit és jóformán maa-a ellen, a magyar nemzet ellen nevelte az értelmi nívói át, műveltségi fokát ároknak, akik végül hálából a magyar nemzet ellen fordultak. Én helyeslem azt, hogy a kultuszminister ur elsősorban az elemi oktatást, a népoktatást akarja minden erővel fejleszteni, a mellett, hogy a legmesszebbmenőleg helyeslem és hozzájárulok minden egyéb tervéhez is, ame­lyeket a felsőbb oktatásra, a művészet párto­lására, a külföldi összeköttetések megteremte-

Next

/
Thumbnails
Contents