Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

318 A' nemzetgyűlés 479. illése 1925, évi december hó 5-én, szombaton. Bizonyos szomorúsággal töltött el azonban az az indokolás, mellyel a t. képviselő ur a tisztujitások elrendelését kérte, amennyiben indokolásában többek között arra hivatkozott, hogy egy-egy vármegyei hivatalban még me­nekült tisztviselők ülnek benn, hallgassuk te­hát meg a vármegyéket és adjunk módot nekik arra, hogy ezektől a menekült tisztviselőktől végre szabaduljanak. (Zaj.) Ilyen kegyetlen­séggel, ilyen ridegséggel a menekült tisztvise­lők kérdését tárgyalni és kezelni nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek a menekült tisztviselők a vármegyék meghallgatása után kerültek azokba a pozíciókba, amelyekben ma benne vannak. Elismerem, előfordulhat, hogy egyik vagy másik nem vált be, azonban en bloc egyszerűen, kategorice kijelenteni, hogy ezek­től, az országtól elszakadt területekről átjött tisztviselőktől minden áron szabadulni kell, méltánytalanság velük szemben és fokozása volna a trianoni békeszerződés által reánk rótt úgyis súlyos csapásoknak. Farkas Tibor t. képviselőtársam viszont azt kifogásolta, hogy mi a szanálási törvény, illetőleg a létszámcsökkentési törvény alapján a községek háztartásának ellenőrzése terén egy bizonyos uj rendszert honosítottunk meg. Tel­jesen törvényes, az erre vonatkozólag kiadott rendelkezés az az 1924. évi IV. tcikken alapul. Azonban csak arra hivom fel az igen t. képvi­selő ur figyelmét, hogy még csak nem is ok­vetlenül szükséges erre a törvényre hivatkozni, mert hiszen a mai állapot megfelel a régi tör­vényes állapotnak. A közséei háztartásokról szóló 1913. évi XV. törvénycikk 7. §-a egészen határozottan kimondja, hogy a költségvetés minden olyan esetben, ha a törvényhatóság oótadót vet ki- jóváhagyás alá tartozik, mint­hogv pedig jelenleg nincs olyan költségvetés, amely nóta dót nem állapitana meg, a régi tör­vény alapján* is jóváhagyás alá kellene vonni a költségvetéseket. (Farkas Tibor: Uj tételeket nem szabad beállítani!) Ha az, igen t. képviselő ur azt mondja, hogy uj tételeket a költségvetésbe nem sza­bad felvenni, akkor nem olvasta az 1886. évi XXI. tc.-et, s nem tudja, hn<>-y mi a kényszer­költségvetési jog, amely nálunk is fennáll és amely abból áll, hogy minden olvan tétel, amelyet a törvényhatóság a maga költségve­téséből kihagyott, de amelyet törvény, vagy törvényből következő rendelet alapján költség­vetésébe fel kellett volna venni, amennyiben kimaradt volna, hivatalból beállítható. Ezt a jogot gyakoroljuk, de csak ejrészen jelentéktelen kérdésekben. A tisztviselők ré­szére egységes utiátalány állanittatott meg. Világos, hogy egyforma elbánásban kell ré­szesíteni az összes törvényhatósági tisztviselő­ket, ennek kövekeztéhen beállítottuk az uti­Átalányokat, beállítottuk a vasúti menetdíj­kedvezmények fejében fizetendő összegeket, mert elvégbe is ezt azamusry sem túlságos bőségesen fizetett tisztviselőktől nem lehet kí­vánni. Be fogunk állitani bizonyos tételeket, szin­tén egy ilyen kiadandó rendelet alapján, nem — mint valamelyik ellenzéki szónok ur sej­tette — a választási összeírások költségeire, hanem egy olyan berendezkedés költségeire, amelynek nagj^ részét a kincstár vezeti, de minthogy a vár megyék a maguk céljaira Is felhasználhatják és fel is fogják használni, egészen méltányos, hogy csekély összeggel maguk is hozzájáruljanak ehhez a berendez­kedéshez. (Zaj a haloldalon.) Egyelőre még nem is állíttattuk be, — csak a jövőben lesz beállítva. Petrovácz igen t. képviselőtársamhoz is volna néhány szavam, aki az autonómiát védi velem szemben; ugyanakkor azonban arra kér, hogy intézkedjem a székesfővárosi közigazga­tási kerületek beosztása dolgában. Elf elejti a képviselő ur, hogy ez az 1893 évi XXXIII. te. alapján a székesfőváros törvényhatósági bi­zottságának hatáskörébe tartozik. Az autonó­mia sérelmét követeli tehát tőlem az igen t. képviselő ur ugyanakkor, amidőn autonómia­sérelmet vél látni abban, ha én szoros együtt­működésben kivánom a székesfővárosnál az üzemeket elenőrizni, vagyonfelügyeleti jogo­mat gyakorolni, mikor abban az irányban mindössze egy kérést intéztem a fővároshoz, egy tárgyalást kezdtem meg olyan bizottságra vonatkozólag, amelynek semmiféle impériuma nem lett volna. Ha az igen t. képviselő urnák nem tetszik a bizottságok számában való arány, nem tetszik a hatáskör; — pedig amint a ren­deletből eg'észen határozottan kivehető, csak tanácsadó és kezdeményező hatáskörről lenne szó — ezekre a részletkérdésekre nézve mindig adhat a főváros véleményt, megadhatja vála­szát, megteheti előterjesztéseit. Elvégre — est modus in rebus — autonómiasérelemről be­szélni ott, ahol egy megegyezés^ proponáltatik a felügyeleti hatóság és a törvényhatóság kö­zött, valóban nem igen lehet. Az igen t. képviselő urak a szabadság­jogokról nyilatkozván azt kifogásolják, hogy jól van, hiszen maguk is erezik és tudják, hogy ezeket a jogokat csak bizonyos korlátok között lehet érvényesiteni, de nem látnak egyforma elbánást ezen a téren. Nagyon nehéz egyfor­mán elbánni olyanokkal, akik különbözőképen viselkednek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ad­dig, amig bizonyos politikai csoportok és bizo­nyos politikai pártok részéről a »csak azért is« elvét olvassuk és halljuk napról-napra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezekkel a politikai csoportokkal és pártokkal szemben ugyanolyan módon járjak el, mint azokkal a politikusokkal szemben, akik minden eszközzel arra törekszenek, hogy a konszolidációt se­gítsék elő, hogy az országban a rendet fen­tartsák. (Szabó Imre: Mielőtt nem volt »csak azért is«, akkor is igy járt el! — Nemes Ber­talan: Nem ő volt a belügy minister!) Nem akarok aprólékos kérdésekre kitérni, csak még röviden kivánok foglalkozni a vár­megyei tisztviselők státusrendezésével is annál is inkább, mert erre vonatkozólag^ határozati javaslatot is nyújtott be Meskó képviselő ur. Az az egységespárti szónok, aki ezt a kérdést felvetette itt, bizonyos elismerő szavakkal adózott az igazságügyminister urnák azért, mert az igazságügyi tisztviselők és birák illetményeinek a régi nivón való fentartásá­ért, amint kifejezte magát, hősiesen harcolt, Azt hiszem, hogy nemcsak én, de valamennyi resszort vezetője akkor, midőn az ő tárcájá­ról volt szó, ugyanilyen hősiesen harcolt azért, hogy segitsen a neki alárendelt tisztviselőkön, csakhogy végül is a pénzügyi lehetőség által szabott keretek között valamilyen kiegyezés­nek létre kellett jönnie. Ez a kiegyezés a vár­megyei tisztviselőkre nézve, meggj^őződésem szerint épenséggel hátrányos. A cél t. i. az volt, hogy mindinkább térjünk vissza a béke­beli állapotokra. Kivételt csakis bizonyos ve­zetőállásokra nézve tettünk a különböző álla-

Next

/
Thumbnails
Contents