Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

2Ô4 À nemzetgyűlés 479. ülése 1925. tárgyalni, amelyek a belügyi tárcával vannak kapcsolatban és igy elsősorban a forradalmak ntáni újjáalakulásokat, amelyeknek legnagyobb részét nem vették tudomásul. Fellebbezéseink esztendők óta hevertek a belügy mi nisteriumban elintézés nélkül még mai napig is. így pl. Csepel újjáalakult 1923 január 20-án, Erzsébetfalva 1922 október 29-én, a Wekerletelep 1923 április 8-án és az- elintézést még a mai napig sem kaptuk meg. Rákosszentmihályon az alispán ur nem veszi tudomásul a bejelentést, mint nem közérdekűt és azt mondja, nem lát elég garanciát, hogy a csoport az alapszabályszerü keretek között fog működni. Hát vájjon az alispán ur gondolatolvasó-e, hogy igy előre tudja, hogy bizonyos egyesület túl fogja majd lépni az alapszabályszerü kereteket? (Szabó Imre : Ez csak blanketta volt és kitöltötték?) A mi meggyőződésünk az, hogyha egy egyesületnek alapszabályokat adnak és az egyesület a maga működésében az alapszabályok kereteit túllépi, a belügyministeriumnak megvan rá a módja és a hatalma, hogy az egyesület ellen eljárjon. De egy már megadott alapszabály szerint működő egyesület külön csoportjának megalakulását azért nem engedélyezni, mert esetleg majd túllépi az alapszabályszerü kereteket, ez teljesen beletartozik a gondolatolvasás tudományába, már pedig nem tudom, hogy a közrendészetben, a közigazgatásban mi szükség van erre a tudományra. Rákoscsabán még az alakuló gyűlést sem vették tudomásul, Rákospalotán a bejelentést valami egészen csekély formahiba miatt utasitották el. Pestszentlőrincen nem vették tudomásul, azzal az indokolással, hogy a csoport megalakulása az erők szétforgácsolására vezett, holott szerintem egy egyesületnek egy közös cél érdekében kifejtendő munkára való tömörülése épen az erőknek tömörítését és nem szétforgácsolását jelenti. Csak a budapesti és a szegedi csoportok működhetnek, de itt azután egyéb módon akadályozzák meg őket a munkában. Horribilis rendőri díjakat szednek az ingyenelőadások után. A szórakoztató és mese délutánokért vagy az anyák és a szülők felvilágosítására, a Stefánia Szövetség bevonásával, rendezett előadásokért olyan magas rendőri díjakat szednek, amelyek lehetetlenné teszik az előadások megtartását. 1924-ben az igazságügyministerium is hivatalosan fordult az egyesülethez, teljesen ki van tehát zárva, hogy itt a belügyministerium rendőri közegei destrukciótól féltsék azokat a szülőket, akik az egyesület keretében vannak és akik hihetetlen mennyiségű jótékony munkát is végeztek, nyomorenyhitő akciót vittek véghez, amelyből számtalan gyermek kapott ruhát, cipőt, tanszereket, könyveket és más egyebeket*. Meg kell állapitanom, t. Nemzetgyűlés, hogy az összes tárcák közül a belügyministerium nélkülözi leginkább a szociális szellemet, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi csak azt kérjük tőle, hogy semmi egyebet ne csináljon, csupán törvényes ellenőrzési jogának gyakorlására szorítkozzék és azt a szociális szellemet, amelynek hiányát nála megállapítjuk, mi majd magunk belevisszük, illetőleg érvényesítjük intézményeinkben. A belügyministerium egész tisztikara mint valami idegen bolygóról ugy nézi ezt a hihetetlen gazdasági, politikai és szociális nyomorúsággal sújtott munkásságot; mintha semmi közük nem volna az ország dolgozó rétegeihez, ugy intézkednek rólunk, ugy intézik el dolgainkat, mintha a ministerium a való élettel semmiféle összefüggésben nem volna. (Rothenstein Mór: Ez igy is van!) A másik egyesület, amely szintén a belügyministerium különös jóindulatát élvezi, a Magyarországi Esperantista Munkások Egyesülete. A belem december hó 5-én, szombaton. ügyministerium, amint teljesen távol áll a való élettől, ugy arról sem tud, hogy van a világon egy mozgalom, egy nemzetközi nyelv megalakításának a mozgalma, amely ma már Magyarországon is igen-igen széles keretekben működik. A belügyministerium azonban nemcsak erről nem tud, hanem a magyar kormány hivatalos álláspontjáról sem tud. Hiszen Genfben 1922-ben konferenciát tartottak ennek a nyelvnek az iskolákba való bevezetéséről, ahol 28 ország pedagógusa és 16 kormány küldött között a magyar kormány kiküldöttje is résztvett és hozzájárult, sőt az ő beleegyezésével szövegezték meg azt a kiáltványt, amely igy szól (olvassa) : » Ez a nyelv értékes segítséget nyújt az anyanyelv helyes használatában, ami az anyanyelv helyes kiejtésében és hangsúlyozásában, a szavak jobb megválasztásában és a nyelvtani szabályok világosabb megértésében njdlvánul.« A Népszövetség ugyanennek az évnek őszén tartott teljes ülésében állást foglalt e mellett a nemzetközi segédnyelv mellett, és bár nem szándékozom itt propagandaelőadást tartani erről a kérdésről, mégis meg kell azt említenem, hogy, ugy látszik, a belügyministeriumnak az a véleménye, hogyha, két munkásember összeáll beszélgetni, az már konspiráció; féltik a Sipka-szoros csendjét még azoktól a munkásoktól is, akik bármit is tanulni akarnak. Ez az egyesület is teljesen és tökéletesen távol áll a politikától, és egy nemzetközi segédnyelv megtanulása valóban nem társadalomfelforgató törekvés. Az egész világon angolul százmillió ember beszél, Angiiában mégis iskolákban és egyesületek körében tanitják ezt a nyelvet, ez a rádió hivatalos nyelve, ezt a nemzetközi postaegyesülés is besorozta a hivatalos rendes távirati nyelvek közé; több európai államban kötelezőleg tanitják, sőt Magyarországon is a kereskedelmi iskolákban választható tantárgy, nagyszabású irodalma van, a külföldet Jókaival, Mikszáthtal és a magyar irodalom legnagyobb alakjaival ismerteti meg és ezeket népszerűsíti. Amikor azután a Magyar Esperantista Munkások Egyesülete ebben a munkában részt akar venni, ebbe a nemzetközi munkába belekapcsolódni óhajt, akkor szemben találja magával a közigazgatási hatóságokat, amelyek ugyan folyton azt hangoztatják, hogy a munkásság kulturális felemelkedése szükséges Magyarországon, de a gyakorlatban mindig ennek az ellenkezőjét cselekszik. Ennélfogva nem csoda, ha a kijelentések őszinteségében igen alaposan kételkednünk kell. Mi bizonyítunk, amikor ezeket a dolgokat idehozzuk. Alapszabállyal biró egyesület a Magyarországi Esperantista Munkások Egyesülete, mégis folytán zaklatják, a végzések százait kapják, amelyek legtöbbször privát vélemények hivatalos formába öltöztetve. Igy Miskolcon a rendőrség minden tagot beidézett, az oktató nőtől elkobozta az esperantista oktató könyveket és megfenyegették őt, hogy ha tovább tanitani meri a nyelvet, akkor rendőri felügyelet. alá helyezik. (Szabó Imre : Hallatlan !) A munkahelyre telefonáltak minden tagért, hogy jelenjék meg a rendőrségen. Elképzelhető, hogy vidéki kis városban, különösen tisztviselő embernél mit jelent az, amikor valakit a munkahelyén a rendőrség keres. Ha valakihez ebben, a nagy kommunista-gyanús Világban egy rendőrségi idézés érkezik, akkor az már a munkahelyén is gyanússá válik és azt már a munkaadó sem szereti alkalmazni. iVbból pedig hogy az oktató nőt megfenyegették azzal, hogy rendőrségi felügyelet alá helyezik, el lehet képzelni, hogy ez a fiatal tisztviselőnő milyen gyorsan és azonnal visszaadta a megbízást, mihelyt ezzel a súlyos fenyegetéssel illették őt. .