Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

À nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton. á95 Orosházán nem engedélyezik a csoportot, egy alapszabállyal biró egyesület csoportját, mert a csoport megalakítása a főszolgabíró ur szerint nem közérdek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Békés- • gyulán még a tanfolyam megtartását sem engedélyezi a rendőrség. Békéscsabán a zöld ötágu csillaggal ellátott plakát kifüggesztését nem engedélyezte a rendőrség holott boldogult képviselőtársunk, Giesswein Sándor a zöld ötágu csillagot hordta és semmi különösebb baja nem esett tőle a társadalomnak. Tótkomlóson még azt a plakátot sem engedték kifüggeszteni, amelyen a tanfolyamot meghirdettük. Pécsett azzal tiltották be a tanfolyamot, hogy a Magyar Esperantista Polgári Egyesület is rendez tanfolyamot ; hiába magyaráztuk, hogy azon a tanfolyamon fizetni kell, mig a munkásesperantisták ingyen rendezik a tanfolyamot saját tagjaik részére, — ez az érv sem használt. Tatabányán, ahol csak délután tudnánk tanfolyamot tartani, a közigazgatási hatóság ragaszkodik ahhoz, hogy délelőtt tartsák meg a tanfolyamot. (Szabó Imre : Csak azért is !) Most már ezeknek a tanfolyamoknak inegtarmég Budapesten is külön előzetes engedélyhez kötik, a gyűlésekről való rendelkezéseket a tanfolyamokra is a legszigorúbban alkalmazzák. Vidéki tanfolyamoknál a padba a tanulók közé a detegtiveken kivül feltűzött szuronya csendőrök ülnek be, akik a további órákon is jelen vannak mindaddig, amig a tanfolyam befejeződik ; ezzel persze, a tanulnivágyókat a leghathatósabban elriasztják. Arról, hogy iskolahelyiséget kapjunk ezeknek a tanfolyamoknak felállítására, még álmodni sem lehet. Márpedig azt hiszem, ha a munkásság tanulni akar, azt nemhogy a belügyministériumnak megakadályozni kellene, hanem azt a kultuszministériumnak és népjóléti ministériumnak kellene minden eszközzel, anyagi áldozatok árán is elősegíteni. (Szabó Imre : Úgyis volna, csakhogy itt minden ellenkezőleg történik, ahogy kellene !) Aki nem tanul, annak nincs joga mást a tanulásban megakadályozni és ne csodálkozzunk, ha ezekért az állapotokért, ezért a rendszerért, a tanulásnak hatóságilag való akadályoztatásáért a külföldön egyszerűen kinevetnek bennünket. (Kiss Menyhért : Nem irok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok !) Újból csak azt hangsúlyozhatom, hogy a belügyben van a legkevesebb megértés a való élet iránt. A belügyininisterium a középkori gondolkozás szellemének megmaradt utolsó része és épen azért semmi bizalommal nem tudok a belügyminister ur iránt lenni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Nemes Bertalan ! Nemes Bertalan : T. Nemzetgyűlés Î Érdekes dolog, hogy egy és ugyanazt a tényt, egy és ugyanazt a helyzetet különböző szemüvegen keresztül nézve milyen másképen látja az ember. Engem felszólalásra a belügy minister ur tegnapi széleskörű, nagy < alaposságú és sok mindenre kiterjedő expozéja feletti elragadtatás késztett. Nem azért mondom ezt itt el neki, mintha azt gondolnám, hogy ez neki jól esik, de a rágalmak, a piszkolódások világában ugy gondolom, hogy az önzetlenül munkálkodó embernek egy jutalma van és ez a munkássága feleit érzett megelégedése, a lelkiismeret nyugalma. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. belügy minister ur, én és a velem együtt gondolkozók megnyugtathatják, hogy a múltban kifejtett tevékenysége és a jövendőre elénk tárt perspektívája teljes mértékben megadhatja azt a lelkiismereti nyugalmat, amely a férfinak igazi jutalma. Különösen elismerésemet akarom kifejezni — ha már a közállapotokról beszélünk — az államrendőrség működése felett. v Tudjuk nagyon jól, hogy miiyen ideges, milyen türelmetlen közönségünk van. (Barthos Andor : Ez már igaz !) Más államokban a rendőr mindenütt segitőtársat talál a közönségben, nálunk pedig azt látjuk, hogy amikor kötelességét teljesiti, inzultusoknak van kitéve- Én annak a rendőrségnek működésében, amely csak a közel múltban bedőlt a forradalomnak, olyan előnyös, olyan megnyugtató haladást látok, annak nemcsak tisztikara, hanem legénysége is magatartásában és intelligenciájában olyan megnyugtató haladást árul el, amely szerintem minden dicséretet érdemel. (Ugy van ! jobbfelöl.) Méltóztatott emliteni a rendőrség szakszerű kiképzését bizonyos irányokban pl. a közlekedési rendészet terén- Ebben a tekintetben, azt hiszem, még igen sok kívánni való van. A székesfővárosban elismerés illeti meg a rendőrséget ezért, ugyanakkor azonban méltóztatott clZt ci perspektívát elénk tárni, hogy a jövő a gépé. A székesfővárosban és annak környékén lévő állatok már hozzászoktak a géphez. De méltóztassék elképzelni, mi történik a falun, a vidéken, végig az országúton, amikor ott végigszáguld egy gépkocsi. Ahány fogat van, az mindaz árokba kerül és boldog az a gazda, akinek karja nem törött el azért, mert szerencséje volt találkozni egy autóval. Erre a járműre a vidéken is be kell rendezkedni. Átmenetileg, miután ott még az állatjármű a szokásos és a gépjármű a kivétel, egyelőre a gépjármű legyen tekintettel az állatokra, mindaddig, amig az állatok megszokják az autókat. (Helyeslés jobb felől.) A vásári rendőrség bizonyos túlbuzgalmát vagyok kénytelen itt felemliteni és pedig azt, hogy téii időben a hetipiac reggel 8 órakor kezdődik, 10 órakor pedig az istentiszteletre való tekintettel — nagyon helyesen — vége van, el kell takarodnia a piacnak. Mi történik azonban ? A rendőrség órája néha félórával előbbre jár, és mert egy félóra kell a piac kitakarítására, már 9 órakor szétzavarják a piacot; ugy hogy igen sokszor megtörténik, hogy a faluról bejövő árus nem is tudja kínálni áruját, fél óra alatt pedig a városi ember, — kisvárosról beszélek, nem Budapestről, — egyáltalán nem tudja megvenni szükségleteit. Az épitészi rendészetről azt gondolom, hogy csak városokban lehet beszélni, azonban már elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor ezt ki kell terjeszteni a falvakra is. Méltóztassék elképzelni, hogy ma, százezrei épülnek fel az uj házaknak a földbirtokrendező törvény rendelkezései folytán, és sehol ebben a tekintetben semmiféle rendészet nincsen. Egy a fő dolog, amit én elsősorban megkövetelnék, — és azt hiszem ezt a jövendőre egy rendelettel meg lehet csinálni — ha a felépült nem tudom hány százezer házzal elkéstünk is, — hogy legalább hatvan centiméterre fel kell emelni a lakás szintjét, hogy ha ma nem is tudják, de legalább is a jövőben kipadlóztathassák. Ennek az országnak áldott levegője mellett dühöng a tuberkulózis. Mi az oka ennek ! Az, hogy a talajra épülnek a házak. Ha mi ezt legalább a jövendőre lehetetlenné tesszük, azt gondolom, hogy az újonnan épülő házakból ezt a szörnyű betegséget örökre kizárjuk. Örömmel hallottam a belügy minister ur előadásában azt a különben már közismert tényt, hogy az autonómia feletti felügyelet és ellenőrzés jogát közvetlenül gyakorolja és igy ezáltal már 1925-re lehetővé tette, hogy ezeknek költségvetése idejében készen legyen. Ez kétségtelenül nagy megnyugtatást fog előidézni és nagy előny is, 42*