Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

À nemzetgyűlés 479. ülése 1925. évi december hó 5-én, szombaton, 293 költségeket, amelyeket a munkaadó elmulasztóit befizetése folytán neki kellene hogy kifizessen, olyan hosszadalmas eljárást igényel, amelyre ez a szerencsétlen terem lés a legtöbbször nem is tudja, hogy milyen utat keressen. Ami az aggkori és nyugdíjbiztositást illeti, vannak háztartási alkalmazottak, akik 20—25—30 esztendőt szolgáltak egy családnál becsülettel, megelégedésre és sorsuk a szolgálat végén igen kevés esetben a megbecsülés, ellenben annál sűrűiben az utca és a kórház. Az öngyilkosságok 9d%-a eselédöngyilkosság. És ne kei essük ezek okát a szerelmi bánatban, mert erre nagyon könnyű mindent rákenni, (Beck Lajos: lielyes beszéd!) ha azonban a dolog mélyéie nézünk, semmiesetre sem ezeket az okokat fogjuk ott találni. A visszatartott fizetések is szerepet játszanak itt. A nyáron egynéhány öngyilkosság volt azért, mert nem adták ki annak a háztartási alkalmazottnak fizetését. Nemrégiben egy feljelentés is történt, amikor nyolc esztendeig tartották vissza a háztartási alkalmazott fizetését azzal, hogy takarékba teszik és majd ha kilép, akkor megkapja, de a gazda külföldre szökött s a szerencsétlen teremtésnek nyolc esztendei munkabére ott veszett. És nem is kereste volna, mert nem is tudta, hogy neki erre joga van, ha a szomszédok erről fel nem világositják. A munkából kimaradt háztaitási alkalmazottak számára nincsenek otthonok, ugy hogy kénytelenek a lakásadónők szomorú odúiba mint menedékhelyre menekülni, ahol földre vetett rongyokon, koffereken és kosarakon alszanak, és a lakásadónők között — ezt a rendőrség adatai nagyon is bizonyíthatják — vannak a ktritonok, akik a könnyű életre viszik és csábítják ezeket a teremtéseket, akiket hozzájuk vetett az élet. Mues, bár már nagyon régen követeljük, hatósági eselédközvetitő ; a cupringerek áldozatai ezek a szerencsétlenek, mihelyt kikerülnek állásukból, a kiknél természetesen az a főszempont, hogy minél többször kerüljön a munka közveti tőhöz az a háztartási alkalmazott, mert minden u.iabb közvetítés ujabb közvetítési százalékot jelent. (Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! A háztartási alkalmazottak kérdésében ez az éremnek a másik oldala. Nem kabaréfigura, nem vicclapba való téma ez a munkáskategória, nem zöld humoristák első olcsó sikertémá^a, tessék ezt egyszer végre megérteni Tessék ezeknek a dolgával komolyan foglalkozni, mert utóvégre akármilyen elhagyatottak, kultúrában akármennyire hátramaradottak, mégis csak testvéreink, akiknek a dolgával kell, hogy végre foglalkozzunk. Az nem foglalkozás és nem kielégitő, ha időnként razziákat rendezünk rájuk, amikor végigcipelik a városon szégyenszemre a szerencsétleneket, akik lesütött szemmel kénytelenek végigmenni az utcákon, odabent a rendőrségen azután következik a tegezés, a durva bánásmód akkor is, ha razziáról kerülnek oda, akkor is, ha a munkaadóval való konfliktus után kerül oda, ahol a cselédnek száz eset közül 99-ben nincs igaza. Nem csoda, mert a cselédek gyámoltalanok és a jobban felkészült és ügyvéddel felszerelt munkaadóval szemben nem tudják a maguk igazát még csak el sem mondani, mert azzal a szókinccsel sem rendelkeznek, hogy a maguk igazát kellőképen ki tudják fejteni. Nem csoda tehát, ha inkább gyári munkásnőnek mennek, ha erre alkalmuk van, mert ott legalább relativ szabadság, relatív függetlenség és szervezeti védelem áll a hátuk mögött. Az előadó ur tegnap nagyon aggódott az erkölcseik miatt és a cselédeket, a falut félti a fertőzéstől. Erre nézve azt kell megjegyeznem, hogy a világháború ajándékozott meg a sokféle ajándék között azzal a borzalmas betegséggel, amiért NAPLÓ, xxxvir. nem a cselédeket kell okozni, hanem azokat, akik a lövészárkok nyomorúságában a hadsereget kisérő szomorú nősereg közé kényszerltétték a magyar falu fiatalságát. A fertőzés most terjed, de ellene semmiféle intézkedést nem látunk. A legkönnyebb a cselédeket okozni a fertőzésért, azért a csapasért, amelynek közülök néhányan csak srereucbétkn áldozatai, (ügy van! a szétsőbatolcaloi.) IS agyon kérem tehát az előadó urat, hogy Le általánosítsunk, mert nem szórványos eset az sem. hogy a háztartási alkalmazott a fertőzést épen a a családban kapja is nem adja, (Ugy vun! a szélsőbnloldnlon.) sőt ennek következménye azután az ő kidobása. Alkossanak törvényt ennek a bajnak kötelező bejelentéséről, kötelező orvosi kezeléséről, (lieck Lajos : Majd a népjóléti tárcánál beszélünk róla!) de ne bélyegezzék meg ezt a szerencsétlen munkásréteget akkor, amikor fent és lent egyformán pusztít ez a nyomorúság. Abban feltétlenül igaza van az előadó urnák, hogy a cselédtörvény rossz és elavult. Ötven év óta már ugyancsak nagyot fordult a világ, nagy eltolódások állottak be, a többi munkáskategória már kinőtt a közrendészet védőkarjai alól, és itt csakugyan a humánus, de erősen egyúttal szociális irányban való rendezésnek jött el az ideje. A háztartási alkalmazott az 1876. XIII. te. szerint mint családtag van alkalmazva. Mi nem kérünk abból, hogy családtagnak alkalmazzák őket ; legyen meg a háztartási alkalmazottaknak a munkaszerződése, írásban lefektetett jogaival és köttlts-* ségeivel, hogy a maga jogairól és kötelességeiről mindig tisztában legyen. Nem akarok itt most ezzel a törvénycikkel bővebben foglalkozni, csak arra kérem a minister urat, hogy az a törvényjavaslat, amely az előadó ur szerint már régen előkészületien van, végre egyszer jöjjön a nemzetgyűlés elé. Alkossák meg a háztartási alkalmazottak kérdéséiben is a munkaügyi bíráskodást, vegyék ki ezt a kérdést a belügyi tárca hatáskörébői és tárgyalják meg előzetesen az érdekképviseletekkel mindazokat a panaszokat és sérelmeket, amelyeket az uj törvényben orvosolni kell. Határozati javaslatom ebien a kérdésben a következő (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a cseléd és a gazda közötti viszony szabályozásáról szóló 1876. XIII. te. a változott \ iszonyoknak nem felel meg, a nemzetgyűlés utasítsa a belügymiuistert, hogy az igazságügyministerrel egyetértőleg és az érdekeltek meghallgatásával törvényjavaslatot terjesszen be a háztartási munkásnők és munkaadók közötti szolgálati viszony szabályozásáról a kor követelményeinek megfelelőieg.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Két munkásegyesület van. amelyek hozzám nagyon közel állnak és amelyeknek kérdéseit a belügyi tárcával" kapcsolatban szóvá kell tennem, mert ezek szintén a belügyministeriumnak különös figyelmét élvezik. Az első a Munkások Gyermekbarát Egyesülete. Amikor semmi pénzünk nincs gyermekvédelemre, amikor a háború előtti institúciók mind visszafejlődnek, amikor a gyermekkel való foglalkozás teljesen a magánjótékonyságra van utalva és amikor a gyermekvédelmi költségeket is az álllam ma már a maga vállairól a törvényhatóságok vállaira akarja áthárítani, akkor ezt az^ egyetlen munkásintézméuyt, amely behatóan és részletesen foglalkozik a gyermekek kérdésével, a Munkások Gyermekbarát Egyenletét mindenféle közigazgatási és közrendészeti intézkeoéssel meg akarja fojtani. Már pedig ez az egyesület teljesen politikamentes és nagyon furcsa, amikor egy szociálpolitikai intézmény rendőri és közigazgatási ellenőrzés alá kerül. Én itt a Munkás Gyermekbarát Egyesülettel kapcsolatban csak azokat a vonatkozásokat akarom 42