Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
290 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. katonai tényezők nem voltak hivatásuk magaslatán, másfelől, hogy a rendőrség tisztikara szaturálva lévén, a rendőrség azonnal és fenta.rtás nélkül a forradalmi turbulens elemekhez csatlakozott. (Pikier Emii: Ön is csatlakozott a forradalomhoz!) Ha a t. képviselő ur (Pikier Emil: Göndör Ferencnek nem iit levelet 1 !) elolvasta volna az Uj Nemzedék cimii, akkor még hetilapnak azokat a cikkeit, amelyekben én az uralmon lévő Károlyirendszert ostoroztam különösen Hatvani Lajos báró forradalmi emlékiratain keresztül, gyilkos gúnnyal és a legteljesebb adathalmazzal, akkor a t. képviselő ur nem kockáztatta volna meg- ezt a teljesen valótlan állitást. Egyébként, ha a képviselő ur meg akar erről győződni, méltóztassék az én »Harmadik Magyarország« című könyvemet elolvasni, amelyben ezek a cikkek össze vannak gyűjtve és méltóztassék akkor azt az irodalmi keresztrejtvényt megfejteni, hogy a »Bujdosó könyv«ben miért az én nevem van, mint a Károlyi neve megörökitve és nem másé. Érzem lelkiisme-ietem parancsát, hogy ezeket szóvá kell tennem és azt kell mondanom: hogyan harcoljunk mi a destrukció ellen, hogyan tartsuk az államrendet biztos alapokon, amikor ilyen kudarc után azt kell látnia igen sok derék rendőrtisztviselőnek, akinek évtizedes becsületes munkája után talán a B-lista koldustarisznyája jutott, hogy ilyen működés után pedig valaki számára érdemrend és kitüntetés jár. (itakovszky Iván belügyminister: Nagyon derék, kötelesséktudó tisztviselők!) Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek az igen tisztelt minister ur véleményén, de azt hiszem, hogy ebben a keresztény nemzeti közvéleménnyel együtt vagyok. Az igen tisztelt belügyminister urnák méltóztatott tegnapi beszéde során rátérni arra is, hogy a magyar községeket, magyar falvakat fel kellene karolni, a magyar íalvak kultúráját fel kellene emelni és az országos nívóhoz hozzáigazítani. (Uaal Gaszton: Adó tekintetében fel vagyunk karolva! Ott mar nivon vagyunk! — Derültség.) Amit a t. minister ur arra nézve mondót c, hogy községi politikát örökös pótadópolitikával nem lehet csinálni, azt tökéletesen alá kell írni. Ha valaki a falvak kultúráját emlegeti, akkor én vagyok az, akinek szivéhez legközelebb áll a magyar falvak kultúrájának emelése és nem is értem őszintén szólva azt a kitételt, hogy a magyar falvak kulturális tekintetben elmaradtak az országos nivótól, mert hiszen nem lehet egy olyan országnak magas kulturnivója, amelyben épen a falvak lakóinak, akik az ország lakosságának nagy többségét jelentik, nincs meg a kivánt kultúrájuk. He azt kell mondanom az igen tisztelt minister urnák, hegy a falvak kultúrájának emelésében a beiügyi kormányzatnak is részt kell vennie, mert minden kormányzati rendszernek akaratlanul van egy nemzetnevelő, nemzetpedagógiai kisugárzása, akár a szónak jó értelmében, ha az a rendszer jól dolgozik, akár a szónak rossz értelmeben, ha az a rendszer nem dolgozik jól. Azt kérdezem az igen tisztelt belügyminister úrtól, hogyan emelkedjék a falvak és a magyar községek kultúrája és lelki emelkedettsége hogyan legyen meg, amikor a magyar falvakban azt kell látnunk választások idején, amit. sajnos, nagyon sokunknak sokszor szinte kétségbeesve kell és kellett látnunk. Csak arra akarok emlékeztetni, amit én a hatvani választókerület községeiben tapasztalévi december hó 5-én, szombaton. tam. Hogyan várjunk tekintély tiszteletet, a kormány iránt vaio liszteleiet es a közigazgatási natósagok kánt való engedelmességet és bizalmat, amikor a íalvak népének — a hatvani választókerület községeiről beszélek — azt kellett látnlck, hogy a közigazgatási tényezők a legíektelenebb és legszivtelenebb terrort fejtik ki a kormánypárt jelöltjenek érdekében; amikor látniok kellett, hogy főjegyzők, jegyzők és adóügyi jegyzők — nem szólok a lószolgabirákiól es szolgabirákról — éjjel-nappal őket fenyegetéssel és megíelemlitfcssel terrorizálják; amikor nekem azt kellett látnom Vámosgyörkön, hogy az ottani főjegyző: Oelenszky Kannán azt esti órákban boroztatta a községházán a község vezető embereit és ott parancsokat osztogatott a néhány nap múlva bekövetkezendő választásra és az addig történendő korteskedésre nézve s általam xajtakapatva, a legnagyobb hidegvérrel kijelente tte, hogy ő igenis cinikus emLer, őt az én erkölcsi vagy érzelmi motívumaim meg nem hatják és ha azt akarom, hogy hassak rája, akkor előbb jussak kormányi a. Nem gondolják, hogy ez megdöbbentő felfogás? Nem gondolják, hogy ez egyfelől a közigazgatási tényezők részéi.ől határtalan cinizmust és szervüizmust mutat, hogy az ilyen gondolkozású egyéneknek olyan mindegy, hogy ki van hatalmon: hívhatják egyszer gróf Bethlen Istvánnak, hivhatják másszor gróf Károlyi Mihálynak, és egyszer talán, — ne adja Isten — Kun Bélának. De én nem is őfelé, hanem a nép felé mondom és azt hiszem, ezt nem lehet eltréfálni, hogy amikor a nép, amelytől mindig törvénytiszteletet, mindig terheket, mindig munkát, katonáskodást és adót követednek, azt látja, hogy viszont épen azok, akik a törvény tiszteleteié elsősoiban hivatottak, a törvényeket lábbal tiporják, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy a destrukciónak szabad tere akad és a destrukciónak szabad prédája lesz azután az a falusi, derék, dolgozó magyar nép. S ne méltóztassék ezen csodálkozni, amikor a hivő lelkekben is olyan rombolás történik a választásokkal kapcsolatban, mint a hatvani keiületben, ahol különösen választás napján hivő katholikus emberek százával jöttek elém és azt mondották: Uram, hogy menjünk mi ezentúl e templomba, és hogyan higyjünk a mi papjainknak? Hiszen amikor azt kellett látnunk, hegy ide elénk kiállott a kormánypárt jelöltje mellett korteskedni egy magasállásu főpap a Krisztus aranykeresztjével, és azt hirdette nekünk, hogy a lelkiismeretünk szerint szavazzunk és ha megpróbáltuk, hogy a lelkiismeretünk szerint szavazzunk^ akkor megfenyegettek bennünket; amikor azt látjuk, hogy az exiszteneiánk elpusztul, hét uram, ha a választással kapcsolatban a választási piacon igy beszélnek és utána igy cselekszenek, hegy higyjünk nekik, mikor az oltár előtt beszélnek? Azután azon a választáson, amelynél szörnyűségesebbet nem láttam, azt kellett annak a népnek látnia, hogy amikor a kormány jelöltjének minden szabad volt: szabad a mozgás, szabad a vesztegetés, szabad a fenyegetés és szabad minden: ez^el szemben az ellenzéki jelöltnek, akit hozzá még senki felforgató, destruktiv elemnek ne ím nevez, egyetlen gyűlést -sem szabad tartani, a programmját nem szabad megismertetnie a választóközönséggel. Amikor mindenkit, akit nem nemzetgyűlési képviselő kisért a választáson, egyszerűen kitiltottak és kiüldöztek a falvakból: római katholikus papokat ép ugy, mint másokat,
