Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

22 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. vagy istenhez fordultak, amikor a maguk eposzát megírták. A kultuszminister ur is, aki mint egy európai kulturóriás és kulturóriásokból táplálkozó hatalmas nagy egyéniség szerepelt itt a kultuszkormány vitájánál, a maga beszédét invokációval kezdte. Gróf Tisza István szellemét idézte ide a Házba, ahova talán bárki is inkább idézhetné gróf Tisza István szellemét, mint ö, Magyarország numerus elaususos ministerelnöke. De nem lehet Klebelsberg Kunónak a nemzet székházába idéznie annak a Tisza Istvánnak a szellemét, aki utolsó csepp véréig, utolsó pillanatáig kitartott a nemzeti akarások mellett és amellett az álláspont mellett, amelyet egy életen keresztül magáénak vallott. Nem szabad idéznie Magyarország liberális gondolkozású és liberálisan cselekedő ministerelnökét annak a Klebelsberg Kun ónak, aki legutóbb a Tesz. ülésén is, illetőleg az azután következő vacsorán arról beszélt, hogy egy jobboldali koncentrációnak kell elkövetkeznie; nem szabadd idéznie Klebelsberg Kunónak a kultúra kérdésében azt a gróf Tisza Istvánt, aki a szabadságnak, a liberalizmusnak, a minél nagyobb tanultságnak, az emberek minél nagyobbfoku kiképzésének, a magyar kulturfölénynek államférfia volt, nem szabad idéznie az ő szellemét annak a ni misternek, akinek az a felfogása, hogy Magyarországon túlságosan sok a kultúra, és aki a kultúra konkurrenciájától félti az országot. Nem volt helyénvaló gróf Tisza Istvánt idéznie azért, mert akkor ép olyan nyugodt lélekkel idézhette volna ide Vadász Lipótot is, aki gróf Tisza Istvánnak államtitkára és legbizalmasabb barátja volt, aki ugyanazt a politikát követte, amelyet követett gróf Tisza István. Bocsánatot kérek, abban az esetben, ha már ide idézi, mint uj spiritiszta a maga kultúrpolitikájának és kulturprogrammjának elmondása előtt, az agyakba és lelkekbe gróf Tisza István egyéniségét, akkor ennek le is kellett volna vonnia a konzekvenciákat és olyan programmât kellett volna elmondania a nemzetgyűlés előtt, amelyet gróf Tisza István, a minister urnák egykoron volt vezére szintén magánénak vallott volna; és — tempóra mutantur et nos mutamtír in illis — arra vagyok kivanesi, hogy gróf Klebelsberg Kunó, — aki itt a nemzetgyűlésen és ezen kivül olyan bátran és erőteljesen nemcsak hogy képvisel egy szélsőjobboldali gondolatot, hanem annak érdekében még egy koncentrációt is szükségesnek tart, de itt a mellett gróf Tisza István szellemét idézi, — hogy vájjon ha gróf Tisza István volna Magyarország ministerelnöke, akkor gróf Klebelsberg Kunó a kultuszministeri székből ugyanazt a gondolatot fejtené-e ki, mint amelyet kifejtett ma, amikor Magyarországon egy másik irányzat van. (Patacsi Dénes: Lehet, hogy ha Tisza István élne, más véleményen lenne a történtek után! — Vázsonyi Vilmos: Tisza István nem, de azt hiszem Klebelsberg Knnó igen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: Én, t. képviselő ur, azt gondolom, bogy nem a képviselő urnák lesz abban a kérdésben igaza, hogy Tisza István gondolkozása változott volna meg 4s nem Klebelsberg Kunó kultuszminister uré; hiszen mindazok az események után, amelyekre t. képviselőtársam emlékeztet, mondván, hogy megváltoztak az idők. mi is azt mondjuk, hogy megváltoztak az idők: mert ebben az országban volt kommün, voltak forradalmak és voltak bizonyos DunaTisza-közi események is. (Patacsi Dénes: A Duna—Tisza-köziek nem a Klebelsberg-gondolkozásuak közül valók!) A gyilkosok csak a * gyilkosok közül kerülhetnek ki. Ha jól értem, arrról van szó, hogy a kultuszminister ur felfogása a t. képviselő ur állitása szerint azért változott meg, mert közben bizonyos események voltak. Nem óhajtok indiszkréciót elkövetni, de tudja az egész Ház, hogy gróf Klebelsberg Kunónak, a mi szeretett kultuszminiszterünknek három évvel ezelőtt egészen más volt a véleménye. Akkor azt hitte, hogy másutt kél fel a csillag. A kultuszminister ur a szélső jobboldali politikai emberei előtt a leggyülöltebb volt (Patacsi Dénes : Most is az !), hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy itt plakátok jelentek meg,

t amelyek a kultuszminister úrtól a férfiasságot tagadták meg, méltóztatnak emlékezni arra, amikor az 1922. évi választások alkalmával az egész város falait plakátok boritották, amelyek a kultuszminister úrral szemben olyan gyalázkodó kifejezéseket használtak, amelyeket még szájamra venni sem tartok ildomosnak és méltóztatnak emlékezni arra, hogy a kultuszminister ur akkor ki volt pécézve a szélső jobboldali politika előtt és a kultuszminister úrral szemben miniszteri tanácsosok és székesfővárosi alpolgármesterek vállalták tüntetésszerüen ezekért a cikkekért és nyilatkozatokért a felelősséget. Nem azért, mintha akkor a kultuszminister urnák az lett volna a felfogása, ami ma a felfogása, hanem igenis azért, mert a kultuszminister urnák akkor mai véleményével homlokegyenest ellenkező volt a felfogása. Három esztendővel ezelőtt a kultuszminister ur igenis ebben az országban mint gróf Tisza István nagy és nagyszerű hagyományainak képviselője szerepelt, mint olyan férfiú, akiben reménykedtek azok, akik egy liberális, dolgozó munkát képviselő kialakulásnak voltak hi vei. És egyszerre a kultuszminister ur a hírlapoknak kiadott nyilatkozataiban is és általában, nemcsak magánnyilatkozataiban (Vázsonyi Vilmos: Az Est külső munkatársa volt !), okot adott azoknak, akik benne reménykedtek, mint egy elkövetkező liberális rezsim vezéralakjában, hogy azt higyjék róla— (Patacsi Dénes : Ma pedig a haza reménykedik az ő kultúrpolitikájában ! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Csak az excesszusokat Ítéltem el, de sohasem mondtam, hogy önökkel együtt akarok menni! — Pakots József: A folyósón kérte támogatásunkat a minister ur, mert a fajvédők el akarják fürészelni ! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Az önét sohasem !) Ebben a kérdésben igazat adok igen t. barátomnak, aki Bismarck egyik mondását emiitette bizonyos, a választásokon is szerepelt állattal kapcsolatban, aki következetes, hogy.. De én csak azért hoztam fel az egész témát, mert igen t. képviselőtársam... (Zaj. — Patacsi Dénes: Eltévesztette az adresszálást — Vázsonyi Vilmos: Az ökör szintén hermafrodita ! — Zaj. — Derültség. — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ön meg nagyon szellemes, néha azonban...!) Akkor is elitéltük és most Is elitéljük azt a hangot, csakhogy mireánk nemcsak akkor volt hatással és nem tolt minket a politikának egyik oldaláról a másik oldalára. Én csak Patacsi képviselő urnák egy közbeszólásával kapcsolatosan bátor voltam azt mondani — a kultuszminister ur nem volt jelen, — hogy gróf Tisza István invokálása a kultuszminister ur beszédében csak akkor lett volna jogosult, ha a kultuszminister ur levonta volna annak konzekvenciáit is és olyan programmot mondott