Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

270 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó 4-én, pénteken. nak, találja meg a módját annak, hogy ezek a gyermekcipőkből kinőtt hatalmas közületek megtalálják a lehetőségét annak, hogy modern életet folytassanak. Ha már a rendezett tanácsú városok a vármegye fennhatósága alatt kötelesek a maguk tevékenységét több vagy kevesebb szerencsével folytatni, aszerint, amint a vármegye vezetőségében a modem élet kívánalmai iránt megvan-e a megértés vagy sem, arra kérem a belügyminister urat, legyen szives elsősorban a szavazati jog gyakorlása, azután a szavazás ideje, továbbá a női szavazati jog gyakorlása és végül a választási listák meghamisítása tekintetében haladéktalanul intézkedni. Minthogy én a belügyi kormányzat iránt bizalommal nem visdtatem. a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Ostor József ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Bodó János jegyző : Meskó Zoltán ! Elnök : A képviselő ur nincs jeien, töröltetik. Ilodó János jtgyző

: Szíjj Bálint ! Elnök: A képviselő ur nincs jeien, töröltetik. Botló János jegyző : Lendvai István ! Elnök: A képviselő ur nincs jeien, töröltetik. Bodó János jegyző : Gaal Gaston ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Bodó János jegyző : Nemes Bertalan ! Elnök : A ktp/iselő ur nincs jeien, töröltetik. Bodó János jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur kora délutáni beszédében azzal kezdte felszólalását, hogy az ellenzék egy része tisztán a negáció, a tagadás álláspontján áll és ezt a tagadást szegzi szembe a kormányzattal, semmit sem akar elismerni és tagadja még a belügyministeriuni fennállásának jogosultságát is. A belügyminister urnák ez a negációs álláspontja végigvonul felszólalásán és sok olyan kérdésben is a negáció állás-punt jára helyezkedik a bei ügymin ister ur. amelyekben világosabban kellett volna nyilatkoznia. A belügyininister ur felszólalásának végére hagyta a szalad ságjogok kérdését. Én kénytelen vagyok a végén kezdeni, és foglalkozni fogok azzal a problémával, amelyet a belügyminister ur igen felületeden, hézagosan és azzal a tendenciával érintett, amtlylől kicsendül a Bach korszakbtii hang, amelyet Magyarország annak idej.n megsinylett, és amely csak arra alkalmas, hogy a szabadságjogokat továbbra is ugy kezeljék, mint eddig. ( baj nos, azt kell megáll api tanom, hogy nálunk a legfontosabb alkotmányos jogok meghatározása a kezelésben áll. Kezelnek itt sajtót, kezelnek egyesülési és gyülekezési jogot és ez a kezelés az, amelyen keresztül a szabadságjogok elsikkadnak. A különböző kormáayok azt hiszik, hogy egyetlen érdemük az, hogy a polgárság jogait elkobozzák, megsértsék, latba! tapossák és a legmini málisabb alkotmányos jogodat is csak kezelni tudják. A belügyminister ur angol példát hozott elő és ezzel keltette fel az egységes párt tetszését. " Eközben ciláit egy véleményt egy könyvből egy angoi f ríiu felfogásaként- Én mást tudok citálni Angl.á »ól, tudom, hogy mi a gyakorlat Angliában es nagyon meg volnék elégedve, ha annak, ami Angliában a szabadságjogok terén meg van, csak egy harmadrésze volna meg Magyarországod. Angliában a helyzet a következő: i\em kell a gyűléseket bejelenteni, nem tartoznak a ministeri um jóváhagyása alá az alapszabályok. Sehol annyi szervezet nincs, mint Angliában, sehol sincs annyi társadalmi, gazdasági és kulturális egye&üiet és a közigazgatásnak, a rendőrségnek annyi joga van az egyesülési és gyülekezési jogot illetően, hogy ha valaki kimegy valamelv térre, vagy vendéglőbe és ott gyűlést tart, a rendőr beviszi _ és kérdőre vonja azt, aki a gyűlést meg akarja zavarni. Az ilyet kérdőre vonják, miért akarja polgártársát akadályozni abban, hogy gyülekezési és egyesülési jogát gyakorolja. Igaz, hogy Angliában volt egy rendszer, amidőn a bíróság Ítélkezett ilyen ügyekben. És ha a minister ur erre hivatkozik, én is hivatkozom erre. Amikor az angol biró elé odaállították az izgatót azzal, hogy arról beszélt, hogy fel akarja forgatni a társadalmi rendet, akkor az angol biró, a jó biró, erre azt mondta : tessék, menjen és for g'assa fel. Ez volt az ítélete az angol bi rónak. A jó biró fogalma Angliából került ki épen ezzel az ügygyei kapcsolatosan. A minister ur jelezte, hogy az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényt megalkotja. A belügyminister ur és a ministerelnök ur is hivatkozott már erre, és kénytelen vagyok erre kitérni, mert ismerve a magyar egyesülési és gyülekezési jognak, a szabadságjogoknak kezelését, valószínű, hogy ezen a kezelési módszeren fog felépülni az a törvénytervezet is, amelyet a belügyminister ur e tekintetben készit. A gyülekezési és egyesülési jog olyan polgári jog, amelyet alkotmányos jognak tekintettek minden országban és mindenki számára törvénnyel biztosítottak. A törvényt nem mellőzhette a rendőr azzal, amivel nálunk kezelik az egyesülési jogot, hogy : a közrend így kívánja, és közérdekből nem kívánatos, mert ilyenek vannak a végzésekben. Ilyen végzéseket Ausztriától kezdve végig a nyugati államokban sehol sem adtak ki és adnak ki, csak nálunk Magyarországon, mert nálnnk a szabadságjogokat »kezelik«. Soha egy közigazgatási tisztviselőt sem vontak kérdőre azért, mert valamely réteg egyesülési vagy gyülekezési jogát korlátozta, vagy gyűlését betiltotta. A belügyminister t sohasem vonta kérdőre egyetlen parlament sem Magyarországon azért, mert nem hagyott jóvá alapszabályokat, és mert alapszabály okban olyan kikötéseket kivánt. amelyeket ő akart ráoktrojálni a társadalmi rétegekre, holott azokat mind megilleti az egyesülési és gyülekezési jog. Az egyesülési és gyülekezési jogban három felfogás érvényesül a nyugati államokban. Az egyik az, hogy az állam azt az egyesülési és gj ülekezési jogot mindenki számára biztosit.a, meg pedig törvényben, amelyhez hozzányúlni nem lehet. ÍLZ a helyzet Svájcban, Ausztriában, Németországban, Angliában, Franciaországban, végig i z összes nyugati államokban. így van szabályozva LsehS/Jovákiában is az egyesülési és gyü.ekezési jog. Végrehajtásában van háromféle rendszer. Az egyik helyen ugy hajtják végre — és ez a legmesszeob menő — hogy a gyűléseket egyáltalán nem kell bejelenteni, és az egyesületek nem tartoznak jóváhagyás alá. Ez a rendszer Angliában és a nyugati államok legnagyobb részében. Ezek azt mondják, hogy társadalmi szükségletet képez az, hogy a társadalomban kialakuló kivanságok kooperáljanak és egyesülienek. (Zaj.) Mindenki olyan egyesületbe lép be, amilyenbe akar. Az a közület határozza meg a maga alapszabályait, amely egyesületet alakit és aki akar, bemegy, részese lesz ennek a közületnek, aki nem akar, nem megy be. Van az európai államokban olyan rendszer is, ahol az egyesületek bejelentendők, de nem esnek tudomásul vétel alá, csak tudomására adandó a hatóságnak, hogy egyesület alakult. Ez az egyik rendszer, ez egy nagy, általános rendszer. Ha egyesületet alakítottak, semminemű jóváhagyástól nem függ az egyesület működése. Van egy másik rendszer, amely nálunk is van, amely abból áú, hogy be kell jelenteni a gyűlést, engedélyezéstől teszik azt