Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés â78. ülése 1925. függővé, be kell terjeszteni az alapszabályokat, s csak az engedélyezés után működhetnek az egyesületek, csak engedélyezés alapján tartható meg a gyűlés. .Nyilvánvaló tehát, hogy ezeknek a rendszereknek vaiamelyikét a minister ur is elő fogja venni és valószinüleg megkapjuk majd a hivatalos képét, hivatalos adatait annak, hogy a különböző államokban, különösen az elmúlt esztendőkben milyen területen és mennyiben alkottattak e t_ren törvények. A rendőrségnek, a közigazgatásnak az a szerepe, amely itt van Magyarországon az egyesülési és gyülekezési jog ttrén egyszerűen visszataszitó. egyszerűen az állam iránt hivja ki a gyűlöletet, mert hiszen a helyzet az, hogy ha Magyarországon valaki gyűlést akar tartani, azt be kell jelentenie és csak az engedélyezés után lehet megtartani a gyűlést. Ez a rendszer annyira korlátozása a polgárok szabadságának, annyira nem egyezik az alkotmányosság fogalmával, hogy a nyugati államok egyikében sincs meg, sőt a Balkán államok között is van néhány, amelyben a miénknél tökéletesebb, fejlettebb, előrehaladó ttabu rendszer van, ugy, hogy Magyarország majdnem izolálva van, majdnem egyedül áll abban, hogy az egyesülési és gyülekezési jog kezelése — hangsúlyozom, kezelése — ugy történik, hogy csak az engedélyezés után lehet vele élni. Nálunk a szólásszabadság lehetősége ugy korlátoztatik, hogy nyilvánvalóan nem egyezik meg azzal a felfogással sem, amit itt általában minden pártnak szem előtt kell tartania, mert tekintet nélkül a pártárnyalatokra, tekintet nélkül a pártkeretekre, ha komolyan veszik az; alkotmányosságot, akkor itt, az alkotmányosság alapelemeinek meg kellene lenni és ezek között a közszabadságokat, az egyesülési és gyülekezési jogot intézményesen mindenki részére biztositani kellene. Ezt törvény biztositja többé-kevésLbé mindenhol. E tekintetben pl. 1848-ban Kossuth Lajosnak magának is az volt a felfogása, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog annyira magától értetődő alkotmányos jog, hogy ezt külön torvénnyel biztositani nem is kell. Ezt azután időközönként a liberális kormányok is másképen kezelték, a forradalmak óta.^ 1919. óta pedig a gyülekezési és az egyesülési jogot annyira megszorították,"hogy ma már az ilyen módszer szerint megszólított gyülekezési és egyesülési joggal a ^ kormányok egyenesen visszaélhetnek és visszaélnek. A nemzetgyűlésnek lesz feladata és kell, hogy feladata legyen, hogy ezt a fontos szabadságjogot ne szolgáltassa ki egyoldalúan a kormányzatnak, ne tegye le tisztán a kormány kezébe, ne bízza tisztán és kizárólag a belügyi kormányzatra, amely belügyi kormányzatnak a maga rettenetes, nagy bürokratikus szelleme amúgy is ráfekszik az ország egész közéletére, amúgy is rettenetes nagy bajokat idéz elő a bürokrácia társadalmi és szociális vonatkozásokban. Ha ezt a bürokráciát ugy kezelik és ugy irányítják, ahogy a belügyminiszter ur ezt irányítani szokta, hogy még titkos rendeleteket is adnak ki, hogy bizonyos körökkel, egyesületekkel és irányzatokkal szemben a hatóságok mikép viselkedjenek, akkor nyilvánvaló, hogy maga ez a berendezkedés és ennek minden ténykedése kiváltja az állami organizmussal szemben a legnagyobb és a legjogosabb gyűlöletet. És ha lehet arról, beszélni, amiről itt beszéltek annakidején és beszélnek most is, hogy a társadalmi bajok itt vannak, akkor nem arra kell a belügyi kormányzatnak, a közigazgatásnak és az egé.*z állami apparátusnak gondolnia, hogy majd mindent megakadályozunk a rendőrökkel szaporítjuk a rendőrök, a csendőrök számát, hanem gondolnia kell arra, hogy más módja is van a évi december hó á-én, pénteken. 271 kormányzásnak és nemcsak az erőszak, nemcsak a jogeívonás, a jogfosztás, hanem más mód is ] van arra, hogy a kormányzással ezeket a bajokat megelőzzük es kiküszöböljük. Sajnos, nálunk e területen nem történik semmi sem. Nemcsak ezen a téren állunk igy, nemcsak azt látjuk, hegy a belügyminister ur az egyesülési és gyülekezési jogot oly szükkezüen méri s ugy kezeli és kezelteti,^ hogy ezzel elfojtja a társadalmi kivánságok érvényesülését, hanem utalnom kell itt is arra, — ezt ismételten hangsúlyozom, mert ezt nem lehet elhallgatni, — hogy_ a belügyi kormányzatnak semmi köze a sajtóhoz, nem volna szabad semmi közének lenni a sajtóhoz. Ennek az ellenkezője történik, az történik, hogy a belügyi kormányzattól függ nagyon sokszor magának a sajtónak léte is, a belügyi kormányzattól függ a nyomtatványok terjesztésének lehetősége. A kolportázsjog fikció ma Magyarországon, kolportázsjog ma nem létezik. S ha a beiügyminister ur példákat akar, menjen el a szomszéd Ausztriától kezdve végig valamennyi államba, sehol sem fogja azt találni, hogy a belügy mi niste rnek meglegyen az a joga, hogy lapokat betiltson, lapokat az utcáról kitiltson, hogy olyan intézkedéseket tehessen, amelyekkel egyes sajtóorgánumok terjesztését megakadályozza. — (Koszo István: Amelyik rászolgál! — » atiez Gyula: Ki határozza meg ezt!) T. államtitkár ur, ha ezt ön határozza meg, akkor nem kell sajtó, ' azonban ön csak egy ember az országban. Ön rászolgált arra, hogy ebben ne legyen illetékes véleméuyt mondani, mert ma a sajtóra, a betűre minden kulturországban szükség van és nem azzal a módszerrel intézik el a társadalmi bajokat mint nálunk, hogy egyszerűen ráfognak a sajtóra valamit, azután betiltják, megszüntetik, vagy utcai árusítását eltiltják, hanem egészen másképen intézik el azokat. Ha a t. államtitkár ur igy kormányoz és igy akarja a belügyi kormányzatot irányítani, akkor jobb, ba elhagyja helyét, mert ezzel nem tesz szolgálatot Magyarországnak. (Kószó István : Nem szorultam a maga kioktatására, tudja ! Tudom, hogy mi a kötelességem és azt teljesítem !) Ön közpénzből huz fizetést, ott van a hivatalban, van tehát annyi jogom a kritizálásra, amennyit akarok, (Kószó Isiván: Kritizálni joga van, de tanácsokat ne adjon ! Ezeket tartsa meg magának ! — Bâtiez Gyula : Önnek pedig a munkásokra nézve nincs joga véleményt mondani a bokrétaünnepélyen ! — iíószó István: Annyi jogom van, mint magának ! Itt mindenkinek egyforma joga van ! — Lendvai István : Ez a szabadságjog nálunk ! — Zaj. — Elnök csenget. — Kószó István : Ne akarjanak kisajátítani egy kérdést maguknak !) Elnök : Kószó István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas István : Aki beül a ministeriumokba vezető pozíciókba, attól annyit elvárhatunk, hogy tanulja megismerni az alkotmány legminimálisabb feltételeit, tudja, hogy a sajtószabadság nem rendőri ügy, hogy az egyesülési jog nem rendőri ügy és hogy szociális problémákat és társadalmi kérdéseket nem erőszakos rendőri intézkedésekkel szokás elintézni. Tessék megnézni a konzervatív irányzatokat Németországban, Angliában, Ausz] triában, Svájcban, Dániában és más országokban, ott meg lehet találni azt, hogy konzervatív emberekolyanálláspontot képviselnek, mint amilyen I álláspontot képvisel itt ebben a kérdésben épen a | t. minister ur. (Lendvai István : Ami Dániát j illeti, itt is bűzlik valami Petrichevich körül ! — ; Egy hang a középen : Mi ? — Lendvai István : j A LÁB.) Elnök: Lendvai István képviselő urat rendreutasítom.