Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. Vázsonyi Vilmos : Egyikben sínes benne ! Rosszul tudja a képviselő ur ! — Halász Móric : A kaszinó alapszabályaiban benne van ! — Hedrv Lőrinc : Akkor rendelet lesz, de hazárdjáték is lesz !) Egyenlő elbánást mindenkivel szemben ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A törvény előtti egyenlőséget, a jogokban és kötelezettségekben való egyenlőséget már 1848ban < kimondották Magyarországon. Nincsenek más jogai azoknak az álhimpolgároknak, akik a Nemzeti Kaszinóba járnak, nincsenek más jogaik a törvény szerint azoknak, akik az Uri Klubba járnak és nincsenek más jogaik azoknak, akik az Országos Kaszinóba, vagy pedig a Sziget-Klubba járnak. (Vázsonyi Vilmos : Vagy a Józsefvárosi Körbe, vagy a Lipótvárosi Szterényi-Körbe járnak. — Hedry Lőrinc: Vagy a Lipótvárosi Körbe !) Igaza van Hedry t. képviselőtársamnak, annak sincs külön joga. (Hedry Lőrinc : Ott is elveszitenek pár milliót esténként !) A belügyminister urnák van rá módja, hogy megakadályozza azt, hogy az emberek ott pénzüket elveszítsék. Ez a belügyminister urnák csak egy intézkedésébe kerül, abba az intézkedésébe, amely azonban teljesen ellenkezik a belügyminister urnák ma délelőtt kifejtett felfogásával, mely szerint egyformák ugyan az állampolgárok, de a klubbok, amelyekbe az állampolgárok járnak, külön elbírálás alá esnek a már létező törvény végrehajtása szempontjából. Azt hiszem, a belügyminister urnák sincs kételye abban az irányban, hogy a hazárdjáték Magyarországon fennálló törvényeink szerint tilos. Ha tehát a hazárdjáték fennálló törvényeink szerint tilos, akkor tilos ugyanúgy a belügyminister urnák, mint nekem. (Rakovszky Iván belügyminister közbeszól.) Odahaza játszhatik a belügyminister ur és bárki. Méltóztassék megbocsátani, nem argumentum ad hominem akart ez lenni, nem azt akartam mondani, hogy a belügyminister ur rem kártyázhatik és én sem, hanem azt akartam kifejezni, hogy a törvény végrehajtása szempontjából az állampolgárok között különbség nem tehető; nem tehető különbség abból a szempontból, hogy valaki melyik klubnak a tagja, hogy a Lipótvárosi vagy a Nemzeti Kaszinóban káríyázik-e. A Nemzeti Kaszinóban sem szabad kártyázni, a Lipótvárosi Kaszinóban sem, mert a törvény ugyanúgy tiltja az egyik helyen a kártyát mint a másik helyen. (Hedry Lőrinc : A hazárdjátékot !) Bocsánatot kérek, nem beszélünk kommerzjátékról, habár a belügyminister urnák egy túlbuzgó közege (Vázsonyi Vilmos közbeszól.) •— nem tudtam, hogy a belügyminister ur maga volt a túlbuzgó közeg — rendeletet bocsátott ki az egyik körre vonatkozólag, amely szerint ott a kom merszjáték sincs megengedve.— (Bakovszki Iván belügyminister : Azért adtam ki ezt a rendeletet, mert már a harmadik razzia talált ott hazárdjátékot ! Vázsonyi Vilmos : Tessék betiltani! Nem lehet egyes pártok privilégiumai — Rakovszky Iván belügyminister: Akkor ne tessék védelmezni!) Mi nem védelmezzük, mi leszünk a legboldogabbak, _ha a belügyminister ur elfogadja a mi határozati javaslatunkat, melyet bátor voltam benyújtani, Negern és mindazoknak, akik ezt a határozati javaslatot aláirtak, csak egyetlen egy kérelmünk van. Lehetetlenség az, hogy Budapesten bizonyos körök — ne is beszéljünk csak a nagyokról, beszéljünk a kormányhoz közel álló körökről, melyek olyan férfi vezetése alatt állanak, vagy olyan férfiakhoz állanak közel, akik a kormányra nézve kedvesebbek — e tekintetben privilégiumot élvezzenek. (Rakovszky Iván belügyminister : Feloszlattam egy kört, melynek Káiiay Tamás volt az elnöke ! - Vázsonyi Vilmos : Most pedig vigabban bakkoznak egy másik képvisJő évi december hó 4-én, pénteken. 269 elnöklete alatt ! — Rakovszky Iván belügyminister : Majd megtaláljuk azt is !) Amikor Budapesten ezt a háború okozta egyik szerencsétlenséget - mert én annak tartom — a körökbe mindenüvé behozták maguk az emberek és kényszeritették a körök vezetőségét arra, hogy akármilyen kis tételekben is, de ezt a játékot engedjék meg nekik, akkor a mi köreink voltak azok, amelyek az első perctől kezdve az utolsó másodpercig ellenállottak. Hiszen vannak Budapesten körök, amelyeket a belügyminister ur közegei mai napig sem látogattak meg, amelvekben évtizedek óta kártyáznak, hazárdjátékot űznek s amelyek palotákat építettek, ellenben a mi köreinkben nem lehetett játszani, csak mikor már az volt a helyzet, hogy kis összegekben játszottak az emberek s ezek a kisemberek követelték, hogy ugyanolyan jogaik legyenek, mint más körök tagjainak, akkor kényszerből — amely kényszert boldogan fogunk felváltani egy másik kényszerrel — belementünk ebbe, de most várjuk a belügyminister ur intézkedését, melynek értelmében minden egyes társadalmi egyesületben, minden egyes klubban és kaszinóban a belügyminister ur drákói szigorral, a vezetők személyes büntetőjogi felelőssége mellett, eltiltja a kártyajátékot. Ne az a helyzet álljon elő, hogy egy járásbirósági tárgyalá>on a kártvások közül kiválasztanak kettőt-hármat s az egyiket tízezer, a másikat húszezer, a harmadikat pedig harmincezer korona úgynevezett látszatbüntetésekre Ítélik, hanem méltóztassék gondoskodni egy uj törvényről vagy olyan rendeletről, (Vázsonyi Vilmos: Törvény van !) vagy ennek a törvénynek olyan végrehajtásáról, amely azután a klubbokban teljes mértékben lehetetlenné teszi a kártyajátékot. Mi a belügyminister úrtól csak egyet kérünk — nem óhajtunk senkit meggyanúsítani, de határozottan kívánjuk és kérjük, — hogy társadalmi állásra, születésre, rangra való tekintet nélkül és a klubboknak politikai és társadalmi elhelyeződésére való tekintet nélkül méltóztassék a klubbokra nézve egyenlő elbánást gyakorolni, mert a magyar törvények értelmében ember és ember között, társadalmi egyesület és társadalmi egyesület között annak jogai és kötelezettségei tekintetében különbség nem tehető. Ha tehát ez a törvényben benne van, a belügyminister ur egyéni intencióinak, vagy szimpátiájának megfelelően nem lehet kivenni a törvény rendelkezése, a rendelet hatálya alól egyes olyan köröket, klubbokat vagy kaszinókat, amelyek nem tudom micsoda felsőbb tízezernek vagy ötezernek (Rakovszkv Iván belügyasinister : Soha erről nem beszéltem! Ez kiforgatása a szavaknak!) — vagy talán nem is a felsőbb, hanem a közép ötezernek vagy tízezernek találkozóhelyei. Mi a belügyminister úrtól csak egyenlő elbánást kfrünk. E eket voltam bátor a beiügyministeriuni tárcájánál elmondani. Remélem, hogy a belügyminister ur mindazokat a kérdéseket, am< lyeket itt a nemzetgyűlés szine előtt felvetettem, mérlegelés tárgyává fogja tenni. Különösen kérem a belügy minis; er urat, a rendezett tanácsú városok tekintetében, — melyeknek fontossága éppen a belügyminister ur mai expozéja után annyira * kitűnő és feltűnő, amelyek most 1-ulturfeladatok előtt állanak, s amelyek gazdasági berendezkedésük tekintetében a külföldi kölcsön révén hatalmas lépésekkel kell, hogy előrehaladjanak, nemcsak maguknak, nemcsak a lakosságuk különböző társadalmi rétegeinek, hanem az egész nemzetnek javára válván működésükkel, — hoay amenynyiben ezen kereteiket túlnőtt rendezett tanácsú városokat nem óhajtja rövidesen törvényhatósági városokká alakítani, de még abban az esetben is, ha ezek megmaradnak rendezettanácsu varosok-