Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

266 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. milyen eljárást óhajt lefolytatni, mert még mindig nem hallottunk a belügyminister ur részéről semmifé e kijelentést arra vonatkozólag, hogy a székesfővárosnál tapasztalt szavazat-elkobzások tekintetében a belügyminister ur indítványára a bűnvádi eljárás rnegindittatott volna. Beszélt a belügyminister ur a kiutasításokról, azoknak a kiutasításáról, akik az utolsó években vagy pedig évtizedekben Magyarországra vándoroltak be, akik azelőtt sem voltak magyar állampolgárok, de nem beszélt a belügyminister ur arról, hogy vannak itt az országban olyanok, akik Trianon által ránk kényszerítve nem magyarok, de akik épen ugy magyaroknak születtek, mint ahogyan magyarnak született a belügyminister ur — (Sztder Ferenc: No, no egy kicsit m agyarabbak ! — Zaj.) nem magyarok azért, mert olyan területen születtek, amelyek ma, sajnos, a megszállott területek neve alatt ismeretesek. — (Vázsonyi Vilmos : Sajnos, nem ez alatt a név alatt, hanem be vannak kebelezve !) Beszélt azonkívül az optálás körül történt hibákról, elpanaszolta itt a nemzetgyűlés előtt, hogy nemcsak a kis intelligenciában szűkölködő emberek nem optáltak, hanem még az intelligencia sem optait és most persze — mondotta a belügyminister ur - szaladoznak mindenfelé, hogy őket ismételten visszahonositsák, ez azonban technikailag nem megy olyan könnyen. Ellenben nem beszélt a belügyminister ur arról, hogy óhajt e ő valamilyen generális intézke dést tenni az iránt, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy ennek a szaladgálásnak vége szakadjon, hogy az a 182.000 akta, amely a visszahonositás kérdésében a belügyministeriumban felgyülemlett, mi képen lesz egy generális intézkedéssel elintézhető, hogy mit lehetne tenni azért, hogy ezek -az emberek, akik tévedés folytán, elfogadom: saját hibájukból, a törvény helytelen értelmezéséből kifolyólag nem lettek Trianon által magyarokká, ismét visszahonosithatók legyenek. Mert remélem, hogy a belügyminister urnák ebben a kérdésben nem az a felfogása, mint amilyen egyes emberek felfogása itt, hogy a 8 millió magyar is sok, hogy nem arra kell törekedni, hogy minél több legyen a magyar állampolgár, hanem, igenis, nehézségeket okozzunk a visszahonositással azért, hogy aki Trianon következtében idegen állampolgár lett. az ne lehessen magyar állampolgár. (Hedry Lőrinc : Ilyen felfogású ember is van %) Épen azért várom, mert nem ismerem eléggé ezt a dolgot, a belügyminister úrtól az intézkedést! Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor a visszahonositás tekintetében nehézségeket okozunk a magyar állampolgároknak, ugyanakkor, a környező államok polgárságát szaporítjuk, azok katonaságát, azok adófizetőinek számát szaporítjuk és csökkentjük azt a kádert, amely a magyar állampolgárokból állíttatik össze és csökkentjük a magyar adófizetők számát. Méltóztassanak megengedni, hogy külön-külön foglalkozzam az egyes témákkal és elsősorban a szabadságjogok kérdésével. Nekem nincs túlzott felfogásom a szabadságjogok tekintetében. Nekem nem az a véleményem, hogy a szabadságjogok egész teljét ki kell önteni egy olyan országban, amely végigszenvedte a háborút és a forradalmakat, de teljesen lehetetlenség, hogy minden kicsiny gyűlésen, — akármilyen egyesület közgyűléséről van szó, vagy ha valamilyen választmányi ülésről van szó, sőt ha az Akadémiának közgyűléséről van szó, mert hiszen erre is volt eset, — ott kelljen ülni a rendőrség kiküldöttjének. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon). Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam mondja épen, hogy Debrecenben a templomban a Templom Egyesület gyűlésén is évi december hó 4-én, pénteken. megjelent a rendőrség kiküldöttje. Bocsánatot kérek, ezekről a tényezőkről igazán nem méltóztatik azt gondolni, hogy felforgató tendenciákat követnek. Lehetetlen a szabadságoknak olyan kezelése, hogy minden egyes kicsiny, jelentéktelen gyűlésről, amelyről nem is lehet gondolni azt, hogy ott az államra nézve veszélyes tanok fognak hirdettetni vagy ott az államra nézve veszélyes cselekményekre fognak személyek felbujtani, szintén kiküldi a közigazgatási hatóság a megbízottját. Engedjen meg a belügyminister ur, de én bátor voltam utána nézni annak a citátumnak, amelyet a belügyminister ur itt délelőtt előadott, és kénytelen vagyok megállapítani, hogy ugyanabban a könyvben, annak a kiváló angol tudósnak könyvében egy másik helyen ott van kifejezetten az a kijelentés, hogy Angiiában még a szabad ég alatt tartott gyűlések sem esnek korlátozások alá; ott nem ugy van mint Belgiumban, hivatkozik reá a könyv. (Szeder Ferenc : De azt a részét nem olvasta fel! — Rakovszky Iván belügyminister: Belgiumban még szigorúbb!) Bocsánatot kérek, de Angliára méltóztatott hivatkozni. Angliára nézve kifejezetten kimondja az a könyv, amelyre a belügyminister ur hivatkozott, hogy a szabad ég alatt tartott gyűlés semmiféle korlátozás alá nem esik, hanem épen ugy, mint ahogyan egy akrobata mutatvány, amelyet szabad ég alatt tartanak, nem esik _ semmiféle korlátozás alá és ott mindenki megjelenhetik, egy politikai gyűlés sem esik semmiféle korlátozás alá. Bocsánatot kérek, ha a belügyminister ur járt Angliában, akkor a Hydeparkban, ahol a gyűléseket tartják, méltóztatott látni, hogy ott nemcsak rendőrre nines szükség és rendőri bejelentés nem kell, hanem méltóztatott azt is látni, hogy ott egészen szépen és békésen kis emelvények vannak csinálva, azokra ki van irva, hogy ott ennek és ennek a pártnak, vagy vallásnak ^szónoka, vagy az ingyemtej szónoka fog most beszélni erről és erről a témáról s a publikum odagyülekezik és ha tetszik neki meghallgatja a szónokot. Londonban ott beszél az ir függetlenségi mozgalom vezére, mellette egy részeg ember tart előadást és bizony előfordul, hogy a részeg embernek az alkoholizmus ellen tartott előadásán nagyobb hallgatóság volt jelen, mint amennyi végighallgatta a politikai gyűléseket. Megjegyzem, hogy a belügyminister ur Angliára vonatkozóan helytelenül citált. Mi nem is kivánjuk, ami gyűléseinkre nézve a szabadságjogoknak azt a teljességét, amely Angliában megvan, de ha a minister ur a konzervatív Angliát példának hozza elő Magyarországra nézve, akkor mi készséggel fogunk a belügyminister urnák ebben az irányban helyeselni. (Halász Móric közbeszól.) T. képviselő ur, épen ezért mondom én, hogy nem vagyok a teljes szabadosság hive, viszont azonban az a véleményem, hogy amit az egyik oldalon megadnak, adják meg a másik oldalnak is. A szabadságjog minden országban, minden emberre nézve csak egyenlő lehet. Lehetetlenség az, hogy az egyik egyesületnek fiókjai lehetnek az országban, amelyet társadalmi egyesületnek mondanak, holott nincs ebben az országban, aki ne tudna, hogy ez politikai egyesület, sőt súlyos politikai kérdésekkel foglalkozó egyesület és ezt az egyesületet a legnagyobb szabadságjogok illethessék meg, amelynek joga van szabad térségen gyűlésezni, felvonulásokat rendezni, gyűjtéseket rendezni, joga van fiókokat tartani, más békés természetű egyesületeket pedig a belügyminister ur más elbirálás alá vesz. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a kérdésnél rátérjek a nyomozatokra, amelyeket a belügyminister ur emiitett és amelyek az ő véle-