Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. menye szerint ebben az országban az utóbbi idők­ben teljes eredménnyel végződtek. Bátor vagyok a belügy minister ur figyelmét felhivni arra, hogy itt ezelőtt egy évvel és néhány hónappal a belügy­minister ur és a honvédelmi Ministerium között egyfelől, másfelől pedig az igazságügyminister ur között, aki akkor nem is nagyon védte a maga bíróságát, azt a birói tanácsot, amely az Ítéletet hozta, egy súlyos komplikált kérdés merült fel — hiszen méltóztatnak tudni, hogy a birói és ügyé­szi egyesület ebben az esetben a belügyminister ur ellen támadt — mi a belügyminister ur véle­ménye szerint egy helyes nyomozás, és hogy egy rendes eszközökkel lefolytatott nyomozás nyomoz­ta-e ki két súlyos bűncselekmény tetteseit? De nem óhajtunk erről a kérdésről beszélni, csak azt a kérdést intézem a belügyminister úrhoz, vájjon volt-e ebben az országban olyan gyilkosság, amely­nek nem voltak politikai mellékhangjai, ameiyet ki nem nyomoztak volnál Tudomásom szerint minden gyilkosságot kinyomoztak, azonban egyet­len egy olyan gyilkosságot sem nyomoztak ki, amelynek bizonyos politikai mellékhangjai voltak. A belügyminister ur erre azt válaszolja, hogy ő ebben az irányban nem hibás, sőt nem hibásak nyomozati-közegei sem, mert azok kinyomozták a bűncselekményeket. Tisztelettel vagyok bátor megkérdezni a belügyminister urat: nem íartja-e szükségesnek, azokkal a birói Ítélet kapcsán fel­lebbezett támadásokkal szemben, amelyeket nap­nap után hangoztatnak kint a sajtóban és ide­bent a nemzetgyűlésben is, a belügyministerium magasrangu, kitűnő tisztviselőit, a m. kir. állam­rendőrség magas pozícióban lévő kitűnő tisztvi­selőit megvédelmezni, hiszen ennél a birói ítélet­nél nem magasállásu és ma is magas állásokat betöltő tisztviselők, bírák, fogházorvosok vallo­másait, hanem a vádlottak rokonainak, a vádlot­tak egyesületében — nem politikai, hanem társa­dalmi egyesületében — tömörült egyének vallo­mását fogadta el perdöntőnek a kir. Liróság. Az általános vitában bátor voltam a belügyi tárcára vonatkozólag csak néhány szóval meg­jegyezni, hogy a belügyi tárca és az egész bel­ügyi igazgatás legjobb jellemzője egy mondat, az, hogy Gödöllőn még mindig Endre László a fő­szolgabíró. Tudjuk, hogy Gödöllő Magyarországra nézve ugyanazt a szerepet tölti be, mint Üarszkoje­Szelo a régi cári Oroszországi an, pedi^ Gödöllőről nem lehet elmondani azt, amit a cári Oroszország­ról. Vladivosztokról, Turkesztánról elmondhatunk, hogy t. i. az atyuska, a cár messze van, nem tudhat meg mindent: ami ezekben a messzeeső tartományokban történik. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Amikor a belügyminister urnái, az alispánok­nál, a bíróságoknál, a ü.űnvádi és fegyelmi fel­jelentések egész özöne van, amelyek közül csak egy adatatott volna be egy másik főszolgabíró ellen, az már rég felfüggesztetett volna állásától, akkor kérdem, miként lehet elképzelni is, hogy Magyarországon, a székesfővárostól néhány kilo­méter távolságra legyen egy főszolgabíró, aki a biróválasztást akként képzeli el, hogy kimegy és a tömegnek kijelenti: jelöltek voltak ezek és ezek és közfelkiáltással ez választatott meg — azután a tömeg mehet tovább. — Miként lehetséges az, hogy amikor egy iparengedély kiadását a főszolga­bíró megtagadja s az illető ez ellen fellebbezéssel él az alispánhoz, az megadja az engedélyt, azt leküldi a főszolgabíróhoz, aki azonban egy eszten­deig nem adia ki, csak az alispán utolsó felszólí­tására! Miként lehetséges az, hogy piaci árust tar­tóztatnak le, mert az nem ismerte a főszolgabírót évi december hó 4-én, pénteken. 267 és nem vette le a kalapját! Miképen lehetséges az» hogy hó el nem takarítása miatt eljárást indíta­nak meg egy újságíró ellen» azért, mert a főszolga­bíró ellen irt, azonban a hótakaritást olyankor követelték tőle, amikor hó nem esett. (Derültség­— Halász Móric: Csakhogy ezt az aszódi főszolga­biró is megállapította s az illetőt meg is büntette külön !) T. képviselőtársam tévedj nincsen bebizo­nyítva. A meteorológiai intézet jelentéséből álla­pították meg, hogy hó aznap nem esett és a köz­ségi biró is azt vallotta ... Hogyan lehetséges az, h<>gy a főszolgabíró akként képzeli el az üzletek ellenőrzését, hogy ha neki valami nem tetszik, a pultról mindent lehajigál, szódás üvegeket tördel! Tisztelettel kérdem, hogyan lehet jó képet állitani össze arról a közigazgatásról, amelyet a belügy­minister ur és az igen t. képviselőtársaim véde­nek, akkor, ha a székesfőváros közvetlen közelé­ben még mindig hivatalban lehet egy ilyen fő­szolgabíró. (Halász Mórié: Üldözés folyik ellene!) Tisztelt képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy nem igy van a dolog. Méltóztatik tudni, hogy abból a járásból, amelyben az illető ur főszolga­bírónak megválasztatott, az összes községi jegyzők megjelentek a vármegye alispánjánál, kérve őt, hogy az illetőt ne válasszák meg főszolgabírónak. Méltóztatik tudni, hogy abban a járásban, amely­ben előzőleg ismerték, a leadott 92 szavazat közül még tévedésből sem esett egyetlen egy sem a fő­szolgabíró úrra. (Varsányi Gábor : Mi köze a vá­lasztáshoz a jegyzőknek?) Méltóztatik tudni azt is, hogy erre a választásra nem minden megye­bizottsági tag kapott meghívást. (Halász Móric : Ezt is megcáfolták !) A vármegye maga a jelen­tést fölterjesztette a közigazgatási bírósághoz. (Halász Móric : Amely elutasította a panaszt ! — Vázsonyi Vilmos : Pótolja Förstert, a kiskirályt! — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, rátérek a rendezett tanácsú városokban és általában a községekben a községi választásoknál tapa.sztalt olyan szabály­talanságokra, amelyek azért lehetnek ma szabály­talanságok, mert a törvény megalkotásakor még senki sem gondolt arra, hogy mammut rendezett tanácsú városok lesznek 60—70.0JO lakossal, hanem mindenki 5—10.000 lakosú rendezett tanácsú vá­rosokra számitott ; hiszen méltóztatnak tudni, hogy Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok voltak 3000 lakossal. Méltóztatnak tudni, hogy a rendezett tanácsú városokban a női szavazati jogot ugy gyakorolják, hogy a női választók valamelyik pártnak vagy személynek meghatalmazást adnak, hogy helyet­tük a szavazati jogot gyakorolhassák. Ennek az a következménye, hogy minden egyes nőnek szavazatával minden egyes párt megjelenik, aminek az volna a következménye, hogy a női szavazókat valamennyit el kellene ütni szavazati joguk gyakorlásától, mert a több hasonló meg­hatalmazás, amelyekről hirtelenében nem is lehet megállapítani, melyik a hamis, paralizálja egy­mást. Ezért egy határozati javaslatott ter. esztek elő amelynek értelmében (olvassa :) »A nemzet­gyűlés utasítja a belügyminister urat, hogy a csalások és visszaélések meggátlása végett hala­déktalanul nyújtson be törvényjavaslatot a ren­dezett tanácsú városok női választóinak közvetlen joggyakorlásáról. Addig is, amig ez megtörténik, a minister ur rendeletileg gondoskodjék a vissza­élések megakadályozásáról.« Ugyancsak figyelmébe ajánlom a belügymi­nister urnák azt, hogy a rendezett tanácsú váro­sokban lehetetlenség hétköznap reggel 9 órától délután 4 óráig lefolytatni a szavazást, mert pél­dául — hogy egy környékbeli várost, Kispestet említsem, ahol 17.000 szavazó van - másodper­cenkint 16 embernek kellene leadnia szavazatát, 88*

Next

/
Thumbnails
Contents