Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

262 À nemzetgyűlés 478. ülése 1925 be!) ahol mégis kevesebb mód van a blicce­lésre, hanem tartsák be mindenütt az egész vonalon és tartsák be ezeket az órákat, necsak jelenléttel, ne is amerikázással, — ami gyakran előfordul. (Gaal Gaston: Újságolvasással, reg­gelizéssel, azután tizóraizással, azután tereíe­rével s azután hazamenéssel. — Barthos An­dor; Azért valamit csak dolgoznak is. — Zaj.) Tessék a visszaéléseket mindenütt kiküszö­bölni, mert, ha nincs szigor az egész vonalon, akkor elérjük azt, hogy néhány becsületes, ér­demes munkás tisztviselő betartja a hivatalos órákat, de a többiek nem. (Viezián István: Akárcsak a képviselők. Ezeknek egy része sem tartja be.) Én ezt helytelenítem a képvise­lők részéről is, különösen a tanácskozásképes­ség biztosítására hivatott és kötelezett több­ségi pártok részéről. (Barthos Andor: Ez egy­forma kötelesség. — Kiss Menyhért: Tizenket­ten vannak most is. — Zaj. Elnök csenget.) Beiatom, hogy ez nagyon nehéz munka, hiszen uartüos i. képvi Sciotarsam az au.mi­nisztráeiot még jobban ismeri, mint én, mert benne elt. Beiatom, hogy itt nehéz munkát ki­vánunk, (Gaal Gasion: Dehogy neiiézi Két hét alatt rendet csináltam három vármegyében!) de mi osait a visszaéléseket akarjuk kiküszö­bölni. Különösen nenéz lesz a példaadás meg­kivánása akkor, ha épen a többségi párt fo­gaoja meg oly nagy lelkesedéssel azt a taná­csot, és azt az óliajt, melyet a lapok közlése szerint a Jtláz méiyen tiszteit elnöke épen a tegnapi nap folyamán hozott pártjának tudo­mására. Ez mindenesetre megneheziti a dol­got, mert végeredményben a tisztviselők kö­zött is felmerülhetnek olyan hangok is, hogy: furcsa, hogy a képviselő urak tőlünk kiván­ják a hivatalos idő pontos betartását, mikor ők maguk szolgáltatnak példát arra, hogy a hivatalos óra, vagy a tárgyalási idő csak pa­piron van meg s amikor előfordul, hogy a képviselő urak azért a munkáért, amelyet el keliene végezniök, s amelyet nem mindig vé­geznek el, velük szemben megkülönböztetett honorálásban részesülnek. Ezeket voltam bátor a nemzetgyűlésnek tisztelettel tudomására hozni, s egyúttal, tekin­tettel arra, hogy a tárgyalás elhúzása foly­. tán én már úgyis sok időt vettem igénybe a korlátozott vitából, abban'-a reményben, hogy a kritikák a belügyi kormányzattal szemben majd azokon a tereken is nyilvánulni fognak, amelyeket az idő rövidsége miatt nem említ­hettem, tisztelettel bejelentem, hogy ama hi­bák és rendszertelenségek folytán, melyek a költségvetésben mutatkoznak, annak ellenére, hogy a múlttal szemben javulást látok, de en­nek a javulásnak foka nem olyan, mint amilyen lehetne,, ha az az energia, amely a belügymi­nister ur expozéjában mutatkozott, gyakorlali­lag is nyilvánult volna: nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a költségvetést ma még el­fogadhassam. (Zaj a jobboldalon,) Elnök Szólásra következik! Bodó János jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló t. barátom, Farkas Tibor képviselőtár­sam megjegyzéseire két észrevételt vagyok bá­tor tenni. Egy sajnálatos esetet hlozott fel, melyet az ő rapszodikus előadásából nem tudtam teljesen megérteni. (Zaj balfelől.) De arra ké­rem a t. Nemzetgyűlést, ne méltóztassék ezt általánosítani, és ne méltóztassék abba a hi­bába esni, hogy egy S2 oldalas újság szedését egfj r sajtóhiba miatt rossz szedésünek minő­éi?! december hó 4-én, pénteken. • sJtsék. Ezzel is ugy vagyunk, — hogy ennél a hasonlatnál maradjak —- hogy igazán nem vesszük észre, ha egy 32 oldalas újság helye­sen, pontosan, kiválóan van szedve, de ha egy sajtóhibára akadunk, akkor rögtön felláza­dunk és azt rögtön észrevesszük. A másik kívánsága az volt az igen t. kép­viselő urnák, hogy az autonom jogok védel­mében óhajtaná, hogy a vármegyei törvény­hatóságoknál mielőbb tisztujitások tartassa­nak. Hiszen ez helyes, az intencióját értem, de méltóztassanak megengedni, a tisztujitáso­kat megelőzőleg a; törvényhatósági bizottsá­gok újjáalakításáról kell beszélni és bátor va­gyok a képviselő ur szives ügyeimét feihivni, hogy az errevonatkozó törvényjavaslat már benyujtatott sőt, mi több, általánosságban s részleteiben is a 4. §-ig már bizottságilag le­tárgyaltatott és csak a parlamenti viszonyok gátolták meg, hogy ez a javaslat ide kerüljön. Különben nem hivatásom, hogy erre vonatko­zólag teljes és elfogadható felvilágosítást ad­jak. Azt hiszem, a belügyminister ur részéről ez majd meg fog történni — természetesen, ha szükségesnek találja. Még egy megjegyzésem volna. Megengedi nekem az általam végtelenül nagyrabecsüit és tisztelt Gaal Gaston barátom, hogy közbe­szólásaiból ugy győződtem meg, hogy teljesen azonosította magát Farkas Tibor t. képviselő úrral a hivatalos órák pontos, szigorú betar­tása tekintetében. (Gaal Gaston: löO%-ig azo­nositom magamat vele!) Mélyen t. képviselő ur, én már voltam hivatalfőnök és kijelent­hetem, hogy a tételnek ilyen merev beállítása nem helyes és nem praktikus. (Gaal Gaston: A hivatalos esküvel vállalt kötelesség betar­tásáról van szó!) Igaz, ez igy van. (Gaal Gas ton: Itt nincs rigorózus, vagy nem rigorózus betartás! Megesküdött, kötelessége esküjét megtartani! — Lendvai István: Ha minden esküt megtartanának!) Van olyan tisztviselő, aki olyan pontosan bejár a hivatalba, mint az óra, azonban láttam olyat is_, hogy az ilyen azzal szórakozik, hogy bemártja a tollát a tin­tába és nézi, hogyan szárad ki. (Gaal Gaston: El kell csapni! Hivatali esküje arra is köte­lezi, hogy dolgozzék! — Barthos Andor: Le­het, hogy jobban ellátja a hivatalát^ az, aki nem jár be pontosan, de a hivatalos óra után is dolgozik!) Épen erre akartam kitérni, mélyen t. kép­viselőtársam, a hivatalos kötelesség teljesi­tése a fontos. Sokszor megtörtént, hogy a messzelakó, a perifériákról bejövő alantas tisztviselőt felmentettem az alól, hogy ponto­san betartsa a hivatalos órát, mert — mon­dom — a perifériákon lakott és igazán pro­blematikus volt a villamosjárás következté­ben, hogy pontosan beérhet-e. Meg voltam azonban győződve arról, hogy hivatalos kote'­lességét olyan pontosan teljesiti, hogy ha kell, hivatalos órák után is pótolja munkáját, ezért a hivatalos órák betartása — rossz^ ki­fejezés, de u. n. betartása — tekintetében sohasem voltam vele szemben szigorú és több produktív munkát tapasztaltam részéről, mint azok részéről, akik pontosan megtartották a hivatalos órákat. Ezeket voltain bátor csak főbb vonások­ban igen t. képviselőtársam beszédére vonat­kozólag megjegyezni. Most méltóztassék meg­engedni, hogy áttérjek beszédem tulajdonké­peni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amikor az előt­tünk fekvő költségvetést elfogadom, néhány

Next

/
Thumbnails
Contents