Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

Ä nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó á-én, pénteken. 261 állások tekintetében ugyanaz, a létszám, talán egy Ms dsökkentés mutatkozik a takarékossági bizottság tellépésére. (Gaal Gaszton: A Kend című lap megvan még! — Rakovsziky! Iván belűgymmister: Nem kerül semmibe sem! — Gaal Gaszton: Mi szükség van ráf — Lendvai István: Kell a Csocsó bácsiknak!) Az álamrendészeti szervek ellátási üzemeinek műit evi Kousegvetesét a jeien evivei oszszenasoiiiitva, mit taraiunk? A rendszeres állasok, a tisztviselői állasok ugyanazon, mint a múltban, 2ö8 áll szenioen 2öő-cai, valamint főfoglalkozású szerződéses alkalmazott ugyancsak 28, epugy, mint a múlt evi költségvetésben, lia csökkentés van, csökkent a szakniunkasok es napszamosok Dere. (i> arkas István: Azt elniszems Azt csökkentik! — Maiasits Wéza: Csau nem a generálisokét fogjak csökkenteni! — Farkas István: Es a főispánokét!) Azt hiszeim szükség van az ellátási üzemekre, mert ha ezeket jói Kezelik, akkor megtakaritasokat lehet és keli elérni, üe a gazdasági üzemek alaptörvénye az, nogy ne az adminisztrációs költségek szaporodjanak. Azt, hogy egy üzemnél lenessen redukciót elérni a berek, a szakmunkások oere terén, de ne lehessen redukciót elérni a hivatalnok urak létszamában, nem tartom megengedhetőnek és okosnak, liehet, hogy megállapításom nem találkozik minden képviselőtársam véleményével, de nem szabad ugy adminisztrálni állami üzemeket, mintna a mostani részvénytársasági üzemek vezetéséről vettek volna példát, amelyek a bekövetkező kedvezőtlen konjunktúrát ugy gondolják magukra nézve athidaihatónak, hogy elooesátanak alkalmazottakat, leszálltjaik a munkabért, de egyet nem szállitanak le» az igazgatósági tantiéineket és az igazgatói állások szamát. (Lenüvai István: Ott is karitativ alapon járnak el!) Ezen a téren általában talán mégsem kívánatos, hogy epén a közüzemek kövessék a maganüzemeknek szerintem erkölcsi szempontból nem védhető és meg nem engedhető eljárását. A költségvetést tovább vizsgálva, mindenesetre el keli ismernünk, hogy a folyamőrségnél nem történt nagyobb áliasszaporitás. De a folyamőrségnél is előfordult az a különös eset, hogy magasabb fizetési osztályú állásokat szaporítottak, kisebb állásokat csökkentettek. Égy év múlva most ismét a magasabb állások szaporodjanak? (Maiasits Géza: Jövőre lesz tengernagy, ellentengernagy és fregattkapitány!) De ne beszéljünk tisztán a tiszti létszámról, vegyük egyszer a nem tiszti rangsorba tartozó alkalmazottak számának eltolódását a múlt évi és a mostani költségvetést összehasonlítva. Itt megint egy roppant érdekes jelenséget látunk egyik legfontosabb közbiztonsági intézményünknél, ugyancsak a csendőrségnél. A csendőrség jósága vagy rosszasága elsősorban mégsem a próbacsendőrökön, a közönséges csendőrök minőségén áll vagy bukik, hanem az altiszti rangban lévők jósága vagy rosszasága gyakorol hatást az egész intézmény mivoltára. Azt látjuk, hogy roppantul csökkentették a tiszthelyettesi állások számát, úgyhogy végeredményben ez a csökkentés az első és második osztályban körülbelül 400 egységet- tesz ki. Hogy egy év alatt ilyen nagyfokú nyugdíjazás vált volna szükségessé, ezt nem akarom elhinni, ez az arány semmiesetre sem felel meg az általános megüresedésnek. Ugy látszik, itt megint valami nincs rendben. Mindenesetre szeretném, ha a belügyminister ur ezeket az általam felhozott és számadatokban kifejezett jelenségeket megfelelően megmagyarázná, (Kakovszky Iván belügyminister: A végösszeg ugyanaz!) Még egy másik kérdést is bátor vagyok említeni az államrendörséggel kapcsolatosan. Azt hiszem, ^ hogy minden állam létérdeke, hogy rendőrsége a lehetőség szerint jó, megbiznató legyen. Helyeslek minden kiképzést, amely ezt előmozdítja. Egyet nem tudok megérteni, azt, hogy magasabo állami érdek miért indokolja, hogy a rendőrségi szolgalat ilyen szerves kapcsolatban legyen a rendőri bíráskodással. Be tudom látni, hogy esetleg az államrendőrség! szolgálat vidéki városokban is jobb eredményeket produkál, mint az autonóm rendőrség. De hogy miért kellett a rendőri bíráskodást is parallel megszervezni a rendőri karhatalommal, ezt nem tudom egészen megérteni és azt hiszem, ezen az alapon elindulva, még fokozott csökkentést lehet elérni a vidéki főkapitányságok és kapitányságok tiszti személyzete köreben anélkül, hogy az intézmény vagy a bíráskodás bármi kárt is szenvedne. (Maiasits Géza: Nem is beszélve a detektivtestületről. — Kiss Menyhért: Kell a beszámolókra!) Ezeket a dolgokat csak azért hoztam fel, mert " a belügyminister ur arra kért bennünket, hogy adjunk tanácsokat, megoldási tervezeteket, amelyek alapján mi azt gondoljuk, hogy a kedélyek nyugodtabbak, a gazdasági és erkölcsi eredmények jobbak lehetnek. Azt hiszem, sikerült mar eddig is néiiany pontot megjelölnünk, ahol a belügyi kormányzatnak mindeneseire akad informálni valója. Hiszen, hogy a belügyminister ur az adminsztráció terén külügyi vonatkozásban és egyébkent is ért el eiedmenyeket, azt készséggel elismerem. Egy tekintetben nincs módomDan — adatok hianyáDan — konstatálni, hogy nagyok-e azok az eredmények, amelyeket a Delügyi kormányzat elért, és ez : a restanciák feldolgozása. Nagyon kívánatos volna, ha erre nézve majd szintén kapnánk statisztikát. (Maiasits Géza: Ott elkelne a személyzetszaporitás.) Bizonyára tapasztalat alapján tudják képviselőtársaim, hogy, ha valamely akta a belügybe kerül, akkor onnan nem kerül ki hamarosan, hacsak nincs különös személyi kapcsolat, vagy közérdek, — sokszor helytelen kapcsolat is. (Kabók Lajos : A honosítás három évig eltart. —Kakovszky Iván belügyminister: Száz nyolcvanezer ügy van ! — Kabók Lajos : Miért csinálnak olyan bürokráciát? — Kakovszky Iván belügyminister : Ez nem forradalmi közigazgatás !) Természetesen nincs módomban hivatalosan nyilatkozni, mert errevonatkozólag nem kaptunk felvilágosítást, de a takarékossági bizottság állítólag javasolta volna, hogy egyes igazgatási ágakban a magánfelekkel való érintkezés a lehető minimumra redukáltassák és sub titulo magánfelekkel való érintkezés, ne szolgáljon ez az akták feldolgozásának hátrányára. Némi módon kontingentálni kell azt is, hogy egy tisztviselőtől körülbelül hány akta feldolgozását lehet várni normális munkakedv és munkaképesség mellett. (Zaj.) E tekintetben még mindenesetre javulásra van szükség. Azt hiszem, nem ártana, ha a központi kormányzat ismét felhívná figyelmét az alatta álló hivataloknak a hivatalos órák pontosabb betartására, mert ez mégis csak megfelelne a szolgálati viszonyoknak, ha nincs is szolgálati pragmatica. (Gaal Gaston: Esküvel fogadott kötelessége a tisztviselőnek ezt betartani!) A hivatalos órákat necsak kint, a vidéken tartsák be^ (Gaal Gaston: Ott sem tartják