Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

260 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. zendő választásokkal, amikor a központi kormányzatnak esetleg- nagyon hasznára lesznek és amely választásoknál a főszolgabírói jóindulat mindenesetre megér maid készpénzben is kifejezhető áldozatokat, különösen, ha azok az áldozatok nem is a belügyi kormányzat. hanem az autonómia áldozatai. Épen ezért szükségét látom annak, hogy kérdést intézzek még a belügyminister úrhoz aziránt is. hogy annak az összeirási tervezetnek, amelyről a belügyminister ur a nemzetgyűlést tájékoztatta, mint nyersanyaggyüjtő intézkedésnek — ami nagyon helyes, mert hiszen nálunk legtöbbször az volt a baj, hogy a statisztikát utólag csi^lták. amikor az már értékkel nem birt — költségeit ki viseli, ki fizeti. Ugy vagyok értesülve hogy a tervezet szerint — lehet hogy az a terv megváltozik, mert hiszen a belügyministeriumban nagyon gyakran megszoktak ezek változni, — a vármegyékre akarlak ezt a terhet is sózni. Bármily érdekes volna is itt egy kissé követni a belue-yminister urat a közigazgatás elméleti kérdései tekintetében, én — bár némi kis tapasztalataim az angol szabadságjogok terén nekem is vannak, és Dicey-t én is fisyelemmel olvastam. — bátor vagyok a belügyminister ur ügyemébe ajánlani, hogy Dicey és a többiek az angol szabadságjogokat^ még sem olyan elméleti alánon magvarázzák (Malasits Gé^a: És kezelik!) mint ahogy azt a belügyminister ur a nemzetgvülés előtt kifeitette, és a kezelésben azok a szabadságjogok egészen máskén festenek, mint nálunk. Mert hiszen a kezeléstől függ a közigazgatásban nagyon sokszor minden, attól, hogy ki és hogyan kezeli a jogokat. Angliában mindenesetre a szabadságjogokat egy téren egészen másképen kezelik, mint nálunk. A szabadságjogok tekintetében ott egyforma jogokat és kötelességeket ismernek és kivannak meg minden társadalmi állású embertől. Hogy ez MagTarországon nincs meg olyan mértékben, ezt mindkét helyen személyesen szerzett tapasztalataim alapján bátran merem állítani. Nem akarom a szabadságjogok kérdésében az utánam következők kritikája elől az anyagot elvonni, de előre is kijelentem, hogy nem tartom megalapozottnak mindazokat a vádakat és kívánalmakat, amelyeket a belügyi kormányzat ellen vagy ezzel szemben ugy a jobb, mint a baloldali szélsőségek támasztanak. (Mozgás a balközépen ) A jobboldali szélsőséget esetleg nem veszi észre az, aki nem szokott oldalra vagy hátrafelé nézni, de hogy vannak jobboldali szélsőségek és atrocitások. énugy mint voltak baloldali atrocitások, azt hiszem, erről teljesen felesleges beszélni. A közigazgatás szempontjából ugy az egyikmint a másik szélsőség egyformán elitélendő. (Malasits Géza: Csak az egyiknél egy kissé behunyja a szemét a közigazgatás!^ — Gaal Gaston: Kun Bélát is ki szöktethették az országból!) Hogy Kun Béla idejében azokat akiket barátaiknak tartottak, enyhébben kezeHék, mint ellenfeleiket, ezt azt hiszem, tárgyilagosan Malasits képviselőtársamnak is el kell ismernie. (Gaal Gaston: Barátaim barátai a mi barátaink, mondia egy régi francia közmondás — Maladifs Géza: Az itt is érvényes«! teljes mértékben!) , Csak arra akarok rámutatni, hogy ha részletezzük a belügyi költségvetést, akkor itt a költségapasztás és takarékosság szempontjából' nem találkozunk olyan általános jelenséévi áecemher hó 4-én, pénteken. gekkel az egész vonalon, mint azt az expozé után hihettük volna. Én például a múlt évi költségvetés tárgyalásánál szóvátettem, hogy abszurdumnak tartom azt, hogy .Magyarországon a csendőrségnél két tábornoki állás legyen rendszeresítve. Igaz, hogy a múlt évi költségvetésben az altábornagy! állás ugy volt, hogy nincs betöltve. Ha már most nézzük az idei költségvetés idevonatkozó részét, akkor azt látjuk, hogy ez a költségvetés betöltetlen állásokat nem ismer és a két tábornoki állás helyett a mostani költségvetésben van három. Azonkívül azt mondja a költségvetés, hogy a legénység létszámát, különösen a próbacsendőrök létszámát 300 fővel s azonkívül újból 51 fővel csökkentették. Hogy csökkentett legénységi létszám mellett épen a csendőrségi szolgálatban szaporított tábornoki létszám legyen, — holott a tábornokok, mint igazán centrális közegek nagyon keveset tehetnek — ezt, nincs az a belügyi kormányzat, mely kedvező rózsaszinü színben tudná bemutatni. Az elhangzott kritikákkal szemben indolenciát tapasztalok. Mit látunk, ha tovább megyünk a csendőrségi kiadások terén. A múlt évi költségvetés felemiit egy gazdászati alezredesi, három gazdászati őrnagyi és 21 gazdászati századosi állást. Mit mond a mostani költségvetés! Nagyon érdekes: — habár talán sokak szerint részletkérdés — felemiit 11 gazdászati alezredest, tehát a múlt évhez képest bagatell, 10 főnyi szaporulatot, 6 gazdászati őrnagyot, tehát három főnyi szaporulatot, azonkívül felemiit 33 gazdászati századost, tehát itt is 12 főnyi szaporulatot. (Leudvai István: Nem is szólva, a zsidó bankárokról, akik mind gazdászati táborszernagyok!) Nagyon érdekes volna megkérdezni azt, hogy a. természetes előlépés folyamán hogyan oldották meg ezt, amikor az előléptetéseket nagyon korlátozottan és szűken mérik a csendőrségi létszám keretében. Hogy három őrnagyból egy év múlva 11 alezeredes legyen, ezt mindenesetre^ nehéz megmagyarázni; továbbá azt is, hogy épen a gazdasági személyzetnél legyen szaporítás {Malasits Géza: Csendőrség, mint hajléktalanok menhelye!), épen a csendőrség gazdasági személyzetére legyen szükség, amikor a közbiztonság szempontjából jó csendőrségre van szükség. Én hajlandó vagyok minden elfogadható áldozatot a csendőrség fentartására megszavazni, előrebocsátva, hogy a csendőrségnél^ az egész vonalon kívánatosnak tartom a teljes szigort abban a tekintetben, hogy túlkapások és túllépések ne történjenek, illetőleg hogy azok kellő módon megtoroltassanak. Nem óhajtok itt állmmanista intézkedéseket, mert mindenki, aki a vidéki életet ismeri, tudja, hogy pl. a kóbor cigányokkal szemben a csendőrség keztyüs kézzel nem léphet fel, ez a népesség arra nem alkalmas (Lendvai István: • Van itt egy másik bolygó népesség is!) Nem tartom jogosultnak, ha mindjárt feljajdulások vannak is, ha minden bagatell, — hogy ugy mondjam — visszaélést vagy szabályzattúllépést brutálisan akarnánk megtorolni. Épen ennek diszkrecionális kezelésében van a jó közigazgatás művészete. Engedtessék meg, hogy csak per tangentem érintsek még egynéhány más közbiztonsági és közrendészeti alcímet. Az egyik, amit részemről kifogásolok és megérteni nem tudok, az, hogy a közbiztonsági és közrendészeti sajtószolgálatnál semmiféle apadást nem találunk a múlt évi költségvetéssel szemben. Ugy a szerződéses alkalmazottak, mint a rendszeresített