Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-478
A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. pótokkal szemben tehát ebben az évben félannyi kinyomozatlan bűncselekmény volt. Áttérek ismét egy uj témakörre, melyet azt hiszem, nagyobb érdeklődéssel fog kisérni a Ház. (Halljuk! Halljuk!) Ezt negatio vagy positio speciálisnak lehetne nevezni a belügyin inisteriummal szemben; ez azt mondja,hogy a belügyniinisteriumra szükség van, a w létszámot sem kivan ja apasztani, csak egytől őrizkedjék a belügyministerium, nevezetesen attól, hogy beleavatkozzék a szabadságjogokba; ne tegye azokat gondoskodás tárgyává és hagyja az embereket cselekedni ugy, ahogy akarnak. Nem akarok praktikus fejtegetésekbe bocsátkozni abban a tekintetben, hogy előreláthatólag mi lesz a következménye annak, ha mi abszolúte szabadjára engedjük ezeket az úgynevezett szabadságjogokat, mert, azt hiszem, praktikus szempontból mindnyájan tudjuk, hogy mi lesz ennek a következménye. Közöttünk a különbség az, hogy ezektől a következményektől a nemzetgyűlés egyik része fél, a másik része talán kivánatosnak tartja; hogy azonban ezek a következmények beállanának, ezt mindnyájan tudjuk. Én csak az indokolás terén szeretnék belemenni egy vitába. Nevezetesen ha ezekről a szabadságjogokról van szó, elénk vetik általános igazságként a túloldalról azt, hogy külföldön a szabadságjogok terén nincs semmiféle korlátozás. (Berki Gyula: Élveztem a szerb szabadságot Baranyában!) Biztosithatom a nemzetgyűlést, hogy nincs a világon egyetlenegy ország, ahol a szabadságjogok ne volnának korlátozva- (Maiasits Géza: De legalább egyenlőség van ezen_ a téren!) Ugy vagyunk mi ezekkel a szabadságjogokkal, mini azok a bizonyrs szülők, akik ha fiukat jobb tanulásra akarják serkenteni, a mama mindig azt emlegeti, hogy a papának mindig tiszta jeles bizonyítványa volt, de ezt a bizonyítványt soha nem hozzák elő. Itt az ellenzéken is_ a papa is, meg a mama is mindig azt mondja, hogy a külföldön a szabadságjogok nincsenek korlátozva, de nem méltóztatnak idfhozni az erre vonatkozó szabályokat. Én tehát ide hozom őket. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. — Zaj a szélsőhaloldfílon.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván bslügyminfster: Én most idehozom ezt a matériát, s anélkül, hogy a nemzetgyűlés türelmét hosszú, teoretikus, akadémikus fejtegetésekkel akarnám igénybe venni, röviden csak egy-két példára fogok rámutatni. Leszögezem azt, hogy ha az igen t. képviselő urak azt mondják, hogy csak át kell menni a magyar habáron, s egyszerre a szabadságjogok teljében találják magukat, akkor nagyon tévednek. Én életemnek két esztendején a magyar határon túl töltöttem el, s mint személyes tanú felszólíthatom a kónviselő urakat, kérdezzék meg ott a határon túlról átjövő magyarokat, hogy vájjon mi történik ott a szabadságjogokkal, szabályozva és korlátozva vannak-e vagy sem és nem fognak találni egyetlenegyet sem, aki ne azt mondaná, hogy erősebben vannak korlátozva, mint csonka Magyarországon, (Szilágyi Laj^s: Ne méltóztassék ezekre hivatkozni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügy minister: Elismerem hogy ez a batáron tólmenetel az igen t képviselő urak fejtegetéseiben csak szóvirág elmegyek tehát sokkal messzebb, ahova a t képviselő urak fantáziájukkal rendesen el szoktak bennünket vinni, e'megyek Angliába. Angliában a gyülekezési jogot szabályozó törvény nincs, ezt mindenki tudja, ellenben évi december hó 4-én, pénteken. - 255 van bírói praxis, mely kifejlődött s mely ma tankönyvben van összefoglalva, melyben a konzekvenciákat levonják, és az a birói praxis ma a szabadságjogok szabályozója. Ott is van tehát szabályozás, még pedig az is korlátozó értelmű. (Szeder Ferenc: Ki mondta azt, hogy nincs szabályozási) Én hivatkozom ebben a tekintetben az angol ^ közjogi tudomány legnagyobb tekintélyére, arra a bizonyos Dieey-re aki az angol közjogi kérdésekkel foglalkozott, kell, hogy autentikusnak elfogadjon. Az ő könyvének egynéhány részletét fel fogom olvasni, melyből majd kiviláglik, hogy Dicey felfogásában hogyan áll ez a gyülekezési jog. Mindenekelőtt felveti azt a kérdést hogy van-e valamiféle általános jog a közhelyeken való gyülekezés tekintetében. Azt válaszolja rá: a felelet könnyű ilyen jog Angolország törvényeiben ismeretlen. Azután kifejti, hogy mi a megengedett és mi a törvényellenes gyülekezés. A tilalom a törvényellenes gyűlésekre vonatkozik. Törvényes megengedett gyülekezés minden olyan gyülekezés, mely először megengedett céllal gyűlt össze, másodszor olyan helyen, melyet jogában áll elfoglalnia, ^ harmadszor olyan módon jár el hogy az számottevő emberben félelmet nem támaszthat. Azután levonja ennek a pozitívumnak konzekvenciáit negativ téren is. (Halljuk! Halljuk!) Megállapítja az unlawful assembly a törvénytelen gyűlés fogalmát és kimondja azt, hogy olyan emberek gyűlése ez, akik vagy békebontást szándékoznak elkövetni, illetve követnek el, vagy pedig, akik másokban azt a jogos féklmet keltik, hogy a gyűlés békebontásra lesz alkalmas vagy annak következménye fog békebcntást okozni. Most felsorolja azokat az eseteket, amelyekben ilyen békebontás várható, és negyedik pontként a következőt mondja: Unlawful assembly, tehát törvénytelen gyűlés három, vagy több embernek minden olyan gyülekezete, amely azzal a Szandikkal gyülekezik hogy a korona alattvalói között elégületlenséget szítson. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) — Farkas István: Miért hoz ide százesztendős elméletet!) Rá méltóztatnak ismerni az esetre? (Nagy zaj a szélsőbal oldalon.) Én a t. Vénviselő úrtól nem kivánha+om, hogy az angol közjogban jártas legyen. (Zaj.) — Farkas 1 tván: Ismerem az angol gyakor! latot!) Szívesen elismerem, hogy a képviselő ur szakértő az angol közjogban. (Folytonos nagy zaj a szélsőba 7 oldalon — Elnök csenget. — Hall ink! Fa v jnk! a jnhb^d^Jm ) Elnök : Farkas István képviselő urat kérem, ne méltóztassék külön beszédet tartani. Rakovszky Iván belügy minist er : Én az igen t. képviselő úrról elhiszem, hogy az angol közjogban szakértő, csak ne tegye lehetetlenné ezt a meggyőződésemet azzal, hogy Dicey-re azt mondja, hogy 300 esztendős _ teóriát fejteget, mikor ő a legmodernebb közjogásza az angol tudománynak. (Zaj.) Az első eset az, ha három ember azzal a szándékkal gyülekezik, hogy a korona alattvalói között elégületlenséget szítson. (Szeder Ferenc : Ezt alaposan átvették ! — Zaj.) A második, ha a gyülekezet célja az, hogy a birodalom törvény által megállapított alkotmányát és kormányát megvetés tárgyává tegyék. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas 1stván : Egészen nyugodtan csinálják a kommunisták Londonban ! — Propper Sándor : Ott nem csinálnak a kormányok, amit akarnak! —- Rubinek István: Kibeszédjük mindig van!)
