Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

250 Â nemzetgyűlés 478. ülése 1925, litikaiaknak ugyan nem nevezhetők, azonban , ha épen renaoxi hatáskörnek akaiguk tekinteni ut. elintendő iiciLc.hK.oiOii.et

, UUL elvedre ezeknek a rendőri hatáskörrel rokonságaik van, anélkül azonban, hogy ezekben a hatásköiökben esendői i erővel vagy karüatalommal lenetne erednicnyt e.erni. liundo±ok a közigazgatási rendészet különböző ágaira. Mert a rendészet nemcsak azzal tesz eleget a maga feladatainak, ha különböző ártalmas cselekményeket megakadályoz vagy üldöz, (Propper Sándor: Ha beugrat!) a rendészetnek bizenyos olyan általános intézkedéseket is kell tennie, amelyek nem vonatkoznak egyénekre, amelyek nem függnek ősze közvetlen végrehajtással, de mely intézkedések és szabályozások a maguk egészében bizonyos ártalmas cselekmények és következmények elhárítására alkalmasak. Ebbe az ügykörbe tartozik például az építésügyi rendészet, ide tartozik az ipari rendészet, italmérési rendészet, ide tartoznak például a névváltoztatások, a bányaügyek, az autonómiák, rendőri szabályrendeleteinek felülbírálása, vadászati ügyek, vásárrendészeti ügyek, de azonkívül, mint legfontosabb, ide tartozik az erkölcsi endészet, az ujabban mind nagyobb jelentőséggel biró közlekedési rendészet és ide tartozik a tűzrendészet is. Ezzel a három ággal szándékszom röviden foglalkozni. Az erkölcsrendészet terén nagyon súlyos és nehéz feladataink vannak, mert nekünk abban a helyzetben, ahol Nyugateurópa és Keleteurópa közepén átmeneti állam vagyunk, nemcsak a magunk belső erkölcsrendészeti tevékenységét kell a lehetőséghez képest fokozni és intenzivvé tenni, hanem kötelességeink vannak Európával szemben is, kötelességek, amelyeket önként elvállalunk; sajna azonban, Európa akkor, amikor határainkat megszabta és amidőn anyagi helyzetünket ilyen prekáriussá tette, egyszersmind nagyon megnehezítette részünkre ennek az önként vállait feladatnak teljesiíését. Nem akarok itt részletes szakkérdésekkel foglalkozni, csak arra mutatok rá, hogy ha az erkölcsi endészet terén teljesen uj rendszert akarnánk meghonosítani, — aminthogy a modern erkölcsrendészet azt követelné, hogy a reglementációról az abolició rendszerére térjünk át — ehtiez őrült nagy költségekre, nagy összegekre volna szükség, amelyeket ma előteremteni nem tudunk. Es iiiéí <-*gy másik' akadály is útjában áll a teljes rendszerváltozásnak és ez a lakáskérdés. Addig, amig a költözködés és lakáscsere Magyarországon olyan súlyos nehézségekbe ütközik. renaszerváito?ásia gondomi nem lehet. Én azonban kötelességemnek tartom, hogy a nemzetgyűlés figyelmét felhívjam arra, hogy a leánykereskedés elleni küzdelem, a gyermekkereskedés elleni védekezés és a pornográfia elleni intézkedések terén megtettünk sokat, ha nem is annyit, mint amennyit meg kellett volna tennünk és külön kötelességemnek tartom ezen a helyen is rámutatni arra, hogy egy magánegyesülés: a »Magyar Egyesület A Leány kei eskedás E len« a le. nagyobb lelkesedéssel, legnagyobb önfeláldozással áll ennek az ügynek rendezésében a közhatóságok mellett és nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal ezen a helyen is elismerésemet ne nyilvánítsam az egyesülettel szemben. (Élénk helyeslés.) A mai igazgatási rendészetnek egyik fontos problémája a közlekedési rendészet. Néhány adatot szeretnék megismertem a t. nemzetgyűléssel abból a célból, hogy lássák, miévi december hó á-én, pénteken. lyen súlyos problémával állunk szemben. A koziekeuüs keiutt>e téren átmeneti i^os^akut élünk, most térünk át az állattal vontatott közlekedés renüszeréről a gep.jramüvek korszakara es ezt az átalakulást — bar talán vannak olyan ultrakonzervatív emberek, akik azt kivannak — mega&adaly óznunk senimiképen sem ieUet. Nézzünk végig a külföldi varosokon és akkor lógjuk látni, hogy nénány rövid esztendő aiatt eltűnt a varosok utcairól az állattal vontatott parmű, s bevonult helyébe az automobil, s aki a küliöldi varosokat végigjárja, mar előre láthatja azt, hogy milyen nehézségekkel lógunk mi megküzdeni rövid időn belül. Hogy Magyarországon is ugyanez a íolyainat, azt nemcsak a logikából levont következtetések alapján, de szamokkal is igazolhatom. Ma Magyarország területén 4859 személyautomobil, lùo'à tenerautomoDii és ISA) motorkerékpár fut, különleges jármű, tehát öntöző, tűzoliókocsi stb. 547. (Felkiáltások a bal- es szelscbaloldalon: Nagyon kevés! Görögországban is több van!) Tisztább képet kapunk akkor, hogy ha a múlt esztendővel szemben való emelkedést konstatáljuk. A múlt esztendőben mindössze 3025 gépjármű volt csak a budapesti főkapitányság területén, — mert tavalyról az adatok csak innen vannak meg — ezzel szemben 4613 i gépjármű van az idén, az emelkedés tehát 42%. | Ezek közül az adatok közül érdekes megfigyelni azt, hogy a motorkerékpárok számának emelkedése sokkal nagyobb haladást mutat, mert itten 121% az emelkedés. Hallom, hogy meglehetős antipátia nyilvánul meg a motorkerékpárok iránt, (Ügy van! LTgy van! — F. Szabó Géza : Csúnyák és veszedelmesek!) de ezen sem tudunk segíteni. Ahogy külföldön, főleg a fejlettebb országokban, Hollandiában és Svájcban csodálatosképen leginkább a motorkerékpárok száma túlhaladja a négykerekű autók számát, akképen nem zárhatjuk ki a kisebb anyagi erővel rendelkező társadalmi réteget sem attól, hogy motorkerékpáron járjon, a konzekvenciákat nem olyan irányban kell levonni, hogy tiltakozzunk a motorkerékpárokkal szemben, nem negativ, hanem pozitív irányban kell azokat levonni : meg kell szabályozni a közlekedésünket ugy és meg kell szabályozni az utcai rendet ugy, hogy az az alkalmatlanság és életveszély, amelyet okoznak, a minimumra redukálódjék. (Helyeslés. Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Én épen ennek a jövendőnek tudatában, de tekintettel arra, hogy már jelen körülmények között is az utcai balesetek száma erősen szanorodott, szükségesnek tartottam, hogy külön súlyt fektessek a közlekedési rend kiépítésére. Nem akarom ezeket az intézkedéseket egyenként felsorolni, csak röviden szeretnék egy kontroverz kérdésről nyilatkozni. Nálunk, mikor még az emberek körülbelül veszély nélkül t léphetnek le az esetek többségében a járdáról az úttestre, méltánytalanságot és igazságtalanságot látnak abban, hogy mi a gyalogközlekedést is szabályo7iri szeretnők. A nemzetgyűlésnek egy igen szellemes és okos tagja egyszer egy cikkben kifejtette azt, hoery ha ő akaria, Londonban, fényes délben végigmehet a Piccadilly kellős közepén. Én is jártam Londonban és valóban ritkán láttam olyan esetet, amikor a rendőr figyelmeztetett volna valakit, hogy fényes délben ne sétáljon a Piccadilly kellős közepén; nem figyelmeztette azért, mert teljes lehetetlenség volna ott akkor sétálni. Ott, ahol a forgalom sokkal nagyobb és sűrűbb, mint nálunk, a közönség